Az első magyar „szenvedelmes ismeretterjesztő”

Szentiványi Márton vagy ahogy ő maga írta: Martinus Szentivany 1633. október 20-án született Szentivánon. Huszadik születésnapján Nagyszombatban belépett a jezsuita rendbe. Ott tanult, majd – 1665-ben történt fölszentelése után – sok helyen dolgozott, tanított. Több alkalommal rövidebb időre, majd 1688-ban végleg visszatért Nagyszombatba; ott működött haláláig, 1705. március 5-ig.

A kalendárium szerkesztője

Noha mint jezsuita teológusnak és tanárnak az ellenreformáció idején fő feladata a katolicizmus védelme volt, a teológia mellett mégis szinte minden természettudománnyal (vagy ahogy ezeket akkor összefoglaló néven nevezték, „természetfilozófiá”-val) foglalkozott. Harminc évig, 1675-től haláláig szerkesztette a Nagyszombati kalendáriumot, s eközben meg kellett ismerkednie többek között a csillagászattal és a kronológiával. Amúgy is talán minden tudomány közül ezek érdekelték a legjobban.

Hoefnagl: Nagyszombat látképe - színezett metszet, 1657
Katarina Závadova: Verny a pravj obraz slovenskijch miest a hradom. Tatran, Bratislava, 1974, 294. kép. Fotó: mek.oszk.hu

A kalendáriumba lelkesen és szorgalmasan írta rövid,

egyszerű emberek számára is érthetően fogalmazott cikkeit a legkülönbözőbb „tudományos” témákról, amelyeket

nagyon kedveltek az olvasók. Ezért hazánk első szenvedélyes ismeretterjesztőjének is tarthatjuk őt. Jelen sorok írója – szintén „szenvedelmes ismeretterjesztő” – számára Szentiványi Márton személye és munkássága emiatt oly érdekes, fontos és tiszteletreméltó.

*

Szentiványi kiképeztetése után főiskolai tanárként működött Grazban, Bécsben, Nagyszombatban, Münchenben. Részint elöljárói utasítására, részint a Thököly-felkelés okozta zavargások miatt szinte évente kellett változtatnia működése helyszínét. Polihisztor lévén – mint minden jezsuita – sok tantárgyat oktatott: logikát, matematikát, fizikát, metafizikát, morálteológiát, szentírást, dogmatikát stb. Néhány évig az esztergomi érsek követe volt, majd – mint már említettük – 1688-tól végleg Nagyszombatban maradt. Itt az egyetem dékánja volt az 1672–73, 1678–81, 1702–1704-es években. 1673-ban egyházi cenzorrá nevezték ki; 1674-től ideiglenesen, majd 1687-től véglegesen a nagyszombati egyetemi nyomda (az ország akkor legnagyobb és legigényesebb nyomdája) vezetője, 1688-tól királyi főcenzor lett. Számos megbízatása mellett

elsősorban a tanítás, a nyomda és a könyvtár vezetése töltötte ki idejét.

1690-ben ugyanis ő lett a könyvtár igazgatója; mint ilyen, szigorúan rendben tartotta és gondosan katalogizálta a könyvtárat. Ez volt e könyvtár utolsó pontos katalógusa; saját kezű bejegyzései alapján ma is megállapítható, hogy az Egyetemi Könyvtár kötetei közül melyek tartoztak már akkor a könyvtár állományába. (Utódai sajnos a könyvtár kezelésében nem jártak el hasonló gondossággal; amikor pedig 1777-ben az egyetem Budára költözött, a kötetek közül bizonyára sok elkallódott.) De nemcsak rendben tartotta, szerette is a könyvtárat; mint gyakran mondotta: „ha sorsa úgy hozná, semmiféle börtön nem lenne számára nehezebb, mint egy nagyszerű szerzők műveivel zsúfolt könyvtár, ha ott nem olvashatna, s nem nyúlhatna a könyvekhez”.

A nagyszombati egyetemi nyomda 1640-től működött. Sokáig idegenből, nehézségek és tetemes költségek árán szerezte be papírszükségletét, de Szentiványi kemény munkája eredményeként 1693-tól már két korszerű papírmalom is tartozott hozzá. Nagyrészt latin nyelvű, többnyire tudományos témájú műveket adott ki; szerzőnk például magyarul csak két művet írt (a katolikus egyház védelmében), ezeket is itt nyomtatták ki.

Szentiványit irodalmi munkássága alapján sokoldalú, minden iránt érdeklődő embernek tarthatjuk. 56 kötetnyi életművében akadnak történettudományi, hadtudományi, jogi és természetesen teológiai, hitvitázó művek is, de úgy látszik, legjobban a matematika és a természettudományok, azon belül a fizika és a csillagászat érdekelte. Nagyszombatban ekkor csillagvizsgáló még nem volt, de az egyetem 1661 óta használt távcsövet. Evvel Szentiványi is végzett értékes tudományos méréseket, elsősorban bolygókról és üstökösökről, s eredményeit közre is adta.

A kor, amelyben élt, az európai tudomány történetének egyik izgalmas korszaka volt. Ekkor még a legnagyobb tudósokban is élt a középkori felfogás, a természetfölötti és a földi dolgok dualizmusa (például Kepler írásai, főleg munkássága elején, tele voltak misztikus megfontolásokkal; Newton alkímiával is foglalkozott, stb.); ezalól szerzőnk sem kivétel. A bibliai világképhez, illetve az arisztotelészi, ptolemaioszi, Szent Tamás-i felfogáshoz ragaszkodott elsősorban, hiszen ez rendi kötelessége volt, ugyanakkor tiszteletben tartotta a tudományos logikát és a kísérleti tapasztalatokat is. Munkáiban forrásként leginkább rendje tudósainak műveit használta, elsősorban talán Athanasius Kircher[1] műveit.

A legnagyobb tudósok fejében s műveiben azonban már készen állt az új tudományos világkép, bár ezt a katolikus egyház még nem akarta, nem tudta elfogadni. Mit tehetett hát egy jezsuita tanár, aki otthonos a kor tudományában, ismeri és érti az új eszméket, de szigorúan meghatározott régi tananyagot kell (és csak azt szabad) előadnia a főiskolán, leírnia a kalendárium lapjain? Különös élmény mai szemmel, mai tudományos ismereteink birtokában olvasni gondolatmeneteit, amelyekben – nem meglepően, de jellemzően – minden tudományos érvnél nagyobb súllyal esnek latba a Szentírás állításai és teológiai megfontolások. Hogyan oldotta meg – hiszen meg kellett oldania – a tudományos és lelkiismereti konfliktust, amikor tudta, hogy a „hivatalos” és kötelező álláspont elavult, sőt hibás, az új viszont tiltott? Hogyan alkalmazta a jellegzetes skolasztikus gondolkodási módszert kora tudományos kérdéseinek megoldási kísérleteiben, például az asztrológia megítélésében? Ez a mai olvasó számára is rendkívül érdekessé teszi Szentiványi írásait. A tudományokkal kapcsolatos felfogását alaposan megismerhetjük belőlük, bár nem tudjuk, mit gondolt valójában, miközben írta őket.

A Nagyszombati kalendáriumot a jezsuita egyetem 1661-től 1711-ig adta ki. Szentiványi a harminc évig általa szerkesztett sorozat színvonalát a korábbinál sokkal magasabbra emelte. A kalendáriumba, mint említettük, rengeteg kisebb-nagyobb tanulmányt írt mindenféle érdekes témáról: igényes szellemi táplálékról akart gondoskodni olvasói számára. Ennek akkor különösen nagy jelentősége volt, hiszen a legtöbb házban, ha ugyan volt könyv, az a kalendárium volt. A köteteket nagy gonddal szerkesztette, írta és nyomatta, igyekezve kigyomlálni belőlük a babonákat, amik sajnos a kalendáriumokban gyakran akadtak; a sorozatnak ezért is nagy keletje volt. Tanulmányai persze nem tudományos igénnyel készültek, ami bizonyos fokú felszínességgel járt. Ezt azonban bízvást megbocsáthatjuk a szerzőnek, hiszen ő tudatosan az egyszerűbb emberek művelődését kívánta szolgálni. Az írásaiban szereplő tudományos tévedések nagy részéért sem ő a hibás: a mai értelemben vett természettudomány még igen fiatal volt, és sok ma már közismert jelenséget nem tudott helyesen megmagyarázni.

A „Miscellanea”

Írásainak akkora volt a sikere, hogy a könyvárusok és nyomdák egyre gyakrabban kértek tőle hasonló munkákat. Mások arra biztatták, hogy írásait gyűjtse egybe és adja ki külön kötetben. Talán e tanácsok hatására, talán saját ötlete alapján – a kalendáriumban megjelent tudományos írásait rendszerezte, válogatta, átjavította, kibővítette, majd három hatalmas kötetben Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea (A különböző tudományok érdekesebb és válogatottabb vegyes gyűjteménye) címen kiadta.

Ez az a híres „Miscellanea”, melyből Szentiványi tudományos nézetei felől is átfogóan tájékozódhatunk.

(Ebben csillagászati méréseinek eredményeit is közreadta.) Szerzőnk mindenütt a tízes felosztást erőlteti, s ha valahol nem talál ennyi témát, kiegészíti más témákkal. A mű még a következő évszázadban is oly népszerű volt, hogy a felvidéki jezsuita kollégiumok teológushallgatói mintának tekintették, amikor disszertációjukat írták.

Fotó: Wikimedia Commons

Cikkeit latinul írta, a tudomány akkori nyelvén. Műve tartalmát, szerkezetét hely hiányában nem ismertethetem részletesen, csak szemelvényeket mutathatok belőle (saját fordításomban; ahol idézem, az idézet elejét és végét kapcsos zárójel jelzi). Nagyon röviden mégis leírom az első kötet („decas”) vázlatát. Ennek első része tíz tanulmány („dissertatio”); a második részt tízféle „efemerida” és érdekes „megfigyelések” felsorolása alkotja, majd a harmadik részben tízféle kronológiai táblázat következik.

Az első decas első részének tartalma a következő (az alfejezeteket sajnos nem idézhetem, mert ezekkel a vázlat túl terjedelmesre nőne):

1. Kozmográfiai tanulmány
2. Csillagászati tanulmány
3. Asztrológiai tanulmány[2]
4. Természettani[3] és jóstani tanulmány
5. Tanulmány az elemekről[4]
6. Meteorológiai tanulmány
7. Tanulmány az üstökösökről
8. Hidrográfiai tanulmány
9. Polemikai tanulmány[5]
10. Kronológiai tanulmány

Ezután a következő kötet első részének tartalma, fő címei olvashatók; majd többoldalas hibajegyzék következik, végül pedig a „tanulmányokkal” kapcsolatos ábrákat találjuk.

A decas második része „efemeridákat” (azaz történelmi kronológiákat) és „érdekes megfigyeléseket” tartalmaz. Ez utóbbiak a következők:

1. Száz megfigyelés a fák oltásáról, ültetéséről, gondozásáról
2. Száz gazdasági-kertészeti megfigyelés
3. Száz kertészeti megfigyelés a virágnevelésről
4. Száz orvosi-kertészeti megfigyelés
5. Száz gazdasági-erkölcsi megfigyelés
6. Száz falusi-gazdasági megfigyelés
7. Száz gazdasági megfigyelés a fertőzésekről és más ártalmas dolgokról, amiket távol kell tartani a terménytől, a kerttől és a háztól
8. Száz gazdasági megfigyelés a majorsággal kapcsolatban
9. Száz gazdasági megfigyelés a vizek használatáról és hasznáról
10. Száz megfigyelés az emberi élet hosszúságáról

A harmadik rész tartalmát Szentiványi „kronológiai vázlatok”-nak nevezi.

A kötet első tanulmánya az „Első, kozmográfiai tanulmány, vagyis a világ rendszere” címet viseli. A példa kedvéért idézzük néhány részletét!

{I. §. Mi a világ és annak rendszere név szerint és valójában

A „világ” fogalmán a filozófusok az égnek és a földnek ezt az egész rendszerét értik, az összes teremtménnyel együtt, amelyek az égen és a földön vannak, voltak és lesznek. A világ rendszere pedig a világ nagy részeinek összehangoltsága, úgymint az elemeké, valamint az egeké, mind egymás közt, mind az univerzum közepéhez viszonyítva. Az így fölfogott világról, annak rendszeréről lesz szó a következő tanulmányban.

[…] III. §. E világ nagysága és alakja

Itt három kikutatni való dolog mutatkozik. 1. Vajon e világ nagysága véges vagy végtelen? 2. Ha véges, milyen az alakja? 3. Mekkora a térfogata, vagyis a nagysága? Tehát: Az első kérdésre ezt kell mondanunk: Ez a világ véges nagyságú. Bizonyítás. Mivel a formák végtelensége zavaros dolog. Hiszen e világnak van formája, mint a következőkben mondottakból majd kitűnik. Tehát: semmi nem mond annak ellent, hogy e világon kívül ne lehessen semmiféle valós távolság, mert elég, ha csak imaginárius van (ahogy a filozófusok mondják). Így hát e világnak megvannak a határai, amelyeken túl semmi más nincs.

A világ felépítése a Miscellanea-ból Forrás: Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea... Nagyszombat, 1689

A másodikra azt kell mondanunk: ez a világ gömbölyű, azaz kerek formájú. Bizonyítás. Mivel kereknek, illetve gömb alakúnak kell lennie annak, ami gömbbel függ össze és érintkezik, és valami gömbölyű tartalmazza. Ez a világ pedig érintkezik a legfelső csillagos éggel, és az tartalmazza. Márpedig a legfelső csillagos ég kerek, illetve gömbölyű. Továbbá. 1. Egy ilyen nagy és sűrű tömegnek az alakja a legnagyobb térfogatú kell, hogy legyen, amilyen az összes szilárd formák közül a gömbé. Továbbá 2. Mivel az összes állócsillag ugyanolyan messze van tőlünk, amikor a horizontban vannak, mint amikor delelnek, vagy az ég bármelyik részén vannak. Az, hogy a horizonton ugyanaz a csillag nagyobbnak látszik, mint deleléskor, nem onnan származik, mintha azok tőlünk kisebb vagy nagyobb távolságban lennének, hanem a közbeeső anyag nagyobb vagy kisebb sűrűségétől, amint az Optikában foglaltatik. Ugyanis a horizont körül, a sok pára következtében, a közbeeső közeg sokkal sűrűbb. Továbbá 3. Mivel látjuk, hogy a mi Pólusunkhoz igen közeli csillagok, például a Nagy és Kis Medve, világos és teljes kört írnak le, és tőlünk mindig láthatók; amelyek a Pólustól kissé távolabb vannak, és a Pólus alatt elbújnak, azok némi ideig elrejtőznek előlünk; amelyek még távolabb vannak tőle, azok igen nagy kört írnak le, sokkal nagyobbat, mint a pólushoz közeliek, ami pedig a kerek és gömbölyű testek sajátsága. Továbbá 4. Mivel a világot szemléltető összes eszközök, úgymint az armilláris szféra, éggömb, asztrolábium, valamint az árnyékórák és más eszközök, amikkel a csillagászok a csillagok magasságát, távolságait és mozgását megfigyelik, gömbölyűnek mutatják az eget, és csodásan illenek az égi jelenségekhez. Tehát: továbbá 5. Mivel az égbolt derült napokon és éjszakákon olyannak látszik számunkra, mintha hatalmas boltozattal lenne befedve, azaz gömbszerűen konkáv. Így tehát az égbolt gömbölyű, és ugyanígy a benne foglalt s vele érintkező maradék rész is.

A harmadikra csak azt kell mondanunk: e világ nagysága és térfogata igen nagy, de nem végtelen. Ha ezt az egész világot egészen az égbolt homorulatáig apró homokszemekkel töltenénk ki, ezeknek teljes számát kifejezné, sőt pontosan megadná a számoknak itt következő sora: 1000000000000000000000000000000000000000000000000000. Ami így mutatható meg a következő feltevések segítségével, amelyeknek igazságát észszerűen senki sem tagadhatja, amint az jól ismert és bizonyított bárki számára, aki akár csak közepesen ismeri a geometriát és a csillagászatot. Tegyük föl tehát: 1. Egy ujj olyan széles, mint 40 szem mák. 2. Egy mákszem 10000 homokszemecskét tartalmaz. 3. Egy mérföld 100000 ujjnyival egyenlő. 4. A Föld átmérője 10000 mérföld. 5. Az égbolt homorulatának átmérője a Föld átmérőjének 100000-szerese. E föltevésekből a következőképpen adódik a bizonyítás: Föltettük, hogy egy ujj szélessége 40 mákszemnyi; a geometriában azonban bebizonyítottuk, hogy a gömb térfogata az átmérő harmadik hatványával arányos (azaz úgy, hogy az átmérő önmagával való szorzatát ismét szorozzuk önmagával, vagyis jelen esetben a 40-et szorozzuk 40-nel, ami 1600, amit ha megint szorzunk 40-nel, lesz 64000). Következésképpen egy ujjnyi átmérőjű gömbben 64000 mákszem fér el. És mivel föltettük, hogy egy mákszem 10000 homokszemet tartalmaz, az előbbi gömb 640000000 homokszemet foglal magában. De hogy a bizonyítás világosabb legyen, tegyük föl inkább, hogy az a gömb némileg több homokszemet tartalmaz, mintegy 1000000000-ot…}

A bizonyítás hasonlóan folytatható, Szentiványi lépésről lépésre vezeti végig. Levezetése a mai olvasó számára kissé nehezen áttekinthető: mi inkább a számok normál alakját használnánk, semhogy kitegyük a sok nullát. De szerzőnk föltehetőleg épp azért jár el így, mert el akarja kápráztatni az olvasót. (Sikerül neki.) A végeredmény, mint a nullák számából látható, mai írásmóddal 10⁵¹ db homokszem. A bizonyítás befejezése után Szentiványi kitér arra is, hol használt kerekített értékeket a számolás egyszerűsítése kedvéért. E számítás ötletét alighanem Arkhimédésztől vette, aki A homokszámlálás című művében mutatta be módszerét a nagyon nagy vagy nagyon kis számok leírására: ez lényegében a mai normál alak ógörög változata. Arkhimédész azt számítja ki az illusztráció kedvéért, hány homokszem férne el egy akkora gömbben, mint a Föld.

Másik példaként lássuk a harmadik decas (azaz kötet) harmadik részének tartalmát:

1. Első fizikai tanulmány az emberi test különböző állapotairól [Ebben a részben a temperamentumról, a testalkatról, tenyérjóslásról, álmokról, betegségekről, mérgekről és ellenmérgekről stb. esik szó.]
2. Második tudományos [tanulmány] az emberről. [Az ember eredetéről, a helyes testarányokról, törpékről és óriásokról, állatfejű emberekről, olyan emberekről, akiknek farkuk volt, erdei szőrös emberekről stb.]
3. Kíváncsi kérdések az emberi test részeiről és azok esetlegességeiről [A fejről, hajról, őszülésről, kopaszságról, szakállról, a nyelvről stb. végig az egész testen és annak működésein, egészen a tüsszentésig, ásításig stb.]
4. Fiziko-etikai[tanulmány] a szenvedésekről, vagyis az emberi testbe helyezett lélek állapotairól általában
5. A világ emlékezetre méltó dolgait felölelő diskurzus [A világ hét csodájáról, melyek Szentiványi szerint: az egyiptomi Théba (száz kapujával, 1 mérföld kerületével); Diana efezoszi temploma; a Mauszóleum; Babilon falai; a rhodoszi kolosszus; az olümpiai Jupiter-szobor Pheidiásztól; a római Capitolium. Hozzáteszi: egyesek Théba helyett a piramisokat, a Capitolium helyett Kürosz birodalmát vagy Hadrianus templomát számítják ide. Ezeken felül nevezetes templomokról, utakról, hidakról stb. is ír.]
6. Összefoglaló kérdések az érdekes fizikából [Ilyen „fizikai” kérdések például: hogyan lehet megégett papíron lévő írást elolvasni; kutyakölykök közül a legtanulékonyabbat kiválasztani; a bolhákat elkergetni; elérni, hogy az egy teremben táncolók mind tüsszögjenek; hogy a szobrok beszéljenek; elérni, hogy a békák ne zajongjanak éjjel; fonallal üveget elvágni, stb.; összesen, ha jól számoltam, 144 ilyen ötlet. Köztük komolytalan is akad, pl. hogy hogyan lehet felhős időben a napóráról megtudni az időt. A válaszban – egy görög filozófusra hivatkozva (!), aki felhős időben a napóránál összegyűlt érdeklődőknek beszélt erről – azt javasolja: várják meg, míg kiderül az ég.]
7. Történeti dolgok a szakállról és a hajról
8. Százhárom érdekes kérdés [A világ teremtéséről vagy ahogy a szerző mondja: a hat nap munkájáról. További itt tárgyalt „fontos” kérdések például: Ádám hermafrodita volt-e, milyen volt a testalkata és méretei, stb. A cím ellenére, ha jól számoltam, 122 kérdést vizsgál.]
9. Magyarország királyai [I. Istvántól I. Józsefig]
10. Tanulmány, avagy érdekes kérdések
11. Természetes úton halhatatlanná lehet-e az ember?
12. Meddig élhet valaki étel nélkül?
13. Nőhet-e folyton nagyobbra és nagyobbra az élő [ember] teste?
14. El lehet-e érni mesterségesen, hogy az ember törpe maradjon?
15. Vajon a beszéd képessége csak az embernek adatott-e meg?
16. Hogyan lehet beszédre tanítani a süketeket?
17. Valóban vadállattá változhat-e az ember, vagy csak látszatra?
18. Lehet-e értelmezni az álmokat?
19. Ki tudja démonokkal szövetkezve megmondani a jövőt?
20. Kényszeríthető-e a démon a szerződés megtartására?
21. Lehet-e kényszeríteni bájitallal az emberi akaratot?
22. Visszaállítható-e természetes úton az ember fiatalsága?

Rengeteg munkáját Szentiványi mindvégig igen lelkiismeretesen végezte, pedig idő múltával egyre nehezebben birkózott meg kötelezettségeivel. Mint jezsuita és szerzetes – a rend krónikásai szerint – tiszta és szent életet élt, állandóan Isten felé fordítva lelkét. Ha kissé hosszabban prédikált is, a hívek a templomban – állítólag – lelkesen hallgatták, és beszédei, írásai hatására a katolicizmus sok ellenfele visszatért a katolikus egyházba, köztük református főurak is. Nem ijedt meg semmitől; amikor II. Rákóczi Ferenc börtönnel és bilincsekkel fenyegette, derült arccal mondta: „a vasbilincsek drágábbak lesznek számomra holmi aranyláncoknál”. Öregségére betegen hétköznapi életében segítségre szorult, de nemigen tűrte, hogy bárki hozzáérjen. Közeledni érezve élete végét, nem félt a haláltól, sőt kívánta. 1705. március 29-én halt meg Nagyszombatban.

Életírója, Serfőző József S. J. így méltatja életművét:

„Arra törekedett, hogy a heves szócsaták helyére a békés módon történő szellemi erőfeszítést, irányítást, lelki vonzást állítsa:

ő virágoztatta fel és emelte első helyre, tette közkedveltté a nagyszombati kalendáriumokat; … ő őrködött mint főcensor a magyar szellemi termékek fölött; neki köszönheti az egyetemi nyomda legelső, páratlan felvirágoztatását; ő teremtette meg ennek számára az első papírmalmokat; ő szervezte és irányította az egyetemi nyomda termékeinek útját a külföld felé, piacot teremtve neki a bécsi könyves cég révén. Ezeken kívül még a tudományok terén is nevezetes munkát végzett … Benne az új követelmények, a haladás kívánalmai nem találtak megátalkodott emberre; inkább a jövőért dolgozik, mint a múlt iránti kegyeletből vagy akár a jelennek is; és bármilyen messzire nyúlnak is vissza a múlt századokba némely felfogásának, eszméinek vagy módszerének gyökerei, mégis nem föltétlen védője a múltnak, még a tekintélyeknek sem a tudományok terén, mint ő meg is mondja, hanem a régi igazságok tiszteletével hajlékony, haladó szellemmel párosítja a jövővel való törődést, a jobb jövőhöz való fordulást és az arra készülést.”[6]

[1] Athanasius Kircher (1602 [?] – 1680) jezsuita tudós, polihisztor. Nyelvészettel, filozófiával, egyiptológiával, sinológiával foglalkozott, majd – egyebek közt – a Vezúv kráterének tanulmányozása után megírta az első fizikai földrajzi könyvet. Foglalkozott csillagászattal is, föltalált és készített több csillagászati, fizikai, matematikai műszert és eszközt.

[2] Asztrológiai tanulmány: Szentiványi – itt is Szent Tamás-i, skolasztikus stílusban – cáfolja az asztrológiát, ami abban a korban igen merész dolognak számított.

[3] Természettani [physica]: ebben a fejezetben csak a különféle jóslási módszerekről értekezik, és cáfolja őket.

[4] Elemek: Empedoklész (kb. i. e. 495–435) görög filozófus négy elem különféle arányú keveredésével magyarázta a természet különféle dolgait, jelenségeit. E négy elem a föld, víz, levegő és tűz. Szentiványi ezekről értekezik, és az egyes elemekkel kapcsolatos mondanivalóját a megfelelő fejezetekben 100 kérdés és felelet formájában fejti ki.

[5] Hadtudományról szól, pl. várak megerősítéséről

[6] Serfőző József: Szentiványi Márton S. J. munkássága a XVII. század küzdelmeiben. Budapest, 1942, 169–170.