Filmklub: Egy Isten, két nemzet – Nézze meg a teljes filmet!

„Rokoni szálak is fűznek a filmben szereplő személyekhez, de nem is az a fontos, hogy a családon belül ki kivel pontosan milyen kapcsolatban áll. Viszont ilyen jellegű történetet az ember másképp nem tud felfedezni, hiszen ez egy olyan sztori, ami Romániában az esetek 99,9 százalékában pont fordítva zajlik. Általában az, aki magyarként Bukarestbe kerül, elfelejti magyarságát, az ő gyerekei pedig már a román nemzeti utat járják. Egy a millióhoz az esélye annak, hogy ehhez hasonló történet forduljon elő” – mondta el a filmhez kapcsolódva Szabó Attila rendező, a vetítés utáni beszélgetés vendége.

Szabó Attila, a film rendezője mta.hu/Szigeti Tamás

Szabó Attila televíziós szakember, Székelyudvarhelyről tudósítja az MTVA-t, főként a Duna TV-n, az M5-ön és az M1-en jelennek meg a riportjai. A filmben látott témát riportként is feldolgozta már, ekkor gondolt arra, hogy filmet is készíthetne belőle. A legnagyobb kihívást – a pénzügyi támogatás megszerzése mellett – az jelentette, hogy narráció nélkül tudja elmesélni a család történetét filmen. Szerette volna, hogy a jelenetekből kiderüljön az a minimális információ, ami ahhoz szükséges, hogy a néző megértse a film üzenetét, és összeálljon benne a kép, hogy élvezni tudja.

„Sokkal több jelenetet rögzítettünk Bukarestben, de ezek például nem fértek bele. Hiszen ez csak a pénzkeresés helyszínét jelentette – Mălina fogorvos, Vladi pedig egy gépeket gyártó cég tulajdonosa. Elvileg nem is kellene kimozdulniuk a román fővárosból. Az fogott meg engem a történetükben, hogy mégis szinte minden héten vállalják a 300 km-es utat a Kárpátokon át, hogy csütörtök estére meglátogassák a Homoródalmáson élő anyjukat, nála töltsenek néhány napot, majd vasárnap reggel indulnak is vissza Bukarestbe dolgozni” – fűzte hozzá Szabó Attila.

Szabó Attila, a film rendezője mta.hu/Szigeti Tamás

Vlad és Mălina ateista szellemiségben nőttek fel: egy, az 1970-es években a Securitate tisztjeként leszerelt apa gyermekeiként nem is nevelhették volna őket más szellemben. Édesapjuk temetése után változott meg valami a gyerekekben. Felvették az unitárius vallást, A latin szó megerősítést jelent. A protestáns egyházak gyakorlatában a fiatal a gyülekezet színe előtt megerősíti a keresztségben vállalt hitét, előtte pedig felkészítő tanítást kap a hitelvekből.konfirmáltak, és több év után magyar állampolgárságot is igényeltek, amit meg is kaptak.

Szabó Attila szerint a nemzeti öntudat hasonló a szerelemhez. Akkor érezzük igazán mennyire fontos, amikor elveszítjük: el lehet veszíteni ezt az öntudatunkat olyan mértékben is, hogy később már meg se találjuk. A filmben szereplő testvérpár esetében az utolsó percben azonban még fellobbant ez a láng.

A fordulatnak két kiváltó oka is lehetett. Egyrészt az édesapjuk eléggé autoriter személyiség volt, amíg élt, keményen kézben tartotta a családot. Ez az oka annak, hogy a gyerekek csak a halála után tudtak a kérdéssel foglalkozni. A másik pedig, hogy Mălina és Vlad gyerekkorukban minden nyáron Homoródalmáson töltötték a vakációjukat. „Érdekes, hogy akkor megtanulhattak volna magyarul, de fordított volt a helyzet, mert az almási gyerekek kérték őket, hogy beszéljenek románul, hogy ők tanuljanak meg tőlük románul. Akkor ez volt a normális, hogy egy magyarnak egy románnal románul kellett beszélnie” – tette hozzá Szabó Attila.

mta.hu/Szigeti Tamás

Vlad – aki mára szinte folyékonyan beszél magyarul – nem igazán találta Bukarestben nemzettársait, soha nem érezte magát otthon. Kérdés, hogy az ő gyerekeiknél is megjelenik-e a magyarságtudat? „Vladi nem tett meg mindent a gyerekével való kapcsolata ápolásáért. Nagyon sokáig együtt dolgoztak a gyárában, mérnökként foglalkoztatta is őt. Mégsem értették meg egymást igazán, elhidegültek egymástól, ma ritkán beszélnek, két-három havonta találkoznak csak. A fia éli az életét, és ő románnak tartja magát, ez nem is kérdés” – mondta el a család helyzetéről Szabó Attila.

Az öreg apukáról, Ionel bácsiról nem tudunk meg a dokumentumfilmből szinte semmit. A szülők elmondása szerint titkosszolgálati tisztként nem is beszélhetett a munkájáról. „Az biztos, hogy a család csak emberként ismerte” – fűzte hozzá Szabó Attila. „Gyerekkorunkban, a kommunizmus legsötétebb időszakában, amikor az üzletekben nagyjából Puffasztott kukoricapufulecet lehetett kapni, akkor Ionel bácsi hozott egy láda Pepsi-Colát. Az én emlékeimben is úgy szerepel, mint egy Mikulás bácsi, aki egy évben kétszer megjelenik, és olyan dolgokat kapunk tőle ajándékba, amik amúgy nem léteznek. A gyerekei és felesége előtt is titkolta a foglalkozását. Amúgy sem beszélhetett erről, annyira közeli körben volt Ceaușescu körül. Útlevelet sem kaphatott, az országot sem hagyhatta el. A család nyaralni sem mehetett Románián kívül” – mesélte közvetlenebb családi élményeit a rendező.