Az MTA új doktorai

Balázs Judit értekezése az öngyilkosság problémájával foglalkozik, azon belül a mentális rizikófaktorokkal és a prevenciós lehetőségekkel, különösen gyermek- és serdülőkorban. Megállapította, hogy az öngyilkosságot megkísérlő felnőtteknél a hangulatzavarok azon formája, amikor a lehangoltság (depressziós epizód) és a felhangoltság (mániás epizód) egyszerre van jelen (kevert epizód), az öngyilkosság kiemelt rizikófaktora. Gyermekekben és serdülőkben mind a klinikai súlyosságú hiperkinetikus figyelemzavar (ADHD), mind annak klinikai küszöb alatti tünetcsoportja növeli a szuicid magatartás kockázatát. A hiperkinetikus figyelemzavar és az öngyilkos magatartás közötti kapcsolat átvivői mások gyermekeknél és serdülőknél. Serdülőkben a klinikai hiperkinetikus figyelemzavar (ADHD) és a küszöb alatti ADHD-tünetcsoport egyaránt és ugyanúgy közvetett úton (vagyis társbetegségek tünetein keresztül) fokozza a nem öngyilkossági szándékból elkövetett önsértések kockázatát. A küszöb alatti depressziós tünetcsoportok serdülőkben akár háromszorosára növelhetik az öngyilkos magatartás kockázatát. Balázs Judit Európában elsőként randomizált, kontrollált körülmények között mutatta ki, hogy serdülőknél iskolai keretben folytatott, önhatékonyságot fejlesztő program segítségével az öngyilkossági gondolatok és kísérletek előfordulása markánsan csökkenthető. Igazolta, hogy az életminőség csak a belső, lelki tünetekkel járó (internalizáló) zavarok esetében jelent kapcsolatot a pszichopatológiai tünetek és az öngyilkos magatartás között, míg a külső viselkedésben megnyilvánuló (externalizáló) zavarok esetében ilyen összefüggés nem mutatható ki.

Balogh György Tibor a Richter Gedeon Nyrt. Szintézistámogató Laboratóriumában végezte kutatásait, aminek során olyan modelleket fejlesztett ki, amelyek a gyógyszerkutatás korai fázisában alkalmasak gyógyszerjelölt vegyületek jellemzésére és osztályozására, illetve mellékhatások kiszűrésére állatkísérletek nélkül. Módszere alkalmas komplex növényi kivonatok vizsgálatára is, azokból aktív komponensek, valamint félszintetikus ekdiszteroid-származékok azonosítására és gyógyszerkémiai jellemzésére. Kutatásai során kisvirágú csodatölcsér, nyárifenyő, páfrányfenyő és két növénynemzetség (zsálya és mogyoró) kivonatainak rendszerezett vizsgálatát végezte el analitikai technikával kapcsolt szabadgyök-semlegesítő modellek segítségével, antioxidáns növényi hatóanyagokat azonosított, és szerkezet-hatás összefüggéseket tárt fel. Statisztikai eljárásokon alapuló összehasonlító vizsgálatokat végzett ismert gyógyszerek és gyógyszerszerű vegyületek, valamint originális kutatásban előállított vegyületek sav-bázis sajátságait leíró állandóinak (pK_a) felhasználásával. Ennek során rámutatott, hogy bizonyos vegyületek esetében a pK_a értékének előrejelzésére szolgáló számítógépes algoritmusok (in silico módszerek) csak korlátozottan alkalmazhatók. Új módszert dolgozott ki a hatóanyag-ciklodextrin (gyógyszer-formulációs segédanyag) kölcsönhatásának jellemzésére, amely jó eszközként szolgálhat a lipofil, vízben rosszul oldódó hatóanyagok formulációjának fejlesztésénél.

Balogh Margit munkája rendkívül kiterjedt forrásanyagon alapuló, jó stílusban megírt, igen komoly szakmai eredményeket hozó értekezés, amely nem csupán egy kiemelkedő egyházfő és közéleti személyiség, hanem egy egész történelmi korszak politikai és közéleti korrajzát nyújtja. Számos hazai és külföldi levéltár, visszaemlékezés, nyomtatott sajtótermék anyagát hasznosítva, a vonatkozó szakirodalmat áttekintve mutatja be Mindszenty József életútjának közéleti állomásait, és rajzolja meg emberi jellemvonásait. Külön kiemelendő 1919 és 1944 közötti zalaegerszegi apátplébánosi tevékenységének részletes feldolgozása. Balogh Margit meggyőzően tárta fel Mindszenty József politikai gondolkodásának, a földreform és a köztársasági államforma kérdésében vallott álláspontjának mozgatórugóit. A korábbi megközelítésekkel szemben egyértelműen tisztázta, hogy a bíboros elleni koncepciós pert nem Moszkvából kezdeményezték, hanem Rákosi Mátyás és személyes környezete tartotta fontosnak a lefolytatását. A Mindszenty-biográfia elkészítését nehezítette, hogy nem lehetett hagyományos püspökéletrajzot írni, mivel a főhős szolgálatának éveit nagyrészt börtönben vagy cselekvési lehetőségeitől megfosztva töltötte. Balogh Margit finom elemzéssel mutatott rá az 1956. november 3-án elhangzott rádióbeszéd valódi tartalmára és üzenetére. Az amerikai nagykövetségen eltöltött időszakot alapvetően a Vatikán keleti politikája, az amerikai diplomáciai és a magyar belpolitikai célok hármasságát figyelembe véve, körültekintően elemezte. Ugyanígy járt el Mindszenty utolsó közéleti cselekedete, memoárjának publikálása és emlékezetének értékelése során is.

Bárd Károly disszertációjában a kontinentális és az angolszász jogcsaládhoz tartozó igazságszolgáltatási rendszerek összehasonlító vizsgálata során a hagyományos szembeállító megközelítés meghaladására vállalkozott. Szemléletes módon bemutatja, hogy a két jogcsaládhoz tartozó büntetőeljárási rendszerek közelítenek egymáshoz. Részletesen tárgyalja a nemzetközi bíróságok joggyakorlatát is. E témakörben kiemelendő az Emberi Jogok Európai Bírósága által 2010-ben hozott Taxquet-döntés kritikai elemzése. Az értekezés fontos érdeme, hogy az áldozatok és a vádlottak jogainak helyzetét kriminálpolitikai szempontból vizsgálja. Olyan alapvető eljárásjogi fogalmakat értelmezett újra a vonatkozó szakirodalom és a nemzetközi bíróságok gyakorlatának tükrében, mint a védelem kedvezményezése (favor defensionis). A szerző szerint a sértettnek a bűncselekményhez és az elkövetőhöz fűződő emocionális viszonya az adott tett és tettes megítélésében erőteljesebb szerepet kell hogy kapjon a jövőben a bíróságok döntéseiben.

Benedek Csaba kamerák, lézeres vagy radarérzékelők képjellegű adatainak feldolgozására dolgozott ki új algoritmusokat. A módszerek egyik csoportja képeken azonosít lényeges részleteket: például egy forgalomfigyelő kamera vagy egy önvezető autó kamerájának képkockáin követ egy járművet; vagy légi felvételek alapján megkeresi az újonnan beépített területeket. A megoldás azért jobb a korábbiaknál, mert képes több módszer erősségeit kombinálni. A tárgyak térbeli mozgását is feltárja az a megközelítés, amelyet a sorozatfelvételek feldolgozására javasol. Ennek lényege, hogy nem egy-egy képen dolgozik, hanem az egész képsorozattal egyszerre, a tárgyak közötti hierarchikus viszonyokat is elemezve. A módszerek alkalmazhatók például nyomtatott áramköri elemek gyártási hibáinak megkeresésére; légi felvételeken az épületek osztályozására alakjuk, állásuk és tetőtípusuk szerint vagy akár arra, hogy egy önvezető autó lézeralapú távérzékelő segítségével felismerje a körülötte mozgó járműveket és gyalogosokat. Benedek Csaba a mesterséges intelligencia, illetve a gépi tanulás új eszközeit, az emberi szem és agy működését másoló konvolúciós neurális hálózatokat is kombinálta saját módszereivel. Így egy több kamera által megfigyelt térrészben az emberek követése, biometrikus jellemzőik kinyerése is lehetséges.

Bozóki András értekezése részben politikatörténeti, részben politikai szociológiai elemzés. Értelmiségszociológiai mű, amely hét nagy fejezetben mutatja be a kritikai értelmiségi mozgalom fejlődését. Az eliten belül az értelmiség kerülhet olyan helyzetbe, amelyben a gondolat és a beszéd politikai erővé válik, és politikai következményekhez vezet. A mű a vizsgált közel két évtizedet öt szakaszra bontja, amelyeken belül bemutatja a különböző értelmiségi szerepfelfogások átalakulását. Különbséget tesz az értelmiségi politizálás három fő korszaka, a disszidencia és hálózatépítés, a professzionalizáció és az új mozgalmi politika között. Innovatív módon mutatja be, hogy ezekben a korszakokban milyen értelmiségi szerepfelfogást követtek a különböző, egymással is versengő szereplők. Míg az első korszakban a disszidensek közvetítők voltak a hatalom és a társadalom között, a másodikban az aktivitás fókusza közel állt a klasszikus politikusi felfogáshoz, végül az utolsó időszakban az értelmiségi szereplők újra visszatértek a szakmai életbe és a civil mozgalmakba. Érvelése szerint a magyar rendszerváltás ugyan nem forradalmi úton ment végbe, de forradalmi eredménnyel zárult. Nemcsak a politikai rendszer változott meg alapvetően, hanem a gazdasági struktúra is átalakult, és a rendszerről való gondolkodás értelmezési kerete (Gaetano Mosca kifejezésével a „politikai formula”) is alapvetően módosult. Álláspontja szerint a rendszerváltás nem társadalmi, hanem politikai forradalom volt, amelynek kulcsszereplői a műben részletesen és alaposan tárgyalt kritikai értelmiségiek voltak.

Cserháti Csaba a kondenzált anyagokban előforduló diffúzió és szegregáció témakörében ért el mértékadó eredményeket. Kiemelendő, hogy számos kísérleti módszer meglehetősen speciális, a hétköznapi kísérleti gyakorlathoz képest egyedi eszközökre épül, mint például a magas hőmérsékleten és ultranagy nyomáson végrehajtott hőkezelések vagy az izotóphelyettesítéses technikák. Eredményei közül a legjelentősebbek a Kirkendall-effektussal kapcsolatos kutatásai (két fémfelület közötti határfelület mozgása a különböző diffúziós ráták miatt). Először kísérleti bizonyítékát adja, hogy különböző összetételű Au-Zn rendszereken (1) előfordulhat hagyományos egyszeres Kirkendall-sík; (2) a Kirkendall-sík duplázódhat: ekkor a kezdeti jelölők a kísérlet végén két különböző síkon helyezkednek el; valamint (3) az is előfordulhat, hogy a jelölők egy széles sávban helyezkednek el, ami a Kirkendall-sík instabilitását jelzi. A jelenség fizikai hátterét szemléletesen mutatja be a Kirkendall-sebességgörbék különböző vázlatos rajzainak segítségével. Ezen eredményei megmutatják, hogy a közismert Kirkendall-effektus sokkal gazdagabb jelenség annál, mint korábban gondolták.

Csernus Sándor a középkori francia nyelvű történetírás külföldön is évtizedek óta elismert kutatója. Értekezése nem csupán megbízható és alaposan magyarázott fordítást közöl, de korszerű elemzést is nyújt Joinville Szent Lajos király életéről szóló művéről, kitérve a szöveg keletkezésének, hagyományozódásának, kézirati hagyományának feltárására, valamint a szerző személyének, családi hátterének, személyes és politikai kapcsolatrendszerének bemutatására a vonatkozó szakirodalom teljességének ismeretében. Munkája nemcsak a történettudomány, hanem az irodalomtörténet-írás és a középfrancia filológia nézőpontjából is jelentős tudományos teljesítmény. Kiemelkedőek a Joinville művének keletkezésével kapcsolatban, illetve a középkori történetírás és szentéletrajz-irodalom jellemzőit tudatosan egybeolvasztó vegyes műfajáról tett megállapítások, amelyek a franciaországi Joinville-kutatás jelenlegi szintjét is meghaladják. Hasonlóképpen értékes a hitelesség és a fikció kettősségéről szóló elemzés, amely meggyőző példákkal illusztrálja a középkori történetíró azon munkamódszerét, hogy mondanivalóját nyilvánvalóan kitalált elemekkel teszi irodalmi értelemben hatásosabbá. Igen ritka erénye, hogy egyetemes történeti témáról értekezve egyes részleteiben az adott ország kutatásának eredményeit is meghaladja.

Csiszár Emília a textil-biotechnológia területén végzett alkalmazott kutató- és fejlesztő munkát, melynek során enzimológiai, mikrobiológiai és műszaki tudományos ismereteket használt fel integrált módon a cellulózalapú textíliák a kor igényeinek megfelelő minőségben való előállítására. A pamut és len textilipari enzimes előkészítése során a nem cellulóz kísérőanyagok (viaszok, pektinek, színes összetevők és lignintartalmú maghéjmaradványok) enzimekkel való eltávolítását dolgozta ki. Erre a célra a kereskedelemben is kapható hidrolitikus enzimeket (pektináz, xilanáz, celluláz) alkalmazott, illetve egyedülálló megoldásként pamutmaghéj-hulladékon, illetve nyers lenroston mint szénforráson állított elő hidrolitikus és oxidatív aktivitással rendelkező enzimeket. Az enzimes biokikészítés során módosította a lenrost morfológiáját is, ami kedvezőbb kelmetulajdonságokat eredményezett. Az időigényes, enzim katalizálta folyamatok hatékonyságát ultrahangos besugárzással és atmoszférikus hidegplazmával való előkezeléssel növelte, kidolgozva e kezelések optimális paramétereit. Az ultrahangos kezelést alkalmazta a szilárd fázisú fermentációval termelt enzimek kinyerésének fokozására is. A nyers enzimek újabb alkalmazását tette lehetővé a textilhulladék-alapú cellulóz nanokristályok előállításának kifejlesztése. Az új, innovatív textil-biotechnológiai kutatások a gyártás környezetterhelésének csökkentésén túl a végtermék tulajdonságainak javulását is eredményezik.

Darab Ágnes értekezésének tárgya idősebb Plinius Naturalis historia című enciklopédikus munkája, melyet a tartalom és szövegfajták páratlan komplexitása jellemez. A pliniusi mű összegzése a görögség által felhalmozott tudásanyagnak, melyet a római kultúra átvett, és saját tapasztalataival ötvözött. A munkát úgy is, mint a tudós ikon enciklopédiáját a felvilágosodás koráig megkérdőjelezhetetlennek tekintették. Alkotó és alkotás eggyé fonódása meghatározta a Naturalis historia használatát és megítélését is. Csak a legutóbbi idők kutatásai nyomán vált alapvetéssé, hogy az értelmezésnek a szöveg egészéből: struktúráinak és narrációs technikáinak vizsgálatából kell kiindulnia, így a kutatás hangsúlya áttevődött a befogadói olvasatra. Darab Ágnes értekezése ehhez a folyamathoz kapcsolódik. Kimutatja, hogy e monumentális, heterogén szöveg jelentésrétegei a strukturáló szempontok és alkalmazott narrációs technikák interpretálásának folyamatában képződnek meg. A vizsgálat középpontjában az excessus áll, melyre eddig csak a változatosság biztosítékaként tekintettek. Ezeket anekdotikusként értelmezi, narratológiai és komparatisztikai módszerekkel elemzi, s az anekdota genezisének tekinti. Az aitiologiai kitérők a res szerepét töltik be, a közélet hírességeit bemutató és az antropomorf megközelítést érvényesítő állattani kitérők a historiae kategóriájába tartoznak, exemplumok. A vizsgálat fényt derít rá, hogy az anekdota tágabb kulturális közegben is értelmezhető: a kollektív emlékezet narratív alakzata, s ezért vizsgálata társadalmi funkciója felől is lehetséges.

Deák Dániel MTA-doktori értekezésként benyújtott könyve rendkívül gazdag hazai és nemzetközi forrás- és szakirodalmi anyag feldolgozásán alapul. A monográfia az Alkotmánybíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága joggyakorlatának értő elemzését nyújtja, és jogelméleti vonatkozásban is új tudományos eredményeket közöl. Interdiszciplináris, közelebbről jogtudományi és társadalomtudományi eszközökkel átfogóan mutatja be az adójog és az adóztatás összetett jogi rendjét és társadalmi jelenségét. Az új tudományos eredmények közül kiemelendő az adójogi szempontból célszerűen alakított jogi fogalmak (pl. „adóköteles jövedelem”) megalkotását szolgáló, ún. adójogi fikciók képzési módjának elemzése, továbbá az adótörvények érvényesíthetőségi dilemmáinak és a visszaható hatályú adójogi törvényhozás kérdéseinek és összefüggéseinek bemutatása, emellett az adózás területén megmutatkozó jogérvényesítés és jogképződés zavarainak elemzése, valamint egyes adójogi intézmények kapcsán a tételezett és a megvalósításra javasolt megoldások megfelelőségének vizsgálata.

Dux Mária értekezésében a szomatoszenzoros és vegetatív idegrendszer és a meningeális erek kölcsönhatásait vizsgálta, elsősorban a migrén kialakulási mechanizmusának sejt- és molekuláris szintű feltárása céljából. Leírta a fájdalomérzékelő TRPV1 és TRPA1 ioncsatornákat kifejező szenzoros idegrostok jelenlétét a patkány kemény agyhártyájában, valamint igazolta a koponyán belüli és kívüli szövetek között idegrost-elágazások útján megvalósuló kommunikációt. Kimutatta, hogy az agyhártya fájdalomérzékelő idegrostjain lévő PAR2 receptorok aktiválódása következtében kialakuló szenzitizáció fokozott CGRP-felszabaduláshoz és idegi eredetű értágulathoz vezet. Bizonyította továbbá, hogy az agyhártya szöveteiben a NO és a H₂S interakciója során keletkező endogén nitroxil szerepet játszik az agyhártyai TRPA1 receptorok aktiválásában és a következményes érreakciók kiváltásában. Állatkísérletes modellen kimutatta, hogy az elhízás következtében megváltozott metabolikus és immunológiai státusz – többek között a proinflammatorikus citokinek emelkedett plazmaszintje miatt – a fájdalomérzékelő idegrostvégződések érzékenyítését, az agyhártyában fokozott értágulatot és CGRP-felszabadulást okoz. A cukorbetegség állatkísérletes modelljében az agyhártya érreakcióinak és a CGRP felszabadulásának jelentős csökkenését igazolta, amit a szenzoros idegek csökkent beidegzési sűrűsége magyarázhat. A daganatos betegségek kezelésében alkalmazott adriamycin által kiváltott funkcionális károsodások hátterében a nociceptorok CGRP-felszabadító képességét, valamint a CGRP véráramlás-fokozó hatásának közvetítéséért felelős vaszkuláris CGRP-receptorok szerkezetét érintő változásokat tárt fel.

Emri Tamás a fermentációs iparban, valamint a humán- és állategészségügyben egyaránt nagy jelentőségű Aspergillus gombafajok stresszválaszait tanulmányozta élettani és genetikai módszerek kombinálásával. Igazolta, hogy éhezés során a gombasejtfalat bontó hidroláz enzimek lehetővé teszik az elpusztult teleprészek anyagainak újrahasznosítását, ami túlélést biztosít a gombának; az enzimgének inaktiválásával az ipari fermentációban jobban kezelhető mutánstörzsek állíthatók elő. Kimutatta, hogy az A. pachycristatus az általa termelt echinocandinra eleve nem rezisztens, de képes túlélni e gombagátló anyag jelenlétét lassú növekedéssel és intenzív kitinszintézissel. Ez a felismerés lehetővé teszi olyan, rezisztenciájában feljavított A. pachycristatus törzsek előállítását, amelyek hatékonyabb echinocandintermelésre képesek ipari körülmények között. Összehasonlító genomikai vizsgálatai rávilágítottak arra, hogy az A. fumigatus patogenitása nem a gomba stresszgénkészletének egyedi összetételével, hanem stresszválaszainak hatékony szabályozásával magyarázható. Bizonyította, hogy az emberi szervezetben megtelepedő A. fumigatus oxidatív stresszel szembeni érzékenységét növeli a kialakuló vaséhezés. Az oxidatív stresszel kombinált vaséhezésre válaszul fokozódik a gombában egyes vastartalmú fehérjéket kódoló, illetve vasigényes folyamatokban részt vevő gének kifejeződése, és transzporter gének is aktiválódnak. E gének jövőbeli gombaellenes készítmények célpontjául szolgálhatnak.

Farkas Beáta értekezésének alapkérdése, hogy felépíthető-e közös elemzési keret az uniós tagállamok vizsgálatához, illetve e rendszerben hogyan helyezkednek el a közép- és kelet-európai tagállamok. A nyugati szakirodalomban általánossá vált országcsoportosítás e kérdések megválaszolásához szűknek tűnhet. A szerző az újszerű csoportosításhoz többelemű kategória-rendszert dolgozott ki, amelynek felhasználásával elemzésének fő eredményei az alábbiak:

• A rendszerváltozást követő másfél-két évtized alatt az uniós tagállammá vált egykori szocialista országokban olyan intézményegyüttes alakult ki, amelynek jellemzői alapján leírható a piacgazdaság közép- és kelet-európai modellje.
• A modellen belül a balti, a visegrádi és délkelet-európai országok alcsoportjai azonosíthatók.
• A 2008-as globális válság nem vezetett a közép- és kelet-európai modell megváltozásához. Az idősödő társadalom és az újabb technológiai változások mint új kihívások sem bontották meg a modell intézményi komplementaritását.

Az értekezés szerint az európai integráció előrehaladtával meghaladottá vált az intézmények pusztán funkcionalista értelmezése. Lényeges tényező az állam szerepének beépítése az alkalmazott modellbe.

Fazekas István értekezése a kora újkori Magyar Királyság egyik fontos kormányszervének, a Magyar Kancelláriának történetét tárgyalja 1527 és 1690 között. A Magyar Kancellária történetének vizsgálata kifejezetten elhanyagolt kutatási terület, elsősorban azért, mert rendkívül nehezen kutatható, hiszen működéséről nem maradt fenn egységes, átfogó információkat szolgáltató közvetlen forráscsoport. Fazekas István több évtizedes levéltárosi munkájának köszönhetően számba veszi és hasznosítja a releváns osztrák és magyar levéltárakban fellelhető kiegészítő forrástípusokat (társintézmények irathagyatéka, naplók, levelezések), továbbá újabb, a kurrens történet- és társadalomtudományi narratívákra is reflektáló elemzési szempontokat von be a hivataltörténet kutatásába. Az értekezés a rendkívül gazdag forrásbázisnak köszönhetően nemcsak a Magyar Kancellária és a Habsburg Monarchia igazgatásának történetében gyarapítja eddigi ismereteinket, hanem a vizsgált hivatal példáján a modern állam kiépülésének folyamatában megkerülhetetlen professzionális hivatal kialakulásának előzményeit is bemutatja. A munka a hivatal mellett a hivatalnokok vizsgálatára is kiterjed, így a dolgozathoz részletes, lexikonszerű adattár kapcsolódik a Magyar Kancellária 16–17. századi hivatalnokairól, mely nélkülözhetetlen segédeszköz a téma további kutatásában.

Fejős Zoltán értekezése széles nemzetközi kitekintéssel, illetve a budapesti Néprajzi Múzeumban mintegy tíz éven át tartó, intézményközi együttműködésre építő program, a MaDok (betűszó a mai jelenségek dokumentálása kifejezésből) empirikus tapasztalataira alapozva elemzi a múzeumi jelenkutatás feladatait, lehetőségeit, eszközeit, elméleti és módszertani problematikáját. Igazolja, hogy mennyire szükséges és fontos múzeumokban gyűjteni, megőrizni, feldolgozni, bemutatni és értelmezni a mindenkori jelen jellemző tárgyait, mert ezek nélkülözhetetlen elemei a társadalom mindennapi életének, életmódjának, anyagi kultúrájának. A szerző által idézett, számára a szakirodalomból és múzeumlátogatásaiból egyaránt jól ismert amerikai, brit, francia, német, svéd, finn, norvég, dán, észt, horvát, cseh, szlovák, osztrák, lengyel stb. példák bőséges empirikus anyagot szolgáltatnak a jelenkorkutatás nemzetközi távlatainak bemutatásához. Elemzi a kutatás tudományközi kapcsolódásait, tudatformáló lehetőségeit, valamint bemutatja a MaDok eredményeit a gyűjteménygyarapítás, a tudományos publikációk és a kiállítások terén. A hiánypótló magisztrális mű 82 oldalas irodalomjegyzéke révén is orientálja a jelenkor további múzeumi kutatását, dokumentálását.

Fleiner Tamás kiemelkedő tudományos eredményekkel gazdagította kutatási területét, a stabil párosítások és általánosításaik problémakörét, amelyek legismertebb alkalmazásai között szerepelnek a piactervezési mechanizmusok, a vesecsere-programok és a felsőoktatási felvételi rendszerek. Kutatási eredményei mind a matematikai elmélet és a számítástudományi algoritmusok, mind a közgazdasági-piactervezési alkalmazások tekintetében jelentősek. A kiválasztási függvény általa bevezetett fogalmának segítségével a stabil párosítás létezésének eldöntésére vonatkozó klasszikus eljárások egy messzemenő általánosítása adódik. Fleiner Tamás igazolta, hogy a stabil párosítást megtaláló Gale–Shapley-algoritmus helyessége Knaster és Tarski fixponttételéből is következik. A stabil párosítás témakörében született klasszikus eredményeknek az általánosabb esetekre való kiterjesztésével párhuzamosan új alkalmazási területeket is felismert, többek között a kvótákkal korlátozott felvételi rendszert, valamint az ellátási láncokban felmerülő optimalizálási feladatokat.

Forgács Tamás értekezése új lapot nyit a magyar frazeológiai kutatásban. Az eddigieknél nagyobb figyelmet fordít az állandósult szókapcsolatok nyelvtörténeti vonatkozásaira, vagyis keletkezésük és változásaik kérdéskörére. A frazémák nyelvtörténeti vizsgálata során a szerző feltárja kialakulásuk formai és jelentéstani jellemzőit, változásaik rendszerszerű tulajdonságait és azokat a nyelvi és nem nyelvi okokat, amelyek bizonyos frazémák háttérbe szorulásához vagy teljes eltűnéséhez vezettek. Forgács Tamás bemutatja azokat a módszertani nehézségeket, amelyekkel a történeti frazeológia kutatóinak meg kell küzdeniük, és e nehézségekre konkrét megoldásokat is javasol. Ezek közé tartozik a kutató anyanyelvi, nyelvtörténeti kompetenciája, frazeológiai ismerete, a kommunikációs szituációk sajátosságai, valamint szövegfordításokon alapuló bizonyítékok. Az értekezés biztos módszertani megközelítésen, önálló kutatásokon, megbízható nyelvtörténeti, etimológiai mikroelemzéseken alapul, hiánypótló és modern megközelítésű munka, amely létrehozza a történeti frazeológia tanulmányozásának egy új, a kortárs nyelvtudomány elismert irányzataival összhangban levő tudományos modelljét.

A szívelégtelenség napjainkban az egyik leggyakoribb szív-ér rendszeri megbetegedés, amely csak Magyarországon közel félmillió embert érint. A keringési elégtelenség hátterében a szívizom csökkent működése áll, aminek számos oka lehet. A betegség kialakulásának pontos mechanizmusával kapcsolatos ismereteink hiányosak, a terápiás lehetőségek, az utóbbi években tapasztalt határozott fejlődés ellenére korlátozottak. A betegek felét a diagnózis felállításától számított öt éven belül elveszítjük. Földes Gábor az értekezését megalapozó munkáiban a szívizomzat kóros átalakulásának sejtszintű mechanizmusait vizsgálta részben állatból nyert, részben emberi eredetű szívizomszöveten. Hazánkban elsőként alkalmazott humán pluripotens őssejtekből differenciált szívizomsejteket a szívizom-megnagyobbodás szabályozásának vizsgálatára. Új módszereket dolgozott ki a szívizmot károsító szerek hatásának vizsgálatára. Eredményei a szívizom kóros átépülésének számos fontos, eddig ismeretlen részletét (pl. a hormonális jelátvitel szerepét) tárták fel. Kimutatta, hogy a szív tömegének kóros megnagyobbodásáért a sejtmagtranszport megváltozott jelátviteli folyamatai és a sejtmag anyagcsere-változásai felelősek. Igazolta, hogy a szívizomsejtek átépüléséért felelős jelátviteli folyamatok több ponton átfedést mutatnak a tumoros szöveti folyamatok szabályozásával. Olyan vizsgálati modelleket dolgozott ki, amelyek a jövőben a terápia számára is lehetséges új célpontokat jelölnek meg.

Halmosi Róbert kutatásai során a kardiovaszkuláris betegségekkel kapcsolatos érszerkezeti változások (remodelling) és a szívelégtelenség kivédésének lehetőségeivel, illetve a folyamat létrejöttében szerepet játszó mechanizmusok vizsgálatával foglalkozott. Munkája során igazolta, hogy a PARP enzim gátlásával késleltethető a posztinfarktusos, valamint a magas vérnyomás és az antraciklin-kezelés által indukált szívelégtelenség kialakulása. Emellett a magas vérnyomás által kiváltott korai szervkárosodások létrejöttével szemben is védő hatású volt a PARP-gátlás annak ellenére, hogy a PARP-gátlóknak nincs vérnyomáscsökkentő hatásuk. Halmosi Róbert igazolta, hogy a kedvező hatások hátterében az áll, hogy míg a PARP-gátlás a sejttúlélést segítő jelátviteli molekulák aktivitását fokozza, addig a maladaptív hipertrófiát kiváltó jelátviteli faktorok aktivitását gátolja. A PARP-gátlás csökkenti továbbá az oxidatív stressz hatására létrejövő mitokondriumkárosodás mértékét, így intakt marad a mitokondriumok struktúrája, és javul a mitokondriumok funkciója. Igazolta továbbá, hogy posztinfarktusos szívelégtelenség modelljében a rezveratrol javítja a szív teljesítményét, és csökkenti a bal kamra falának megvastagodását. Eredményeit humán klinikai farmakológiai vizsgálatban is megerősítette. A rezveratrolkezelés javította infarktuson átesett koronáriabetegek diasztolés balkamra-funkcióját, az endothelfunkciót, illetve csökkentette a koleszterinszintet, és javította a betegek haemorrheologiai paramétereit is.

Heidl György disszertációjának középpontjában a „házasság mint misztérium”-gondolat formálódásának, kialakulásának a története áll, mely kérdés egyszerre antropológiai, teológiai, sőt kifejezetten katolikus teológiatörténeti. Az értekezés kronologikusan három nagy egységre tagozódik, amelyek közül az első egy görög drámán keresztül a keresztény házasságfelfogás antik előzményeit vizsgálja, külön kiemelve a korai keresztény képzőművészet néhány olyan emlékét, amely plasztikus módon jeleníti meg a korai kereszténységnek a házasságról alkotott felfogását, hogy a hitvesi pár élete hogyan folytatódik például a halál után. Mindezt az ókeresztény kor szerzőinek a házasságról alkotott fölfogásának a vizsgálata követi, amelyben kiemelt szerep jut azoknak, akik markáns álláspontot fejtettek ki a házassággal kapcsolatban. A 4. századra ugyanis fölerősödtek azok a hangok, amelyek elutasították a házasságot, és a szűzi, önmegtartóztató életformát állították követendő példaként a keresztények elé. Részletesen értelmezi és helyezi bele a házasságteológia kialakulásának történetébe azoknak a teológusoknak a gondolatait, akik előkészítői annak a 20. századi fordulatnak, amely a házasságteológiában ragadható meg, s amelynek pontos leírása a dolgozat egyik nagy újdonsága amellett, hogy mindehhez szervesen hozzákapcsolja Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításának a házasságról szóló tanítását.

Hofer-Szabó Gábor értekezése a fizika filozófiájának egyik legaktuálisabb és legizgalmasabb kutatási területével, a kvantumelmélet filozófiai alapjaival foglalkozik. Az értekezés azt a kérdést vizsgálja átfogóan, hogy a Bell-egyenlőtlenségek sérülését mutató kísérletek, így az Einstein–Podolsky–Rosen-kísérlet fényében lehetséges-e a kvantumelméletet úgy felépíteni, hogy beilleszthető legyen a lokális realista világképbe. Az értekezés a problémára adott különböző lehetséges válaszokat vizsgálja, amelyek a Bell-egyenlőtlenséggel való ellentmondást vagy e feltételek valamelyikének elhagyásával, vagy az összes feltétel megtartásával, de megfelelő gyengítésével, vagy annak a feltételezésével kívánják feloldani, hogy nem a három feltétel, hanem a Bell-egyenlőtlenség levezetésének valamilyen hallgatólagos feltevése az ellentmondás alapja. A Hofer-Szabó Gábor által preferált stratégia a klasszikus fizikában megszokott ontológia feladása, cserébe a lokalitás és a kauzalitás megvédéséért. Megközelítése szerint azt, hogy a kvantumelmélet annak ellenére kauzális legyen, hogy a releváns korreláló események között közvetlen oksági kapcsolat nem lehetséges, közös ok feltételezésével lehet elérni. Emellett elemzésével azt is megmutatja, hogy a Bell-egyenlőtlenség levezetésében igen fontos a konspirációmentesség elve, tehát az, hogy a közös ok, amivel a korrelációt magyarázzuk, legyen korrelálatlan, azaz független a mérésválasztásoktól. Az értekezés egy további eredeti és jelentős eredménye a kauzalitás és a valószínűségelméleti fogalmak kapcsolatainak elemzése. Összegezve elmondható, hogy Hofer-Szabó Gábor akadémiai doktori értekezése fontos és eredeti hozzájárulás a kvantumelmélet filozófiai alapjainak tisztázásához, amelynek eredményei megkerülhetetlenek a témával foglalkozó további kutatások számára. Az értekezésben kifejtett nézetek ugyanakkor általánosabb következményekkel is járhatnak az okságról, a lokalizációról és a valószínűségről való filozófiai gondolkodás számára, ami egyben igazolja, hogy Hofer-Szabó Gábor a szűkebb szakterületén túlmutató nézetekkel rendelkező, eredeti gondolkodó, jelentős tudományfilozófus.

A vérszívó ízeltlábúak, ezen belül is leginkább a kullancsok közvetítette (vector-borne) kórokozók és az általuk okozott betegségek problémaköre mind a szakma képviselőinek, mind az érdeklődő lakosságnak felkeltik a figyelmét. Hornok Sándor értekezése két területen hozott előrelépést. Az egyik a vektorként szerepet játszó kullancsfajok és egy óvantagfaj tér- és időbeli előfordulásának feltérképezése és e fajok filogenetikai viszonyainak pontos bemutatása. A másik terület a kullancsok és más vektorok által terjesztett bakteriális és egysejtű kórokozók vizsgálatára koncentrál, melyek időbeli és térbeli előfordulási mintázatának pontos bemutatása ökojárványtani jelentőséggel bír. A munka során Hornok Sándor két kullancsfajt fedezett fel és írt le. Ezen túlmenően először állapította meg öt kullancsfaj, továbbá több tíz, vektor által közvetített kórokozó hazai előfordulását. A vizsgálatok nagy mintaszámmal történtek, a kullancs-, óvantag-, bolha- és poloskafajokat közel harminc országban gyűjtötték. Munkájához modern molekuláris biológiai módszereket is felhasznált, amelyekkel különböző állatfajok eddig nem ismert fogékonyságát is ki tudta mutatni, továbbá bebizonyította, hogy az ember egysejtű élősködőinek genetikai anyaga denevérek kullancsaiban is megtalálható. Az eredmények nemcsak tudományos, hanem gyakorlati szempontból is jelentősek.

Horváth Ákos disszertációjában a génbanki célú spermamélyhűtési módszertan kialakítását mutatja be tokalakúakban, pontyban és lazacfélékben, valamint kitér a kidolgozott módszerek gyakorlati alkalmazására is. Munkája során a szaporítóanyag mélyhűtése és felolvasztása során alkalmazható hígító- és védőanyagok szaporodásbiológiai irányultságú tesztelését végezte. Vizsgálatai alapján javaslatot tett a tokfélék esetében sikerrel alkalmazható eljárás részleteire. Ezen túlmenően a ponty fajban tesztelte a hím- és nőivarú szaporítóanyag optimális arányát is, és citogenetikai módszertan felhasználásával igazolta a haploid egyedek kisebb arányú megjelenését is. Eredményeire alapozva lazacfélékben sikeresen cáfolta azt a nézetet, hogy a mélyhűtött spermát a felolvasztás után azonnal fel kell használni, és ajánlást tett a hím- és nőivarú szaporítóanyag optimális arányára is. A kidolgozott szaporítási módszereket a gyakorlati halgazdálkodásban is sikerrel alkalmazta. Az általa fejlesztett módszertan ponty esetében a génbanki felhasználást, lazacfélékben horgászati célú alkalmazást, míg a pénzes pér esetében a genetikailag ellenőrzött tenyészállomány létrehozását segítette elő közvetlenül.

Jakab Ferenc értekezésében a rágcsálók, ízeltlábúak és denevérek által hordozott és potenciálisan az embert is megbetegíteni képes vírusok molekuláris virológiai, immunológiai és klasszikus virológiai módszerekkel való vizsgálatainak eredményeit mutatta be. Jelentős eredményeket ért el a hazai hantavírus-kutatás területén, amelyben felmérte a vírusok gyakoriságát, illetve elvégezte molekuláris biológiai jellemzésüket. Az állatok által terjesztett vírusok kapcsán vizsgálta a szúnyogok és kullancsok által terjesztett nyugat-nílusi vírus, a krími-kongói vérzéses láz vírusa és a kullancsenkefalitisz-vírus elterjedését és rokonsági viszonyait. A magyarországi denevérfajok vizsgálata eredményeként számos vírust írt le, illetve új, eddig nem ismert vírusokat fedezett fel Európában. Jakab Ferenc eredményei mind az alapkutatás szempontjából, mind pedig közegészségügyi és járványügyi tekintetben kiemelkedő jelentőségűek.

Jost Norbert László értekezésében az antiaritmiás szereket kutatta, azon belül is az antiaritmiás és proaritmiás mechanizmus celluláris szintű vizsgálatát végezte emlősszívekben. Kísérletesen elsőként igazolta a korábban elméleti megfontolások alapján megfogalmazott repolarizációs tartalék gyakorlati jelentőségét. A repolarizációs tartalék új magyarázatként szolgál az antiaritmiás szerek proaritmiás mechanizmusának értelmezésében, és segíthet a gyógyszerfejlesztés gyógyszerbiztonsági problémakörében. Nemzetközi együttműködésben kimutatta, hogy az acetilkolin-szenzitív káliumáram (I_K,ACh) permanens pitvarfibrillációban stimuláció nélkül is megnyílik, és konstitutívan aktívvá válik, így részt vesz a pitvari remodelling okozta elváltozásokban és a pitvarfibrilláció fennmaradásában. Ezek alapján felvetette azt a hipotézist, amelyet kísérletesen igazolt is, hogy az I_K,ACh áram gátlása új antiaritmiás gyógyszertámadáspont lehet. Részt vett több olyan kísérletes molekula (például a dronedaron és a tedisamil) preklinikai vizsgálatában és fejlesztésében, amely később a klinikai gyakorlatban is törzskönyvezett antiaritmiás gyógyszer lett. Új fejlesztésű nátrium-kalcium cseremechanizmust (NCX) gátló molekulák segítségével kimutatta, hogy az NCX-gátlásnak megvan az a képessége, hogy bizonyos aritmiafajtákban csökkentse a triggerként funkcionáló korai és utódepolarizációs potenciálokat.

Jóvári Pál az alkalmazások szempontjából nagy jelentőségű, nem kristályos anyagokkal, többek között amorf tellúrötvözetekkel és Cu-Zr alapú fémüvegekkel foglalkozik. Az anyagok szerkezetének rövid távú rendjét vizsgálja kísérleti módszerekkel, neutron- és röntgendiffrakcióval, emellett az anyagösszetételt a különböző atomok röntgenabszorpciós spektrumának mérésével határozza meg. Az értekezés súlyát a különböző kísérleti eredmények leírására együttesen alkalmazott, fordított Monte Carlo-szimulációs munka adja, amely az atomi szintű modellekből számolt szórási és abszorpciós görbék mérési eredményekre illesztésével lehetővé tette a többkomponensű üvegek szerkezetének pontos leírását.

Juhász Gabriella kutatásai során a depresszió kialakulásában szerepet játszó biológiai folyamatokat tanulmányozta. Vizsgálatai középpontjában egyrészt személyiségvonások, megismerési és gondolkodási folyamatok, másrészt az agy működése és szerkezete álltak, melyek különböző módszerekkel egészséges személyekben is mérhetők, öröklődnek, és hozzájárulnak a depresszió kialakulásához. Ezeket az örökletes és jól mérhető tulajdonságokat nevezzük endofenotípusoknak. Számos gén vizsgálatával kimutatta, hogy a depresszió szempontjából kockázatot jelentő genetikai változók hatása különböző környezeti tényezők következtében változhat, csökkenhet vagy erősödhet, valamint kimutatta, hogy a különböző genetikai hatások depresszióban betöltött szerepe más-más tulajdonságokon keresztül érvényesül. A nagyszámú, több millió genetikai változót együttesen elemző depressziókutatások során ezért nehézségekbe ütközik a rizikóvariánsok azonosítása és hatásuk megértése. Az agy működését tanulmányozó agyi képalkotó vizsgálatai során alátámasztotta, hogy számos agyterület működése genetikailag meghatározott. Az agy szerkezeti eltéréseit vizsgálva igazolta, hogy a depressziós betegekben bizonyos agyterületeken észlelt eltérések a depresszió sikeres kezelése során visszafordíthatók.

Kégl Tamás értekezésében elméleti és kísérleti módszerek együttes alkalmazásával különböző karbonilezési (szén-monoxid beépülésével lejátszódó) reakciókban célzott termékek szelektív előállítására képes katalizátorok/katalizátorrendszerek vizsgálatával foglalkozott. Felderítette több reakció mechanizmusát, illetve pontosította a karbonilezési mechanizmusokról szóló ismereteinket. Több átmenetifém szén-monoxiddal alkotott vegyületének szerkezeti és spektroszkópiai vizsgálatával és ezzel párhuzamosan elvégzett elméleti kémiai számítások segítségével jellemezte a reakciók köztitermékeinek és átmeneti állapotainak tulajdonságait, e szerkezetek kötésviszonyait, s célzottan tanulmányozta ezeknek a reakciókra gyakorolt hatását. A számításos kémia alkalmazásával olyan szerkezetaktivitási, valamint szerkezetszelektivitási összefüggéseket állított fel, amelyek segítségével pontosabban mérhetők és hangolhatók a karbonilezési reakciók.

Király Ildikó értekezése a kisgyermekkori kognitív fejlődés háttérmechanizmusait vizsgálja. Ehhez kapcsolódóan a generatív modelleknek mint következtetésekre lehetőséget adó értelmezési sémarendszernek a megnyilvánulásait több kutatási vonulat mentén – így a társas tanulás, az utánzás, a társas együttműködés és a kommunikáció terén, az emlékezet szerveződésében, valamint a hosszú távú és kulturális tudás területén – végzett empirikus vizsgálatsorozattal demonstrálja a szerző. A disszertáció törzsét adó, az ELTE PPK Társas Elmék Kutatócsoporttal, illetve a Babalaborral végzett kutatásokat számos nemzetközi folyóiratcikkben publikálta, illetve további kéziratok és egyéb, a disszertáció kérdésköréhez kapcsolódó publikációi is jelzik a témában való elmélyülését és szisztematikus építkezését. Az értekezés téziseiben megfogalmazott fontos következtetések rávilágítanak többek között arra, hogy a gyermekkori utánzás nem mechanikus és nem is automatikus jellegű: már 14 hónapos gyerekeknél kimutatható, hogy képesek a megfigyelt viselkedésekről a célelérés hatékonysága szempontjából eldönteni, valóban érdemes-e utánozni őket, vagy sem. A kutatási eredmények szerint ez a következtetésalapú utánzás még atipikus fejlődésű gyerekeknél is kimutatható. Másik oldalról viszont arra is adatokkal szolgálnak a bemutatott vizsgálatok, hogy bizonyos esetekben időlegesen felfüggesztik ezt az általános stratégiát, mégpedig azokban a szituációkban, amelyekben a viselkedés demonstrálása valamilyen tanító kommunikációként értelmezhető a gyermek számára.

Kis-Benedek József értekezése rendkívül aktuális, célja a közel-keleti és az észak-afrikai térség átfogó elemzése biztonsági, ezen belül katonai szempontból lokális, regionális és globális szinten. Erőssége az empirikus és leíró jelleg: a biztonságpolitika számos kérdését tárgyalja, döntően védelmi, katonai oldalával foglalkozva a térségben. Megvizsgálta a haderők szerepének változását az arab tavasz kezdetétől napjainkig, különös tekintettel az egyes országok belbiztonságában mutatott aktivitásukra. Elemezte, hogy az ott tapasztalható proliferáció, terrorizmus és migráció milyen kihívást jelent a térségre és Európára, valamint vizsgálta a térség egyes államainak erőfeszítéseit a biztonsági problémák megoldására, mindenekelőtt a fegyveres erők fejlesztése és irányítása terén. Részletesen kitért a katonai képességek értékelésére az állomány, a haderőnemek különbségei és a korszerű fegyverekhez való hozzáférés tekintetében. Eredeti módon vetette fel a térség autokrata rendszerű államai és a hadseregek viszonyát a társadalmi változások tükrében. A téma tárgyalásának újszerűsége abban nyilvánul meg, hogy egy erőszakos konfliktusokra hajlamos régió katonai képességeit és a katonai képességek fejlesztésének trendjeit mutatja be. Az ismertetett adatok, információk és következtetések forrásként szolgálnak a térség konfliktusainak és háborúinak elemzésével foglalkozó biztonságpolitikai és katonai szakértők számára.

Az átültetett máj funkciója függ attól, hogy a transzplantációra várakozás során mennyire sikerül a minőségét megőrizni (prezervációs ártalom), függ az átültetés során a keringés helyreállításától (reperfúziós ártalom), illetve az oxidatív stressztől, amit egy artériás szövődmény is súlyosbíthat. Kóbori László a mieloperoxidáz enzim monitorozásával igazolta, hogy a betegek már a műtét előtt fokozott oxidatív stresszállapotban vannak, ez a műtét után tovább fokozódik, főleg akut esetekben és artériás trombózisban. A májkapuba belépő nagy véna területén kialakuló vénás vérnyomás-emelkedés (portális hipertenzió) esetén gyakrabban (8–13%) fordul elő a lépartéria kóros tágulata (aneurizma), amelynek fontos a műtét előtti ismerete. Kóbori László tudományos eredményei alapján egyetlen értágulat esetén a tágulat eltávolítható, azonban többszörös tágulat esetén a lépartériát le kell kötni vagy el kell zárni (embolizáció). Vizsgálatai alapján az elemzett magyar lakosság mindössze 42%-ában található tankönyvi artériás lefutás a májban. A variációk műtét előtti ismeretével csökkenthetők a műtét szövődményei. Saját szervezetből átültetett értranszplantátummal (autológ érgraft) kapcsolatos kísérleteik során igazolták, hogy az egyik hasfali izmot (musculus rectus) körülvevő kötőszövet (rectus fascia) tubuláris érgraftként funkcionálhat. Az átültetett máj hosszú távú működését, ezáltal a szervezet gyógyszer-metabolizáló képességét és a gyógyszerek toxicitását is számtalan tényező befolyásolhatja. A máj CYP enzimrendszerét jelentősen érintik az egyéni variációk, ezen belül a CYP 3A4 enzimet is, amely az immunszuppresszív gyógyszerek lebontását végzi. Ezért fontos az egyénre szabott kezelés. A CYP enzimcsalád aktivitásának mérésével már az átültetést követő első 24 órában tudjuk, hogy „gyenge” vagy „extenzív” fenotípusú májról van-e szó. A fenti tapasztalatok figyelembevételével a májátültetés túlélési eredményei 90% felettiek.

Kóczy Á. László értekezésében sokszereplős koalíciós kooperatív játékokkal foglalkozik. Főként azt vizsgálja, mely játékosok alkotnak koalíciót, és hogyan oszlik meg közöttük az együttműködés haszna. Két alkalmazási területre fókuszál: az externáliákkal bővített karakterisztikus függvénnyel definiált játékokra és az általános szavazási eljárásokon alapuló döntéshozatalra. A multidiszciplináris értekezés eredményei nemcsak a közgazdaságtan és az üzleti tudományok területén hasznosíthatók, hanem a politológiában, illetve általában a társadalomtudományokban is, különösen a döntéselméletben. A disszertáció hátteréül 14 tanulmány eredményei szolgálnak. A kutatási eredmények közül kiemelhető (1) a rekurzív mag implementációja koncepciójának kifejlesztése és új tulajdonságainak megállapítása korlátozottan rendelkezésre álló közjavak esetén; (2) annak megállapítása, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló közjavak megsemmisülése mely feltételek fennállásakor nem kerülhető el; (3) bizonyos kapacitáskorlátok esetén az optimalizált ellátási láncokban a koalíciók összeolvadása szuperadditív, de egyébként szubadditív is lehet; (4) annak kimutatása, hogy az EU lisszaboni döntési mechanizmusa a nagy és a kis tagállamokat kedvezően, a közepeseket pedig kedvezőtlenül érinti.

Kontschán Jenő az akarológiában (az atkák kutatásában), a zoológia egy viszonylag kevesek által művelt területén ért el nemzetközileg is elismerést érdemlő eredményeket. Munkássága a talajok atkadiverzitásának feltárására, a növényeket károsító atkák megismerésére, valamint a növényi és állati károsítókkal együtt előforduló atkákra irányul. Kutatásai hazánk mellett Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika, az ausztrál-ázsiai régió és a szubantarktikus szigetek atkafaunájára is kiterjednek. Vizsgálatai során több mint 240 tudományra új fajt, 15 nemzetséget és egy alcsaládot fedezett fel és írt le. Legjelentősebb munkája a Rotundabaloghia (trópusi korongatka) nemzetség revíziója, amely során a nemzetséget újra családszintre emelte, amelyet alcsaládokra és nemzetségekre bontott, valamint több mint 50 eddig ismeretlen fajt fedezett fel. Növényvédelmi szempontból fontos új, idegenhonos vagy őshonos, de hazánkban még nem ismert kártevő atkafajokat mutatott ki. Felülvizsgálta két kártevő atkacsalád (a takácsatkák és a laposatkák) hazai fajait, több tudományra új fajt fedezett fel és írt le. A trópusi és a szubtrópusi mezőgazdasági területek talajainak atkafaunáját vizsgálva számos, eddig a tudomány számára ismeretlen fajt fedezett fel. Hazai, mediterrán/szubtrópusi és trópusi mezőgazdasági kártevőkön élő még ismeretlen vagy kevéssé ismert atkafajt fedezett fel, illetve tisztázta taxonómiai pozíciójukat.

Kovács József új tudományos eredményeket ért el a nagy adatrendszerek feldolgozására szolgáló statisztikai szoftverek alkalmazása és földtudományi szakterületi fejlesztése területén. Budapesti termálvizekből származó kémiai és hőmérsékletadatokból kapott eredményei tükrözik az áramlási rendszerekben megjelenő különbségeket. Megállapította, hogy eredményei alapján a vizsgált paraméterek mért értékeiben szignifikáns pozitív változások következtek be az évtizedek során. Számításai alapján javaslatot adott a Duna magyarországi szakaszán levő hidrogeológiai monitoringhálózat optimalizálására. Kutatásai alapján öt víztájat különített el vízminőség alapján a Balatonon, valamint meghatározta hány reprezentatív megfigyelési pontra van szükség, és melyek a víztájakat leginkább befolyásoló paraméterek. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer monitoringhálózatának statisztikai elemzésével végzett optimalizálás alapján megállapította a minimálisan szükséges mintavételi pontokat. A Hátszegi-medence (Déli-Kárpátok) üledékeiből származó rovarpete-maradványok adatelemző vizsgálatával kimutatta, hogy egy csoport egyedei jelentős mértékben különböznek a többitől. Ennek alapján lehetővé vált egy új genus elkülönítése és az egyedfejlődés kimutatása. Chilei mintaterületen talajhőmérséklet-mérések elemzésével segítette a permafroszt és a talajban levő jég jelenlétének feltárását, valamint az aktív rétegben zajló folyamatok pontosabb megismerését.

Kovács László értekezésében a hadtudomány szempontjából rendkívül fontos témakört, a kiberbiztonság stratégiai tervezésének kérdéseit, a kiberbiztonsági stratégiák általános követelményeit és jellemzőit, továbbá az ehhez kapcsolódó feladatokat dolgozza fel átfogó igénnyel. Disszertációjában kidolgozta egy általános érvényű nemzeti kiberbiztonsági stratégia modelljét, annak tartalmi elemeit, életciklusát, valamint a végrehajtása hatékonyságának mérésére szolgáló indikátorrendszert is. A vizsgált kérdéskört új szempontok szerint, monografikus igénnyel feldolgozó értekezés úttörő jellegű, hiánypótló munka. Tudományos eredményei meghatározó módon járulhatnak hozzá a magyar nemzeti kiberbiztonsági stratégia minőségéhez. Az új tudományos eredmények a mű angol nyelvű közzététele után – a szerző nemzetközi ismertsége okán is – iránymutatásként szolgálhatnak más országok nemzeti kiberbiztonsági stratégiáinak kimunkálásához, aktualizálásához, további dinamizálásához is.

Karri Lamsa tudományos munkája során a tanulással kapcsolatos agyi plaszticitást vizsgálja. Kutatásai során kiderült, hogy a magasabb funkciókért felelős agykérgi területeken nemcsak az elsődleges idegsejtekben, hanem a gátló interneuronokon keresztül is végbemegy a folyamat. Munkája rámutatott, hogy ezen interneuronok plaszticitása sejtspecifikus mintát mutat. A különböző, anatómiailag sajátságos sejttípusok – melyeket eltérő struktúrájuk és neurokémiai markerek segítségével lehet definiálni – egyedi neuronális aktivitási mintákat és molekuláris jelátviteli folyamatokat igényelnek a hosszú távú funkcionális változások kialakításához. Habár a legtöbb agyi plaszticitást vizsgáló kutatás rágcsálók agyszövetén történik ex vivo, Lamsa élő állatok intakt agyszövetében is demonstrálta a tanuláshoz kapcsolt interneuron-plaszticitást. Legfrissebb kutatásai az emberi agykéreg interneuronjainak plaszticitására fókuszálnak, amihez agyműtétek során kimetszett szöveteket használ. Munkája rávilágít, hogy a rágcsáló- és az emberi agyszövetben hasonló plaszticitási folyamatok zajlanak.

Dr Lamsa’s scientific work shows that learning-related plasticity in the cortex (a part of the brain involved in higher functions) takes place not only in principal cells but in addition in inhibitory interneurons. Particularly his work demonstrates that plasticity in these interneuron follows cell type-specific rules. His results show that distinct anatomically specialized interneuron types, defined by their structure and neurochemical markers, require specific and different neuronal activity patterns and molecular signaling mechanisms to generate functional long-term changes in them. Although most studies in the neuronal plasticity field utilize harvested rodent brain tissue ex vivo, Dr Lamsa’s work also demonstrate learning-related interneuron plasticity in the intact brain in living animals. Lamsa’s latest work investigate cortical interneurons and their plasticity in the human neocortex utilizing tissue resected in brain surgery. His work shows that similar plasticity processes, with some specifications in the human, operate in rodent and human interneurons.

Madléna Melinda értekezése a magyar felnőtt népesség fog- és fogágyállapotát befolyásoló tényezőkről, a helyes szájhigiénés gyakorlatról, a fogorvosi ellenőrzés fontosságáról és a dohányzás mellőzésének jelentőségéről közöl új epidemiológiai eredményeket. Vizsgálatai egyedülálló adatokat szolgáltatnak a Turner-szindrómában szenvedők nyálszekréciójával, mikrobiológiai paramétereivel és kefalometriai méreteivel kapcsolatban. Megállapította, hogy az aminflorid-tartalmú fogkrém és gél együttes alkalmazásának kedvező hatása van serdülőkben a kezdődő szuvas elváltozások remineralizációjára. Leírta, hogy az aminflorid/ónflorid tartalmú fogkrém és szájöblítő együttes használata már rövid távon csökkenti a fogakon kialakuló plakkok mennyiségét, és elősegíti a fogíny egészségét fix fogszabályozó készüléket viselő pácienseknél. Kimutatta, hogy a Cervitec Plus fogorvosi lakk havonkénti alkalmazása csökkenti a szuvasodást okozó mikroorganizmusok előfordulását és a caries kockázatát rögzített fogszabályozót viselőknél. Megállapította, hogy a Cervitec Plus és a Cervitec F lakkok hathetenkénti használata csökkenti a caries kockázatát fiatal maradó molárisok okkluzális barázdáiban. Az értekezésben szereplő adatok alkalmasak nemzetközi összehasonlításra, és elősegítik speciális megelőző programok kialakítását ezekben a csoportokban.

Maurovich Horvat Pál értekezésében több olyan módszert dolgozott ki a koszorúér-CT-vizsgálatokkal kapcsolatban, mely javítja a vizsgálatok képminőségét és ezzel értékelési pontosságát. Felfedezett egy új diagnosztikai jelet, mely a koszorúér szűkületét okozó plakkok azonosítását és jellemzését segíti. Ehhez számítógépes képfeldolgozási módszereket is kidolgozott, aminek eredményeképpen a plakkok számát és méretét, valamint az okozott áramlási eltérést is jóval pontosabban lehet mérni, mint az eddig használt hagyományos katéteres módszerekkel. A koszorúér- CT-vizsgálatok értékelésének új módszerét dolgozta ki, mely csökkenti az emberi tévedés valószínűségét, és javítja a leletkészítés minőségét.

Mezősi Emese értekezésében pajzsmirigybetegek (Graves–Basedow-kór, differenciált pajzsmirigyrák) és kritikus állapotú betegek esetében sikeresen azonosított olyan a diagnózis felállítását, illetve a betegség várható kimenetelét jelző faktorokat, melyek segítik a betegek egyénre szabott, optimális terápiájának meghatározását, illetve a nagy kockázatú betegek azonosítását. Eredményei jelentősen bővítik az endokrin diagnosztikai és prognosztikai faktorokról rendelkezésre álló ismereteket, és jobb személyre szabott terápiák alkalmazhatóságához járulnak hozzá az endokrinológiai betegellátásban.

N. Rózsa Erzsébet értekezése az átalakulóban lévő Közel-Kelet államainak eltérő fejlődését, politikai viszonyaikat és nemzetközi rendszerbe való illeszkedésüket vizsgálja. A térség országai az államfejlődés módját tekintve jelentősen eltérnek a nyugati mintáktól. Az értekezés feltárja az iszlám közösség és a politikai hatalom szoros kapcsolatát és befolyását az államfejlődésre a törzsi szerveződéstől a birodalomépítésig. Bemutatja, hogy a gyarmatosítás nyomán önkényesen létrehozott új területi államok identitása nehezen formálódik, és máig sem zárult le teljesen. A vesztfáliai béke nyomán kialakult állammodell szervesülését és a modernizáció nyomán jelentkező válságokat a politológia, a nemzetközi kapcsolatok elmélete és a külpolitikai elemzés módszereivel vizsgálja. Vázolja a Közel-Kelet egyes államainak (Irán, Szaúd-Arábia, Líbia, Egyiptom) politikai helyzetét, társadalmaik identitásrétegeit, az egyes államok nemzetközi politikai rendszerben betöltött szerepét. Az új tudományos eredmények közül kiemelendő a térség etnikai, vallási és kulturális összetettségének bemutatása; a tradíció és modernitás eltérő kombinációinak konkrét elemzése, így az Iráni Iszlám Köztársaság, illetve a szaúdi vahhábita királyság állammodellje és regionális hatalmi ellentétük bemutatása; az „arab tavaszban” érintett országok államiságát érő kihívás és az Iszlám Állam elemzése. A szerző szerint a térség államai mindezen kihívások ellenére konszolidálódnak, és az időnkénti válságok ellenére erősödik saját identitásuk.

Nagy Szabolcs Tamás értekezésében áramlásos citometrián alapuló spermatológiai vizsgálatokat végzett. Olyan fluoreszcens festékkombinációt fejlesztett ki, amely a hímivarsejtek membránváltozásának és azok mitokondriális membránpotenciál-változásainak mérésére alkalmas. Egy új fluoreszcens festékkombináció alkalmazásával feltárta a mélyhűtést, a felolvasztást és a mesterséges termékenyítést követően végbemenő membránváltozások, továbbá a plazmamembrán- és az akroszómakárosodások létrejöttének időbeli sorrendjét. Megállapította, hogy tenyészbikák kromatinintegritása nem változik az életkorral, illetve hogy a humánandrológiában alkalmazott Sperm Chromatin Structure Assay (SCSA) nem alkalmas a termékenyítőképes, illetve csökkent termékenyítőképességű tenyészbikák megkülönböztetésére. Az SCSA analízis során azonban mérhető a spermiumkromatin kondenzáltsági állapota, amely citogenetikai terheltséget hordozó bikák esetében alkalmas szűrővizsgálatok elvégzésére. Olyan fluoreszcens kontrasztfestési technikát dolgozott ki, amellyel az ondósejtek plazmamembrán-integritásának vizsgálata során az élő és elhalt sejtek azonosítása ugyanazzal a detektorral történhet. Ez lehetőséget ad olyan multiparaméteres áramlási citometriás spermatológiai tesztek kidolgozására, amelyek az élő/elhalt állapot egyidejű mérésére lesznek alkalmasak. Az általa kidolgozott új eljárások megteremtették a lehetőséget a multi-paraméteres spermatológiai mérések alkalmazására.

Pál Magda kutatási eredményei a poliaminanyagcsere-szabályozás folyamatának megismerésében hoztak számottevő új eredményeket. A poliaminok a fehérjéket felépítő aminosavak bomlástermékei, a beporzást segítő vegyületek. Pál Magda igazolta, hogy a poliaminok szabályozó hatásukat más növényi hormonokkal együttműködve fejtik ki a növényi stresszválasz során. Kimutatta, hogy a poliaminok védőhatása nemcsak az alkalmazott poliamin-vegyülettől, a növényfajtól, hanem a stresszfaktortól is függ, így az alkalmazott poliamin-kezelés körülményeitől függően eltérő anyagcsere-folyamatok indukálódnak a hatásukra. Pál Magda a biotikus és az abiotikus stresszfaktorok endogén poliamin-tartalomra gyakorolt hatását főleg gabonanövényekben vizsgálta. Megállapította, hogy nincs közvetlen összefüggés a stressztolerancia és a vizsgált poliaminok mennyiségi változása között, ugyanakkor a poliaminok mennyisége számos védővegyülettel (pl. antioxidánsok, fitokelatinok, flavonoidok, növényi hormonok) korrelációt mutatott. Igazolta, hogy a különböző poliaminok eltérő vagy akár ellentétes hatásúak is lehetnek az alkalmazott növényfajtól függően.

Pamjav Horolma genetikai kutatásaival jelentős mértékben gazdagította a nemzetközi Y-kromoszóma genetikai adatbázist. Kifejlesztette a magyar népesség és rokon népek genetikai adatbázisát, amely nagy hatékonyságú igazságügyi felhasználást biztosít. Munkásságának másik része a magyar népesség összetételére és eredetére vonatkozó őstörténeti genetikai kutatás. Kimutatta, hogy noha a magyar nyelvű populációkban az Y-kromoszóma genetikai profilja hasonlít az európai profilhoz, kisebb elszigetelt csoportokban máig megőrződtek a dél-szibériai eredet jelei is, valamint a mai magyar populációkban obi-ugor/manysi Y-kromoszómák is megtalálhatóak. Az Y-kromoszóma részletes vizsgálatával finomította a romák indiai eredetéről, vándorlásáról és áttelepítéséről alkotott képet. Egy komplex genetikai analízisben korrelációt mutatott ki a népzenei dallamkincsek hasonlósága és a populációk genetikai rokonsága között. Pamjav Horolma munkásságával a hazai genetikai szakterületeket egy önálló ággal gazdagította.

Papp Mária érdeklődési területe a májzsugorhoz társuló immunhiányos állapot pontosabb megismerése, valamint a kialakuló bakteriális fertőzések előrejelzése és diagnosztikájának javítása. Kutatásai során igazolta, hogy a májműködés romlásával csökken bizonyos, a veleszületett immunrendszer működéséhez alapvetően szükséges anyagok szintje. Emiatt a májzsugorban szenvedő betegek fogékonyakká válnak a fertőzésekre. A fertőzések következtében a halálozás magas, ezt meghatározza a gyulladást elősegítő és gátló folyamatok egyensúlya. A gyulladás kapcsán megjelenő preszepszinmolekula jelzi a fertőzés jelenlétét és várható súlyos lefolyását. A gyulladást gátló hatás fokozódását egy másik fehérje (szolúbilis CD163) szintjének emelkedése mutatja. A májzsugorosokban a baktériumok a bélfalon átjutva a keringésbe kerülnek, ami a fertőzések kialakulásának fontos útvonala. A bél immunrendszere speciális immunglobulinok termelésével reagál. Más fehérjék (filamentózus aktin) a bélfal sérülésekor szabadulnak fel, az ellenük kialakuló immunválasz a károsodás mértékét jelzi. Elsődleges hegesedő epeúti gyulladásban a bél veleszületett immunrendszeréhez tartozó fehérjék elleni fokozott IgA antitest képződést írt le Papp Mária. Eredményei hozzájárulhatnak az egyénre szabott diagnosztikához és kezeléshez, a hatékonyabb antibiotikum-profilaxis tervezéshez, valamint új nem antibiotikum-típusú kezelési eljárások tervezéséhez.

Pásztor László munkásságának középpontjában a talaj és a környezet komplex kapcsolatának talajtérképi vonatkozásai állnak. Vezetésével munkacsoportja a talajtakaró és a környezet kiválasztott jellemzőinek térbeli térképi modellezését végezte a talajinformációkat felhasználó szakterületeken dolgozók, pl. mezőgazdászok, ökológusok, meteorológusok, víz- és környezetmérnökök számára. A talajtérképek térinformatikai feldolgozásakor, illetve a térbeli adatbázisok kialakításakor munkatársaival az archív talajadatok információtartalmát aknázta ki. Ez a munka vezette a digitális talajtérképek előállításának és térbeli megbízhatóságbecslésének kidolgozására. Megújította a hazai talajtéradatok előállításának és bemutatásának lehetőségeit. Munkája eredményeképpen az ábrázolt tulajdonságok megbízhatóságának feltüntetésével országos talajtulajdonság-térképeket készített munkacsoportjával a talaj egyes rétegeire. A digitális talajtérképezés és a rendszermodellezés alkalmazásával a talaj által meghatározott környezeti folyamatok térképezésére dolgozott ki módszert, és készített munkatársaival országos víz- és szélerózió-veszélyeztetettségi térképeket, valamint a talajok termőképességét bemutató megyei és országos területi becsléseket. A digitális térképezés mellett – együttműködve környezeti elemeket kutató műhelyekkel – belvíz-veszélyeztetettség és kőzeteredetű radonsugárzási térképeket készített.

Pavlovits Tamás már hosszú ideje foglalkozik a kora újkor filozófiai problémáival és a végtelen kérdésével. Értekezésében olyan új megközelítési módot kínál, mely eredeti a téma nemzetközi filozófiai kutatásában. Érvelésében szintetikusan használja a filozófia-, eszme- és tudománytörténeti szempontokat. Egy konkrét szellemi korszak alapos ismeretéből indul ki, és ezt tágítja szélesebb körben, a mai filozófiai problematikát is érintve. A szerző meggyőzően érvel amellett, hogy a modern filozófiatörténet a végtelenfilozófia kibontakozásának történeteként is olvasható. Disszertációjának fő tézise a végtelennek a végeshez viszonyított metafizikai elsőbbségére vonatkozik, melyet elsősorban a kora újkor három nagy gondolkodója (Descartes, Pascal, Leibniz) művei alapján mutat be. Az egyes gondolkodók kismonográfia-szintű tárgyalása igen részletes és alapos. Ugyanakkor törekszik a filozófiatörténeti keretek meghaladására és egy önálló végtelenfilozófia kialakítására is. Az értekezés átfogó és mély filozófiai és metafilozófiai ismeretekről tanúskodik, igazolva, hogy szerzője felkészült filozófiatörténész és kreatív gondolkodó.

Révész László disszertációjában áttekintette a Keleti-Kárpátok és a Duna vonala közötti földrajzi térben az elmúlt több mint 180 év során előkerült 10–11. századi sírleleteket. 878 lelőhely 19241 sírjának az adatait gyűjtötte össze, s az így létrehozott adatbázist elemezve a Keleti-Kárpátok és a Duna–Ipoly vonala közötti területet hat nagyobb, illetve azokon belül számos további kisebb régióra bontotta. Egységes szempontrendszert követve bemutatta az egyes mikrorégiók jellegzetességeit, megteremtve ezáltal az eddig csak egyedi közleményekből és kisebb tájegységeket feldolgozó kötetekből ismert leletanyag összehasonlításának lehetőségét. Munkájának egyik legfontosabb megállapítása, hogy a 10. századi temetők eddig közzétett leletanyaga alapján „a korabeli népesség zöme kisméretű, mindössze néhány családból álló” településeken élt. Révész László disszertációja kitűnő alapot ad mind a korabeli Kárpát-medencei települések régészeti kutatásának eredményeivel való összevetéshez, mind pedig a 10–11. századi Kárpát-medencei temetőknek a nyugat- és kelet-európai sírrégészetből ismert temetőtípusokkal és társadalomtörténeti értelmezéseikkel való összehasonlító vizsgálatához.

Sándor Klára disszertációjának középpontjában a magyar művelődéstörténet kiemelkedő fejezete, a rovásírásnak is nevezett székely írás áll. A szerző „A székely írás reneszánsza” című munkájában harminc év kutatási eredményeit foglalja össze. Dolgozata olvasmányos stílusban megírt, de tudományos igényességű munka. Első részében a 15. századi nikolsburgi ábécé elemzésével, létrejöttének és utótörténetének új eredményeket felmutató vizsgálatával foglalkozik. A disszertáció második részében a székely írás leghosszabb és igen összetett emlékével, a 15. század második felében keletkezett, ún. bolognai emlékkel kapcsolatos kérdéseket elemzi. Új megállapításokat tesz az ábécé szerkezetéről és az emlék eredetéről. Sikerül meggyőzően bizonyítania, hogy a bolognai emlék elsősorban az erdélyi ferences szerzetesek köréhez kapcsolható. Megnyugtatóan cáfolja azt a véleményt, hogy a székely írás Mátyás udvarában keletkezett kései írásrendszer lett volna, minthogy a székely írás használata, majd késő középkori továbbfejlesztése Székelyföldön és nem Mátyás udvarában következett be. A nikolsburgi ábécé nemrég előkerült őrzőkönyve alapján végleg sikerült azonosítani azt a morvaországi személyt, Philippus de Pencziczet, aki a nikolsburgi emléket lejegyezte. A dolgozat rámutat, hogy a székely írás nem véletlenül került a cseh-morva nemes látóterébe, hiszen Penczicz tagja volt a Filipec János váradi püspök által vezetett, Mátyás udvarából regrutálódott, főnemesi és főpapi küldöttségeknek.

Az ökológia alapkérdése, hogy hol mikor melyik faj milyen tömegesen fordul elő, és ennek mik az okai. E kérdés megválaszolásához először információt kell gyűjteni a fajok jelenlétéről és tömegességéről, majd elemezni kell ezeket az ismereteket. Az elemzések elvégzésének módja nem triviális, a módszertannal kapcsolatos viták egykorúak magával az ökológiával, a módszerek fejlesztése pedig ma is töretlenül folyik. Ehhez a módszerfejlesztéshez járult hozzá jelentősen Schmera Dénes, hiszen javaslatot tett egy a közösségi mintázatok elemzésére alkalmas új eljárásra (SDR módszer), amely lehetőséget teremt a közösségi ökológia gyakran használt koncepcióinak számszerűsítésére, ugyanakkor kiküszöböli az elterjedt módszerben (EMS módszer) rejlő problémákat. Javaslatot tett az SDR módszer kiterjesztésére is, ami segíti a közösségek taxonómiai, filogenetikai és funkcionális sokféleségének összehasonlítását és értelmezését. Bevezetett egy új, a funkcionális diverzitás jellemzésére használható függvényt (MFAD), és tesztelte az alkalmazhatóságát is. Gyakorlati, vízi gerincteleneken végzett vizsgálatokkal is szemléltetve, felhívta a figyelmet a diverzitást különféle szempontokból elemző eljárások alkalmazása során gyakran elkövetett hibákra, valamint e módszerek alkalmazhatóságának korlátaira, és a hibákra megoldásokat is kínált.

Specziár András kutatásai a balatoni halak táplálkozásbiológiai tulajdonságainak feltárására irányulnak. Értekezésében olyan alapvető tudományos eredményeket fogalmazott meg, amelyek gazdaságilag közvetlenül hasznosíthatók: (1) A leggyakoribb balatoni halfajok napi táplálékfelvétele függ a hőmérséklettől, és az emésztésük a hőmérséklettel exponenciálisan növekszik. Ezen információk ismeretében modellezhetővé vált a halfajok táplálkozási dinamikája, amely a vízi ökoszisztéma anyagforgalmi modelljének kulcseleme. (2) A balatoni halfajok táplálékforrása az egyedfejlődésük során folyamatosan és gyakran jelentősen megváltozik, aminek jelentős szerepe van a halközösség szerveződésében. (3) A különböző halfajok táplálkozási csoportokat alkotnak, amelyek kialakításában a halak testméretbeli hasonlósága az elsődleges. (4) A fogassüllő az egyedfejlődése korábbi szakaszában tér át halfogyasztásra, és nagyobb méretű halakat is képes zsákmányolni, mint a kősüllő. Azonban a közepes testméret elérésével, a zsákmányolási siker függvényében mindkét süllőfaj egyedfejlődése lelassul. (5) A balatoni halak táplálékválasztása elsősorban halfajtól függ, ugyanakkor a halegyedek változatos módon táplálkoznak, összefüggésben a testméretükkel, valamint a táplálék tér- és időbeli eloszlásával.

Spéder Zsolt disszertációja érdemi hozzájárulást nyújt a hazai és az európai termékenységváltozás trendjeinek feltérképezéséhez és értelmezéséhez. A szerző többféle adatbázist és módszert használt: népmozgalmi és népszámlálási statisztikák, longitudinális adatbázisok és attitűdvizsgálatok, továbbá eseménytörténeti elemzések egyaránt fontos részét képezik az értekezésének. Egyik legfontosabb megállapítása, hogy a posztkommunista kontextus a nyugat-európaihoz képest inkább akadályozza a gyermekvállalási szándékok megvalósulását. Kétségesnek tartja, hogy a posztkommunista termékenységi átmenet értelmezésére alkalmazható-e az ún. „második demográfiai átmenet” elmélete, mivel Magyarországon konzervatív fordulat következett be, amit aztán lassú visszarendeződés követett. A szerző kutatási eredményei intenzív társadalmi dinamikára, a társadalmi változások aszinkronitására s az ebből adódó társadalmi anómia létrejöttére utalnak. Ezek a tényezők meghatározó szerepet játszanak a posztkommunista országokban a gyermekvállalási szándékok megvalósításának elmaradásában, közelebbről a termékenységcsökkenésben. A szerző fontos tézise, hogy Magyarországon is érvényesíteni szükséges az értékek, attitűdök és a kulturális rendszer elemeit a gyermekvállalási trendek empirikus demográfiai elemzése során.

Stipta István értekezésében az elsődleges levéltári források feltárása, az ügyiratforgalmi statisztika rekonstruálása és szakavatott elemzése révén az 1884-ben felállított Pénzügyi Közigazgatási Bíróság hiteles történetét tárja fel, bemutatva létrehozatalának előzményeit és körülményeit, valamint a vonatkozó jogalkotási folyamatokat. A mű a hazai szakirodalomban első ízben mutatja be és elemzi az 1896-ban felállított Közigazgatási Bíróság jelentős előzményét, emellett vizsgálja a jogállamiság kiépítése szempontjából fontos garanciális intézményt képező Pénzügyi Közigazgatási Bíróság konfliktusoktól korántsem mentes történetét. Szemléletesen ismerteti az 1880-as években a hazai közigazgatásban uralkodó körülményeket, különös tekintettel a közigazgatással összefüggő jogvédelem állapotára. Bemutatja a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság felállításával kapcsolatos kormányzati szándékot. Ezzel összefüggésben nemcsak a törvényalkotásban részt vevő szereplők véleményét ismerteti, hanem kiváló portrékat is fest róluk. Ezek közül is kiemelkedik Tisza Kálmán politikai szerepvállalásának bemutatása. Értékes része az értekezésnek a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság kinevezett bírái életrajzának, szakmai, tudományos tevékenységének bemutatása. Új tudományos eredmény annak bizonyítása, hogy a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság ítéleteivel, döntvényeivel, elvi határozataival kifejezetten hatékony jogfejlesztő tevékenységet végzett. Stipta István bizonyította, hogy a bírák szakmai hozzáállásukkal az állampolgárok jogos érdekeit képviselték az államérdekkel szemben. Figyelemre méltó a bíróság pártatlan és magas szakmai színvonalú működésének forrásszerű igazolása.

Szabó Márton a korábbi intézménycentrikus vizsgálat létjogosultságát nem tagadva egy hazánkban új paradigmát dolgozott ki, amely a szövegek vizsgálatán, a metakommunikáción alapul, és azt vizsgálja, hogyan lesz a nyelv és a metakommunikáció politikai tényező. Munkája több tudományág eredményeit felhasználva a politika sokoldalú elméleti megközelítésére épül, meghonosítva ezzel Magyarországon is a politika diszkurzív szemléletét és elemzésének diszkurzív iskoláját. Az általa kifejtett elméleti és módszertani paradigma az empirikus politikatudományi kutatások számára is új elméleti-fogalmi fogódzókat kínál a szervezetek működésének és a politikai, közhatalmi intézmények tevékenységének elemzéséhez és értelmezéséhez.

Szakolczai György műve elmélyült, több évtizedes szisztematikus kutatómunka eredménye. A közgazdaságtan elmélete és a gazdaságtörténet szempontjából egyaránt rendkívül releváns témát dolgozott fel aprólékos gondossággal, logikus, követhető szerkezetben. A mű tudományos értékét növeli az eredeti gazdaságtörténeti dokumentumok forrásértékű bemutatása. Keynes személyén és munkásságán keresztül a 20. század számos kiemelkedő fontosságú eszmetörténeti jelenséget, valamint a nemzetközi gazdaság keynesi rendjének rekonstrukcióját világítja meg. A szerző Keynesnek a nemzetközi gazdasági rendre vonatkozó nézeteit tudományosan újszerű módon, „általános nemzetközi elmélet”-ként, átfogó jelleggel interpretálja. Lényeges új tudományos eredménye, miszerint az „általános nemzetközi elmélet adja meg azokat a nemzetközi kereteket, amelyek közül az Általános elméletben leírt gazdaságpolitikai célok követhetők és gazdaságpolitikai eszközök alkalmazhatók”. Szakolczai György egyértelműen bizonyítja, hogy a második világháborút követő három évtizedet meghatározó keynesi világrendnek (is) nevezett intézményi struktúra sok tekintetben a névadó eredeti elképzeléseivel és akaratával ellentétes módon valósult meg vagy működött. Újszerű meglátás, hogy Keynesnek a Nemzetközi Valutaalapra vonatkozó javaslatai, illetve White ezekkel szemben megfogalmazott kifogásai teljes egészében tartalmazhatják a keynesi és a neoliberális-monetarista felfogás közötti különbséget.

Szalai Sándor új tudományos eredményeket ért el a felszínközeli kutatásokra alkalmazott geofizikai módszerek továbbfejlesztésében. Rendszerbe foglalta az irodalomban megtalálható elektromos mérési (elektróda) elrendezéseket, és újakat hozott létre, melyekkel a felszín alatti földtani vagy ember alkotta szerkezetek nagyobb részletességgel és hatékonyabban vizsgálhatók a hagyományos módszerekhez képest. Matematikai eljárást dolgozott ki arra, hogy meghatározza a földtani képződmények térbeli változékonyságát és irányát. Minden elrendezéshez kiszámította a hozzátartozó kutatási mélységet, és vizsgálta a mérési adatokat terhelő műszer- és egyéb környezeti változások okozta zaj hatását. A felszín alatti testek elhelyezkedését a leggyakrabban alkalmazott hagyományos és az újonnan javasolt mérési eljárásokkal egyaránt meghatározta, majd igazolta, hogy az utóbbiak felhasználása előnyösebb a finom részletek meghatározására. Karsztvidéken gyűjtött mérési adatok feldolgozásával igazolta a fenti módszerek gyakorlati alkalmazhatóságát, melyek széles körű felhasználását javasolta a vízkutatásban, a földtani szerkezetkutatásban és környezetvédelmi feladatok (pl. a földcsuszamlások tanulmányozása) megoldására. A vízföldtani alkalmazás vonatkozásában a repedések pontosabb azonosításával és feltérképezésével jobban megérthető a felszín alatti vizek kommunikációja, meghatározhatók az ivó- vagy melegvíz-adó helyek, valamint hatékonyabban vizsgálható a szennyeződések terjedése.

Szívós Mihály a jelaktusok osztályozására és rendszerezésére vállalkozott, a jelaktusok elméletének hasznos ismertetését nyújtva. Jelaktuson a jelekkel vagy a jelek segítségével végrehajtott cselekvést érti. Munkájának legfőbb tudományos hozadéka, hogy a jelalkalmazást cselekvésként felfogó Morris-féle elmélet meghaladásaként Austin nyomán bevezeti a jelaktuselméletbe a konstatív és a performatív jelhasználat különbségét. Munkájának elvi alapja a jelaktusok önálló entitásként való felfogása, s ennek jegyében a szerző célja a szemiotika függetlenítése a nyelvészettől, a nyelvfilozófiától és a logikától, mindenekelőtt pedig a beszédaktus-elmélettől. Szívós Mihály a nyelv jelölő szerepét egy szintre hozza bármely nem nyelvi jelalkalmazással, s az utóbbiak önállóságát és érvényességét példák egész sorával igazolja.

Szőke Róbert a hazai többváltozós komplex függvénytani és differenciálgeometriai kutatások nemzetközileg kiemelkedő alakja. Kutatásainak szűkebb kiinduló területe a többváltozós komplex függvénytan, de munkája során a differenciálgeometria, a reprezentációelmélet és a fizikai indíttatású geometriai kvantálás elméletében egyaránt ért el eredményeket. A definiált adaptált struktúrák számos matematikai részterületen alkalmazásra találtak, hiszen a komplexifikáció jelensége mint olyan megkerülhetetlen szerepet játszik a modern matematika eszköztárában. Szőke Róbert a terület nemzetközi szakértőjeként közreműködött az adaptált komplex struktúrák számos alkalmazásában. Ezek közül kiemeljük a szimmetrikus terek tanulmányozását és a geometriai kvantálás Hilbert-mezők használatán alapuló elméletének kifejlesztését. Szőke Róbert matematikai közéleti tevékenysége is számottevő, továbbá jelentős szerepet tölt be a többváltozós komplex függvénytan hazai oktatásában és szakmai disszeminációjában is.

Tóth Árpád moduláris (a hiperbolikus sík Poincaré-féle felső félsíkmodelljén értelmezett, a 2×2 dimenziójú, egész együtthatós mátrixok csoportjának hatására nézve meghatározott módon transzformálódó) formák görbék menti integráljainak vizsgálatában ért el jelentős eredményeket. Shimura alapvető tétele szerint létezik egy lineáris leképezés a négyzetesen integrálható, ½ súlyú moduláris formák teréből a hatásra invariáns függvények terébe. Erről a megfeleltetésről bizonyított Katok és Sarnak egy alapvető tulajdonságot, amely összekapcsolja a kiinduló moduláris forma Fourier-együtthatóit és a hozzárendelt invariáns függvény ciklusintegráljait. Tóth Árpád erre a kapcsolatra nyújtott új bizonyítást, kiterjesztve azt egyúttal azokra az esetekre is, amelyekre eredetileg nem vonatkozott (negatív fundamentális diszkriminánsértékekre). Az új bizonyítási módszerrel Tóth Árpád további eredményeket és alkalmazásokat dolgozott ki: belátta a moduláris görbébe beágyazott, számelméletileg értelmezett felületek eltoltjainak egyenletes eloszlását, megtalálta az úgynevezett moduláris formahamisítványok Fourier-együtthatóinak ciklusintegrálokkal való kifejezését, valamint meghatározta a moduláris ciklusok hurkolódási számát.

Tóth László tudományos munkássága a számelméleti függvények vizsgálatának klasszikus kérdéseihez kapcsolódik. Nemzetközileg is elismert kutató, közel száz publikáció szerzője. A számelméleti függvények részletösszegeire vonatkozó vizsgálatok Gauss és Dirichlet közel kétszáz éves munkássága óta a számelméleti kutatások központi kérdései közé tartoznak. Az általános cél különböző számelméleti függvények esetén a részletösszegek aszimptotikájának becslése minél jobb hibataggal. Ezen a területen Erdős Pál és Turán Pál értek el alapvető eredményeket az 1930-as, 1940-es években. Tóth László kutatásai ennek a témakörnek egy speciális ágához kapcsolódnak, részben megjavítva, általánosítva mások korábbi tételeit, részben számos általa bevezetett, érdekes függvényt megvizsgálva. Értekezésében számos egyváltozós függvényekre ismert eredményt általánosít többváltozós számelméleti függvényekre. A többváltozós multiplikatív függvények kezelésére kifejlesztette a vizsgálatukra alkalmas konvolúciós módszert.

Tóthfalusi László értekezésének témája a bioekvivalencia-vizsgálatok statisztikai elemzése. A szabadalom lejárta után lehetőség van az eredetivel azonos hatóanyagot tartalmazó, úgynevezett generikus készítmények törzskönyvezésére, ha igazolják a bioekvivalenciát. Ennek feltétele, hogy az új generikus gyógyszer bevétele után a gyógyszervérszint-görbék közel azonosak, „ekvivalensek” az eredeti készítményével. A vérszintgörbe jellegzetes tulajdonságait megragadó jellemzők, az úgynevezett kinetikai metrikák adják az egyik lehetőséget a vizsgálatban kapott görbék összehasonlítására. Tóthfalusi László új metrikákat fejlesztett ki, amelyek érzékenyebben és hatékonyabban tudják összehasonlítani és megkülönböztetni a készítményeket. Az ekvivalenciavizsgálatok alapkérdése, hogy mennyi legyen az ekvivalenciahatár. Megmutatta, hogyan lehet konzisztens módon kiterjeszteni az ekvivalenciahatárokat, ami figyelembe veszi az egyéni változékonyságot. Algoritmust adott a kiterjesztett bioekvivalencia-kritériumok egyszerű kiszámítására. Bebizonyította, hogy egy alternatív bioekvivalencia-koncepció, az úgynevezett individuális bioekvivalencia koncepciója az adatok téves analízisén alapul. Eredményei alapján a nemzeti és nemzetközi generikus törzskönyvezési kritériumok lényegileg változtak, és megjelentek az illetékes hatósági útmutatókban is (EU, USA, Kanada, Ausztrália, WHO).

Valkó Orsolya a gyepi biodiverzitást kialakító és fenntartó mechanizmusokat vizsgálta, és az így nyert ismereteket a gyepek természetvédelmi kezelését és rekonstrukcióját célzó kutatásokban alkalmazta. Kaszálásos és égetéses terepi vizsgálatai során elemezte a hagyományos gyepkezelési módszerek alkalmazásának lehetőségeit és korlátait, és ezek alapján alternatív gyepkezelési módokat tesztelt. Egy Európát és Észak-Amerikát felölelő irodalmi áttekintés keretében összegezte a kontrollált égetés természetvédelmi alkalmazásával kapcsolatos ismereteket. Kimutatta, hogy a kontrollált égetés hozzájárul az avarfelhalmozódás csökkentéséhez, szerepet játszhat az inváziós és fásszárú fajok elleni védekezésben, és bizonyos veszélyeztetett szárazgyepi fajok fajvédelmi programjában is. A kontrollált égetés európai gyakorlatát áttekintve rávilágított, hogy az általánosan alkalmazott éves rendszerességű égetés nem ad elegendő időt a gyepregenerációra, így a természetvédelmi célok eléréséhez ennél ritkább égetési gyakoriság javasolható. Az élőhely-rekonstrukciós programok értékelésére új, a vegetáció struktúrájának állapotát és változását kifejező mutatókat dolgozott ki. Kifejlesztett és a gyakorlatban tesztelt egy új módszert, amellyel hatékonyan növelhető az elszegényedett fajkészletű gyepek biodiverzitása. A módszer a gyepi élőhelyekre egykor jellemző kis léptékű természetes zavarásokat modellezi, és csökkenti a propagulum- és a mikroélőhely-limitáltságot.

Ván Péter a fizika egyik legalapvetőbb ágához járult hozzá munkásságával, ami nemcsak a termodinamika jobb megértése és kiterjesztése miatt fontos, hanem széles alkalmazási területe miatt is. Az emberiség előtt álló nagy kihívások, az energiafelhasználás és -elosztás kérdései, az ezekhez a folyamatokhoz kapcsolódó veszteségek, azaz az entrópiaprodukció csökkentése termodinamikai kérdések. Ván Péter munkásságának leggyakorlatibb alkalmazásait a kőzetreológiai kutatások jelentik. Esetenként a kísérletek elvégzésében és a mérőberendezés összeállításában is részt vett, pl. a MOL egyik kutatási munkájában, amelyet a MOL kiemelkedően sikeresnek értékelt. Ezekben a vizsgálatokban törésmechanikai teszteken kívül reológiai elemzést is végzett különböző olaj- és gázlelőhelyek magmintáin. Érdekes alkalmazása a kidolgozott modelleknek a harmadik generációs gravitációshullám-detektorok esetén fontos newtoni zaj pontos kiszámítása is.

Varga István a modern irányításelmélet módszereinek és eszközeinek felhasználásával a városi jelzőlámpás forgalomirányítás és szabad áramlású autópálya-szakaszok szabályozása területén ért el új tudományos eredményeket. Vizsgálatainak középpontjában az állt, hogy egyrészt miként lehet a forgalmat abban az esetben is kellő hatékonysággal irányítani, ha mérési és egyéb forgalmi információ csak esetlegesen áll rendelkezésre, másrészt miként lehetséges az elsődleges forgalomtechnikai mutatók mellett további szempontok, mint például a biztonság, a környezetvédelem stb. szempontjainak egyidejű figyelembevétele. Olyan eljárásokat dolgozott ki, amelyek képesek a forgalomirányításhoz szükséges adatokat korábbi információk, valamint a meglévő tudás és tapasztalat alapján megbecsülni vagy megjósolni, és ezekre alapozva a szabályozási feladatokat eredményesen megoldani. A vizsgált problémák sajátossága, hogy mind állapotjellemzőik, mind beavatkozó jeleik csak korlátozott értékeket vehetnek fel, vagy például a járművek optimális haladási sebessége forgalomtechnikai és károsanyag-kibocsátási szempontok alapján egymásnak ellentmondó értékek. Új tudományos eredményei lehetővé teszik – optimalitási kritériumoknak is eleget téve – mindezen követelmények együttes figyelembevételét. Varga István kutatási eredményei nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedőek, hasznosulásuk a közúti járműforgalom irányítási rendszereiben várható.

Várnay Ernő monográfiája az Európai Unió kötelezettségszegési eljárásainak valamennyi szakaszát elemzi. Kimutatja, hogy az eredetileg nem feltétlenül joginak minősített eljárások, normák, értékek egyre inkább jogi fogalmakba, jogi keretekbe és rendelkezésekbe transzformálódnak, meghatározott jogelvek mentén. Ennek a bonyolult és hosszú távú folyamatnak rendkívül nagy jelentősége van az uniós jog betartásának kikényszerítésében. A szerző az egyes Szerződések, valamint az ún. másodlagos jogforrások elemzésén keresztül – nem csupán általánosságban, hanem az egyes eljárási cselekmények tekintetében is – azonosítja azokat a jelenségeket, amelyek az említett jogiasodást tükrözik. Ez a koncepcióváltás hatással van az eljárások következményeire mind az általános és tartós, mind az ún. strukturális kötelezettségszegések (például uniós norma mellőzése vagy késedelmes átültetése) elbírálása során. Várnay Ernő munkája részletes jogi-dogmatikai vizsgálatot tár a téma iránt érdeklődő elméleti és gyakorlati szakemberek elé, de értékes ismereteket nyújt az uniós jog és az egyes tagállami jogok viszonya iránt érdeklődő laikus olvasó számára is. Gazdag informatív tartalma további kutatások alapjául is szolgálhat.

Venglovecz Viktória értekezésében a hasnyálmirigy-gyulladás kialakulása szempontjából fontos hasnyálmirigyvezeték-sejtek bikarbonátkiválasztását tanulmányozta. Elsőként mutatta ki, hogy ezek a sejtek az epesav, a kenodezoxikólsav hatására – a sejten belüli kalcium révén aktivált ioncsatorna-fehérjén át – növelik a bikarbonát szekrécióját. Fontos felismerése, hogy a kedvező hatású urzodezoxikólsav kivédi a kenodezoxikólsavnak a hasnyálmirigy-vezeték sav-bázis transzportereire kifejtett gátlását, és megelőzi a vezeték sejtjeinek elhalását, ezzel enyhítve a hasnyálmirigy-gyulladás súlyosságát. Az alkoholfogyasztás az egyik legfontosabb oka a hasnyálmirigy-gyulladásnak. Ezzel összefüggésben igazolta, hogy az alkoholfogyasztás károsítja a hasnyálmirigysejtek csatornafehérjéinek működését. A hasnyálmirigy-gyulladás másik fontos oka a zsíranyagcsere zavara. Az egyik zsírsavról bebizonyította, hogy ugyanúgy hat a hasnyálmirigy csatornafehérjéire, mint az alkohol. Az alkohol és a zsírsav károsító hatásáról kimutatta, hogy a sejtek energiavesztése lehet a közvetítő tényező a károsító ok és a csatornaműködés elváltozása között. Új felismerése az is, hogy az epesavak és a savasság nyelőcső-károsító hatásához a nyelőcső sejtek egyes csatornafehérjék működésének változása révén alkalmazkodnak, ami jobb sejttúlélést eredményezhet. A nyelőcsőben megfigyelt csatornafehérje-változásokat a sejten belüli kalciumkoncentráció szabályozza.

Vereckei András széles körű kutatásaiban a ritmuszavarok és a szívelégtelenség kialakulásával, diagnosztikájával és kezelésével foglalkozik. Bár az amiodaron a leghatékonyabb, a klinikumban rendelkezésre álló, ritmuszavarok kezelésében alkalmazható szer, használatát toxikus hatásai korlátozzák. Vereckei András kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy az antioxidáns vegyületek alkalmazása az amiodaron hatásait erősíthetik, míg toxikus hatásait csökkenthetik. Új ismeretekkel gazdagította a pitvarfibrilláció és a kamrai ritmuszavarok kezelésének lehetőségeit és a pitvarfibrilláció kialakulásával kapcsolatos ismereteinket. Igazolta, hogy a háti gerincvelő ingerlése csökkenti a szinuszritmust, és lassítja a pitvar-kamrai átvezetést, mely hatás a vagus ideg aktivációján át jön létre. A széles QRS tachycardiák elkülönítő diagnózisára új, egyszerűsített algoritmusokat fejlesztett ki. Az ún. „Vereckei-algoritmusként” ismert módszer nemzetközileg elfogadott, jól alkalmazható sürgősségi esetekben. Széleskörűen vizsgálta az oxidatív stressz, a gyulladás, a genetikai faktorok és a balkamra-hipertrófia hatásait megtartott ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben. A fentieken túl új EKG-vizsgálati módszert dolgozott ki a reszinkronizációs kezelésre való jobb betegkiválasztás céljára.

Vértesi Tamás munkájában a kvantummechanika egyes alapvető elméleti kérdéseinek megválaszolását tűzte ki célul. Ezek elvi jelentőségük mellett a kvantuminformatika vagy általánosabban a kvantumtechnológia gyorsan fejlődő területén megjelenő alkalmazások szempontjából is jelentősek. Vértesi Tamás analitikus és numerikus módszerekkel elért eredményei jelentősen pontosítják az említett problémakör alapvető elemeire, a jellegzetes kvantumos korrelációkra vonatkozó tételeket. Először arra kereste a választ, hogy egy ideális, ún. teljesen összefonódott állapothoz mennyi zajt lehet keverni úgy, hogy még kimutathatók maradjanak nemlokális korrelációk. Pontosította az erre vonatkozó alsó és felső becslést is. Ezután dimenziótanúk előállításával foglalkozott: egy „fekete doboz” bemeneti jeleinek és az azokra adott válaszainak alapján megbecsülhető-e a dobozban működő kvantumrendszer dimenziójának alsó határa. Először a legkisebb nemtriviális rendszerre bizonyította be dimenziótanúk létezését, majd magasabb dimenziós rendszerekre dolgozott ki tanúkat. Régóta nyitott kérdés, hogy bizonyos gyengén összefonódott állapotokkal sérthető-e a Bell-egyenlőtlenség. Erre vonatkozóan csak egy széles körben elfogadott sejtés létezett, miszerint ez nem lehetséges. Vértesi Tamásnak sikerült a Bell-egyenlőtlenséget sértő állapotok megkonstruálásával megcáfolni a sejtést.

Volk Balázs értekezésében az Egis Gyógyszergyárban eltöltött közel két évtized alatt végzett gyógyszerfejlesztési kutatásairól számol be. Munkájának gyakorlati fontosságát jól mutatja, hogy a közreműködésével előállított kétgyűrűs, nitrogénatomot, illetve esetenként kénatomot is magukban foglaló heterociklusos alapvázat tartalmazó vegyületek számos kereskedelmi forgalomban levő származékban megtalálhatók, továbbá alkaloidok alkotóelemei. Olyan vegyületcsaládok racionális szintézisét dolgozta ki, amelyek a központi idegrendszer bizonyos betegségei, például a szorongás és a depresszió, illetve a kognitív funkciók romlásával járó tünetegyüttesek gyógyítására alkalmasak. A vizsgált négy alapváz esetében karbonsavamid-csoport bevitelével vagy a különböző karakterű nitrogénatomok alkilezésével módosította e vegyületek biológiai hatás szempontjából kulcsfontosságú lipofil karakterét. Farmakológiai szempontból aktív vegyületek származékait állította elő, melyek nemzetközi szabadalmak alapjául szolgáltak. Az alapvázak szintézise, valamint új funkciós csoportok beépítése során különös figyelmet fordított a reakciók elméleti hátterének, mechanizmusának vizsgálatára. A vegyületek szerkezetének reaktivitásra és biológiai aktivitásra gyakorolt hatását szisztematikus vizsgálatokkal tisztázta, eredményeit vezető nemzetközi szakfolyóiratokban közölte.

Völgyi Béla tudományos munkássága a retinasejtek közötti kommunikáció feltárására irányul. Kutatásai fényt derítettek arra, hogy a fotoreceptorsejtek, a horizontális, a bipoláris és az amakrin sejtek, valamint a dúcsejtek közötti réskapcsolatok, elektromos szinapszisok működésében a connexin-36 fehérje igen fontos szerepet játszik. Kimutatta, hogy az emberi és az egérretina csap-csap és csap-bipoláris sejtjei, valamint az amakrin-bipoláris és a dúc-amakrin sejtek között is a connexin-36 által kialakított elektromos szinapszisok találhatók. Megfigyelte, hogy emlősökben a connexin-36 hasonló eloszlást mutat fajspecifikus jellegzetességekkel. Eredményei rámutatnak a dúc-dúc és dúc-amakrin sejtek közötti réskapcsolatok szerepére a jelfeldolgozás szinkronizációjában, illetve arra is, hogy a fény hatására felszabaduló dopamin szerepet játszik a réskapcsolatok áteresztőképességének szabályozásában. Kutatómunkája eredményei jelentősen hozzájárulnak a retinában történő információfeldolgozás jobb megértéséhez.

Zsolnai Anikó disszertációja a gyermekek szociális kompetenciájának fejlődésével és fejlesztésének pedagógiai lehetőségeivel foglalkozik. Óvodásokkal végzett vizsgálatai bizonyítják, hogy ebben a korban a szociális készségeket jelentős változás jellemzi, s az öröklött tényezők meghatározta működésben jól azonosíthatók a családi hatások mellett az óvodai lét hatásai is, melyek segíthetik az óvodai és iskolai preventív programok kidolgozását. A lányok és a fiúk eredményei között nincs számottevő különbség, mint ahogyan az óvodatípusok (állami vagy alapítványi) alapján sincs különbség egyik szociális készség működésében sem. A segítségkérés mértéke az óvodai évek alatt csökken, míg az ellenállásé, az egyezkedésé és a bántalmazásé nő. A szülők iskolázottsági szintje csak gyenge kapcsolatban áll a szociális és az érzelmi készségekkel. Az iskoláskorú gyerekeken végzett vizsgálatok szerint jelentős életkori eltérések nem a tanulással és a játéktevékenységgel, hanem a csúfolással, bosszantással és a fizikai bántalmazással kapcsolatos helyzeteknél jelentkeznek. Ezek megoldása az életkor előrehaladtával egyre nagyobb arányban történik agresszióval. A pedagógusok figyelmeztetésére a gyerekek igyekeznek engedelmeskedni, a szabályokat betartani, de itt sem a szülők iskolázottsága hat a leginkább a stratégiaválasztásra, sokkal inkább azok a minták, amelyeket a szülők nyújtanak. Mindennek azért van jelentősége, mert a gyerekek jelentős hányadánál a szociális készségek elsajátítása nem fejeződik be 13 éves korra. Minderre épül két saját szociális készségfejlesztő program kidolgozása és kipróbálása is, melyek bizonyítják, hogy a szociális készségek jól fejleszthetők iskolai keretek között.