Akadémiai támogatás kisgyermekes kutatóknak az MTA doktora cím megszerzéséhez

A Magyar Tudományos Akadémia célja a kisgyermeket nevelő kutatónők és kiskorú gyermeküket egyedül nevelő kutatók tudományos előmenetelének elősegítése érdekében kiírt pályázattal az volt, hogy támogassa az MTA doktora cím megszerzésére irányuló kérelem benyújtásához szükséges értekezés megírását.

A pályázat keretében bruttó 1 800 000 forintos, vissza nem térítendő ösztöndíj-támogatást nyerhettek el a kutatók. Ezt az összeget a kedvezményezett 2019. január 1. és december 31. között veheti igénybe, választásának megfelelően három, négy, hat, nyolc vagy tizenkét hónapos támogatási időre, az időtartamnak megfelelő hónaponkénti bontásban.

A Magyar Tudományos Akadémia idén először meghirdetett pályázati felhívására 32 pályázatot nyújtottak be. A három nagy tudományterület – bölcsészet- és társadalomtudományok, élettudományok, valamint matematikai és természettudományok – mindegyikéről érkeztek pályázatok.

A benyújtott pályázatokat az adott tudományterületek szakértőiből álló 13 tagú zsűri szakmai és esélyegyenlőségi szempontok figyelembevételével értékelte, majd javaslatot tett a 10 támogatandó pályázóra. A zsűri javaslata alapján a nyertes pályázatokról az MTA elnöke döntött.

A tíz támogatott kutató közül nyolc nő (akik 14 év alatti gyermeket nevelnek), és kettő férfi (akik kiskorú gyermeket nevelnek egyedül). A tudományterületeket tekintve három nyertes pályázó a bölcsészet- és társadalomtudományok területén, szintén három pályázó a matematikai és természettudományok területén, négy pályázó pedig az élettudományok területén tervezi megírni az MTA-doktori értekezését. Munkahelyi megosztásban: négyen akadémiai kutatóhelyen, hatan pedig egyetemen dolgoznak.

A nyertes pályázók vállalták, hogy a támogatás lejártát követően egy éven belül benyújtják az MTA doktora cím megszerzésére irányuló kérelmüket.

A támogatást elnyert kutatók

Balázsi Katalin

A kristályos és amorf nanofázis kombinációból álló kompozit védőbevonatok az utóbbi években a kutatás területén nagy érdeklődésnek örvendenek, elsősorban a széles körű felhasználásuknak köszönhetően. Balázsi Katalin doktori munkájában a fém- és szén-, illetve kerámia-szén alapú nanokompozit rétegek modellrendszereként használt Ni–C, illetve TiC–C kompozitokon végzett kutatásokat fogja ismertetni. Kutatása fontos célkitűzése, hogy a rétegépülési mechanizmusnak a szerkezetre, azon keresztül pedig a tulajdonságokra gyakorolt hatását megértsük, aminek köszönhetően az általánosítható következtetések más anyagrendszereken is alkalmazhatók lesznek. Balázsi Katalin egyik fő eredménye a vékonyrétegek szerkezetének a mechanikai tulajdonságokra gyakorolt hatásának kimutatása. Bebizonyította, hogy a mechanikai és tribológiai tulajdonságok erőteljesen befolyásolhatók a fém/kerámia tartalom függvényében és a depozíciós hőmérséklettel egyaránt.

Bednanics Gábor

A térről szóló beszéd irodalmi feldolgozásainak fontosságát jelzi, hogy az utóbbi években idehaza is több disszertáció, konferencia, tanulmány és szakcikk jelenik meg e témában. Szükségszerű tehát, ha az irodalomtörténet-írás is szisztematikus áttekintéssel járul hozzá ehhez a kérdéskörhöz. A korábbi vizsgálódások sokrétűek aszerint, hogy milyen elméleti alapra támaszkodtak, milyen szövegeket vizsgáltak (az epikus alkotások megközelítése jelentős eltérést mutat a lírai művekéhez képest), vagy egyáltalán mit is értettek az irodalomban megjelenő tér fogalmán. Bednanics Gábor erre építve a modern költészet és tér kapcsolatának szentel nagyobb teret, azon belül is azokra a jelenségekre koncentrál, amelyek a versekben megképződő téren túl az irodalomtörténetet alakító felfogásokkal is szembesítenek. Munkája nem pusztán irodalomtörténeti jellegű: több tudományszak megközelítésmódját is integrálja. Kutatása hangsúlyozottan az irodalmi alakításmód változásaira figyel továbbra is, de ennek árnyalására a társdiszciplínák módszertanához és kutatási eredményeihez fordul. A társszakok művelői azonban ugyanúgy profitálhatnak azokból az eredményekből, amelyeket e vizsgálódás feltár, mint az irodalom iránt érdeklődők. Bednanics Gábor nem szövegközpontú megoldásokat keres tehát, hanem olyan nézőpontok feltárását szorgalmazza, amelyek a tér és költészet szélesebb összefüggéseit képesek bemutatni és értelmezni.

Fekete Andrea

A krónikus vesebetegség kiemelt népegészségügyi és gazdasági probléma világszerte, mely a népesség közel 10%-át érinti. A vesefunkció romlásának megállítására jelenleg nincs hatékony terápia. A páciensek életminőségét és halálozását a társbetegségek, pl. a depresszió tovább rontják. A vesekárosodás hátterében elsősorban a cukorbetegség növekvő előfordulása áll. A betegek számára a transzplantáció az ideális megoldás, azonban a donorhiány mellett komoly problémát jelent a beültetett vese hosszú távú működőképességének fenntartása. Fekete Andrea és munkatársai közel egy évtizede vizsgálják a krónikus vesekárosodás kórélettani folyamatait. Elsőként mutatták ki, hogy a nőstény állatok ellenállóbbak a vesekárosodással szemben, feltárták a különbség molekuláris okainak jelentős részét, illetve igazolták, hogy egyes antidepresszánsok nemcsak a vesebetegséghez társuló hangulatzavarok kezelésében hatékonyak, de jelentősen mérséklik a vesekárosodást is. Leírták, hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek közvetlenül hatnak a vesére és az agyra is, gátolják a cukorbetegség következtében kialakuló vesehegesedést, és enyhítik a depressziót. Eredményeik az ismeretlen utak felderítése mellett új terápiás területeket nyithatnak meg már törzskönyvezett gyógyszerek alkalmazásában, bővítve ezzel a krónikus vesekárosodás és a transzplantáció során használt készítmények kelléktárát.

Oláh Julianna

A fémtartalmú enzimek nagyon fontos szerepet játszanak az élőlényekben. A vasat tartalmazó fehérjék között megtaláljuk a hemoglobint, amelynek feladata az oxigén megkötése és szállítása az emberi szervezetben, valamint a citokróm P450 enzimeket, amelyek a szervezetbe jutó gyógyszerek 90%-ának lebontásáért felelnek, és segítik szervezetünk védekezését a káros anyagok ellen. A baktériumokban található, szintén vastartalmú nitrogenáz enzimek képesek megkötni a légkörből a nitrogénmolekulákat, s azokat hasznos, más élőlények számára is felhasználható vegyületekké alakítani. Oláh Julianna célja azoknak a hatásoknak a felderítése és megértése, amelyek lehetővé teszik ezeknek az enzimeknek vagy a belőlük származtatható katalizátoroknak a működését. Ehhez számításos kémiai módszereket használt, amelyek a számítógépek segítségével képesek információt szolgáltatni az anyagokat felépítő molekulák szerkezetéről, energiájáról, az egyes atomok között fellépő kölcsönhatásokról. A citokróm P450 enzimek modellezése során nyert információk a jövőben újfajta, jobb és a szervezetet kevésbé megterhelő gyógyszerek megtervezéséhez járulhatnak majd hozzá. A nitrogenáz enzimekre hasonlító katalizátorokról szerzett tudás pedig olyan ammóniaszintézisre alkalmas katalizátorok kifejlesztésében is segíthet, amelyek az iparban is használható, energiatakarékos és környezetbarát módon tudják kiváltani a jelenleg használt, nagyon energiaigényes Haber–Bosch-folyamatot, amely a világ energiafelhasználásának 3%-áért felelős.

Pál Magda

A növények számos kedvezőtlen környezeti hatásnak vannak kitéve (patogének, extrém hőmérséklet, szárazság, UV-B sugárzás, nehézfémszennyezés), melyek súlyos problémát jelentenek a mezőgazdaságban. A növények stressztoleranciáját növelni képes vegyületek vizsgálata kiemelt jelentőségű. A poliaminok minden sejtben jelen vannak, és képesek makromolekulákkal (nukleinsavak, lipidek vagy fehérjék) kapcsolatba lépni, így azokat kedvezőtlen körülmények között megvédeni. Bár bizonyos esetekben korrelációt fedeztek fel a poliaminszint és a stressztolerancia között, ez a kapcsolat nem minden esetben általánosítható. A poliamin anyagcsere-szabályozásának megismerése új lehetőségeket teremt a növények környezeti hatásokkal szembeni védelmében. Pál Magda munkatársaival kimutatta, hogy tápoldathoz adagolva, megfelelő körülmények között a poliaminok védelmet nyújtanak a szárazságstressz esetén, de ennek ellenére a „minél több poliamin, annál jobb” kijelentés nem általános érvényű. Kutatásaik azt mutatják, hogy a poliaminok anyagcseréje más védővegyületekével áll kapcsolatban, és a poliaminok szabályozó hatásukat más növényi hormonokkal összefüggésben és átfedésben fejtik ki a növényi stresszválasz során. Az eredmények hasznos információkat nyújthatnak a stressz indukálta jelátviteli folyamatokról, melyek a későbbi nemesítési programban is használhatóak lesznek, illetve alapját képezhetik e vegyületek mint stressztolerancia-serkentők a mezőgazdaságban való alkalmazásának kidolgozásához.

Raucsikné Varga Andrea

Hazánk geológiai értelemben vett nagyszerkezeti egységei közül a Tiszai-főegység (Tisia) felépítésével, ezen belül a paleozoikumi (szilur–perm; –440–250 millió év) egységek lokális és regionális korrelációjával kapcsolatban számos alapkutatási kérdés még napjainkban is nyitva van. Fokozottan igaz ez a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföld aljzatában mélyfúrásokból ismert vagy erősen korlátozott felszíni előfordulású képződményekre. Raucsikné Varga Andrea munkássága során elsődlegesen az ezeken a területeken a mélyfúrásokból megismert aljzat (szilur–triász) képződményeit vizsgálja. Annak ellenére, hogy a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld földtani felépítésének kutatása hosszú múltra tekint vissza, az adott területek aljzati kifejlődéseinek (a kristályos aljzat és a fedő üledékes/metaüledékes rétegsorok) jelenlegi kapcsolatrendszere (pl. deformációs zónák; felszín alatti migrációs útvonalak) sem tisztázott kellő mértékben. Az alkalmazott kutatások (pl. a radioaktív hulladékok felszín alatti tárolása, szénhidrogén-kutatási, illetve geotermikus projektek) sikerességének alapvető pillére a megbízható földtani háttérismeret, hiszen ez elősegíti a földtani kockázati tényező optimalizálását. A kiválasztott mélyfúrások döntően az 1960-as és 1980-as évek között mélyültek, így a még hozzáférhető, reprezentatív fúrómagok modern módszerekkel történő feldolgozása nemzeti érdek.

Rebrus Péter

A pályázó tervezett disszertációjában a magánhangzó-harmónia eddig kevésbé vizsgált aspektusaival foglalkozik különös tekintettel a magyar magánhangzó-harmóniára. A nyelvészet hangokkal foglalkozó ágának, a fonológiának az egyik legfontosabb témája a magánhangzó-harmónia. A harmónia a szón belül az egymást követő hangok valamely tulajdonságának egyezését jelenti, melynek leginkább szembeötlő formája a magánhangzók illeszkedése − ilyen a toldalékok „magas” és „mély” hangrendű magánhangzóinak a váltakozása a magyarban. A harmónia azonban soha nem teljes, az általános szabályoktól kisebb-nagyobb eltérések, diszharmonikus sorok is előállnak. Ezek megjelenése nem teljesen véletlenszerű: arra, hogy a jelenség milyen magánhangzókkal és milyen hangtani vagy alaktani környezetben áll fenn, általános szabályszerűségek vonatkoznak. Például a magyarban és sok más nyelvben egyes magánhangzók gyakran vesznek részt diszharmóniában, mások ritkán. E gyakorisági mintákra vonatkozó fontos újabb eredmény, hogy a diszharmónia típusa és gyakorisága között összefüggés van: bizonyos típusok nem lehetnek más típusoknál gyakoribbak. Hasonlóan a gyakorisággal kapcsolatos jelenség az ingadozás, mely esetén a beszélők két forma között ingadoznak. A magyarban az ilyen variáció dokumentáltan gyakori jelenség (pl. férfival~férfivel, fotelok~fotelek). A magyar nyelv e jelenségeinek tanulmányozása rávilágít a variáció általános törvényszerűségeire: az ingadozás iránya és mértéke statisztikai mintákat mutat. A beszélők nyelvi viselkedését pszicholingvisztikai módszerekkel, illetve nagyszámú nyelvi adaton elvégzett vizsgálatokkal lehet tanulmányozni. Az eredmények a nyelv valószínűségi jellegére utalnak, szemben a korábbi nyelvészeti elképzelésekkel, amelyek a minél általánosabb nyelvtani szabályokat tartották lényeginek.

Sebestyén Anna

Negatív szabályozó tényezők hatásának kiesése vagy adott környezeti faktorok a sejtek növekedését okozó hatásának felerősödése összefüggésbe hozható különböző mutációkkal és jelátviteli változásokkal. Ezek a daganatok kialakulásához és a terápiarezisztenciához is hozzájárulnak, ugyanakkor sejtszintű anyagcsere-változásokat is okoznak, amelyek az új sejtek felépítéséhez szükséges energiát és alkotóelemeket biztosítják. A megváltozott mikrokörnyezethez, tápanyag-, oxigén- és energiahiányos állapotokhoz a tumorsejtek a normál sejteknél sokkal könnyebben alkalmazkodnak, ami a daganatok kiújulásának is egyik fontos tényezője. Sebestyén Anna különböző daganatokban vizsgálta a jelátviteli hálózat egyik központi elemének – az mTOR (mammalian target of rapamycin) kináznak – gyakran fokozott aktivitását. Ez segíti a sejtek anyagcsere-változásait, de tumorok közötti és az adott tumoron belüli aktivitáskülönbségek is megfigyelhetők. Munkatársaival a tumorsejtek metabolikus változásainak feltérképezéséhez különböző módszereket fejlesztettek, jellemezték különböző tumorszövetek mTOR-aktivitáskülönbségeit és anyagcsere-változásait, a kimutatható anyagcseretermékek mennyiségének változásait (metabolikus markerek meghatározása; metabolitok, onkometabolitok mérése, azonosítása). Ezekkel elősegíthető a tumorok és a terápiarezisztencia megjelenésének korai felismerése, az egyénre szabott kezelések fejlesztése, hatásának monitorozása, továbbá új terápiás célpontok azonosítása is.

Vitekné Balogh Piroska

A 18–19. századi Magyarország művészeti és kulturális életének megismeréséhez és megértéséhez alapvető feltétel annak feltárása, mit tartott a korszak művelt közönsége és művész- vagy íróvilága szépnek, művészinek, hogyan kapcsolta össze a kultúra világát és a társadalom vagy épp a nemzeti identitás fejlődését. Vitekné Balogh Piroska ennek latin forrásanyagát fordítja, kommentálja, publikálja. Készülő munkájában bemutatja, hogy az egyetemi intézményrendszerre támaszkodva mely kutatók művelték professzionálisan az esztétika tudományát Magyarországon, milyen önálló koncepciókat fejlesztettek ki, ezt mekkora sikerrel terjesztették az akadémiai, az iskolai és a népszerű tudomány fórumain. Áttekinti továbbá azokat a kérdéseket, amelyek e kor művészetelméleti gondolkodását meghatározták, többek között a korabeli esztétika ember- és társadalomképét, nyelvi terminológiai preferenciáit, oktatásbeli szerepét, elméleti problémáit (ihlet, befogadás, kritika stb.), valamint kapcsolódási pontjait az európai esztétika irányaihoz. Ez az áttekintés interdiszciplináris vonatkozású is, segítségével átláthatóbbá válhat a korszak irodalom-, kritika- és kulturális intézménytörténete mellett valamennyi művészeti ágának története, fejlődése is.

Wittner Lúcia Veronika

Az epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai megbetegedés, amelyet az idegi hálózatok túlzott aktivitásával és szinkronitásával hoznak összefüggésbe. Különösen jellemző az epilepsziás agykéregnek az a tulajdonsága, hogy képes rohamokat és rohamok közötti, ún. interiktális tüskéket generálni. Ezen epilepsziás folyamatok mélyebb megértését célozza Wittner Lúcia Veronika munkája, melynek során emberekből és állatokból származó agykérgi szeletpreparátumban vizsgálta a fiziológiás és patológiás szinkronizációs folyamatok mechanizmusait, valamint az azok hátterében álló anatómiai elváltozásokat. Eredményei azt mutatják, hogy a fiziológiás szinkron jelenségekre jellemző a serkentő és gátló idegsejtek szoros együttműködése. Az interiktális tüskék és epilepsziás rohamok kialakulásában fontos szerepet játszanak a megnövekedett serkentő, valamint a lecsökkent és/vagy strukturálisan átalakult gátló idegi hálózatok. Epilepsziában tehát megbomlik a komplex idegi hálózati folyamatok finom egyensúlya, és eltolódik a túlzott serkentés irányába. Mind a sejtes, mind a populációs tulajdonságok megváltozása hozzájárul ahhoz, hogy a magas szinkronitású, epilepsziás idegi aktivitás létrejöjjön, és mint interiktális tüske vagy roham manifesztálódjon.