Célok, programok, lehetőségek – újra Budapesten a Víz Világtalálkozó

Másodjára gyűltek össze Budapesten azok a politikusok, diplomaták, ENSZ-szervezetek munkatársai, aktivisták, üzletemberek, akiknek komoly befolyásuk lehet arra, hogy a népességnövekedés és a klímaváltozás dacára jut-e mindenkinek tiszta ivóvíz a 21. század végén.

A tanácskozáson felszólaló Lovász László ismertette a Magyar Tudományos Akadémia által a közelmúltban elindított víztudományi program célkitűzéseit.

Mint mondta, az Akadémia feladatközpontú, rendszerszemléletű, a felfedező kutatásokon alapuló, különböző részterületek kutatócsoportjainak együttműködését igénylő, interdiszciplináris hálózatot szeretne kialakítani. Az elképzelések szerint a majdani víztudományi hálózat kutatási területeit összehangolják a nemzetközi projektekkel, elsősorban a Duna vízgyűjtő területéhez kapcsolódó Duna Régió Stratégiával. Nem szabad elválasztani egymástól a vízfelhasználás és -gazdálkodás különböző részterületeit. „Hálózatszerűen össze kell kapcsolni a vízzel foglalkozó kutatócsoportok munkáját, és eredményeiket minden lehetséges módon integrálni kell a vízzel kapcsolatos stratégiai tervezésbe, valamint e tervek, intézkedések gyakorlati megvalósításába, a vízgazdálkodás mindennapos munkájába” – mondta Lovász László. A Magyar Tudományos Akadémia arra törekszik, hogy a nemzetközi tapasztalatokat beépítse a víztudományi programba. Ennek érdekében minél erősebb szakmai kapcsolatokat szeretne kiépíteni az Európai Unió Közös Kutatóközpontjával, a JRC-vel. Az MTA elnöke szerint az eredményes munka érdekében szoros együttműködésre van szükség a szomszédos országokkal is.

A legveszélyeztetettebb természeti kincs

"Ha a vizes csatát elveszítjük, akkor a klímaháborút is elbukjuk" - fogalmazott Áder János köztársasági elnök a tanácskozás sajtótájékoztatóján. Mint mondta, a vízgazdálkodás teljes újragondolására van szükség, ami az intézményi keretek átalakításától, a technológiák összekapcsolásán át a finanszírozásig terjed. A víz a legveszélyeztetettebb, pótolhatatlan természeti kincs, és egyben helyettesíthetetlen erőforrás, a 21. század legfontosabb kérdése. "Életünk, mezőgazdaságunk, ipari termelésünk, energiatermelésünk, munkahelyeink, gazdasági növekedésünk biztosítéka.”

Résztvevők a Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 konferencia kiállításán a budapesti Millenárison Fotó: MTI/ Koszticsák Szilárd

Peter Thomson, az ENSZ Közgyűlés elnöke szerint a világ olyan úton halad, amely a fenntarthatatlanság felé vezet. A párizsi megállapodás fő célja, hogy az átlagos globális hőmérséklet-emelkedés 1,5-2 Celsius-fokon belül maradjon, de ahova most a világ tart, az a 3-4 fokos melegedés. „Nem tudni, hogy ebben képes lesz-e fennmaradni az emberi civilizáció.” Mint mondta, a klímaegyezmény célkitűzései kijelölik a feladatokat, de az emberiség még nem tért észhez. A célkitűzések megvalósítása nélkül pedig az emberiség jövője van veszélyben.

Fenntartható fejlődési célok: kiemelt szerepe van a víznek

A Víz Világtalálkozót immár másodszor tartják a magyar fővárosban. Az első, 2013 októberében megrendezett tanácskozás óta két fontos fejlemény is történt a környezet- és klímavédelem ügyében.

Az ENSZ tagállamai 2015 szeptemberében elfogadták a korábbi Millenniumi Fejlesztési Célok folytatásaként a 2030-ig megvalósítandó fenntartható fejlődési célok rendszerét. A 17 cél és 169 alcél között kiemelt szerepe van a víznek, pontosabban a vízgazdálkodásnak, a vízfelhasználásnak, a szennyvízkezelésnek, az ivóvízbázisok védelmének, az ivóvízhez és a csatornázáshoz való hozzáférésnek. A második jelentős fordulatra szintén 2015-ben került sor: november 30. és december 12. között rendezték meg Párizsban az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) részes feleinek 21. konferenciáját (COP21). A sikerrel zárult egyeztetési folyamat eredménye egy nemzetközi klímavédelmi megállapodás, amelyben minden ország vállalja a globális felmelegedés lelassítását-megfékezését, vagyis azt, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedés ne érje el a +2 Celsius-fokot az ipari forradalom előtti idők átlagához képest.

Az egyezmény nemrég, 2016. november 4-én lépett hatályba. Ugyan szó szerint nem említi a vizet, de tény, hogy a klímaváltozás leginkább a vízkörforgás módosulása révén érhető tetten a mindennapokban. Ennek nyomán a párizsi egyeztetésre benyújtott, egy-egy ország klímavédelmi intézkedéseit összegző tervek 75%-a vízügyi intézkedéseket is tartalmazott.

A mostani Budapesti Víz Világtalálkozó így egyaránt épít a 2013-as tanácskozás és a fent említett két nagyszabású ENSZ-megállapodás sikerére. A tanácskozáson részt vesznek a fenntartható vízgazdálkodással, csatornázással foglalkozó ENSZ szakosított intézmények képviselői, a témával foglalkozó más nemzetközi intézmények, kormányok és a tudományos élet képviselői, továbbá nem kormányzati szervezetek és az üzleti szféra döntéshozói.

Összefüggő részterületek

Hogyan kapcsolódik mindehhez a Magyar Tudományos Akadémia 2016 májusában elfogadott Víztudományi Programja, amelyről Ide kattintva olvashatja el a Víztudományi Programról szóló közgyűlési határozatotLovász László is beszélt? A program alapgondolata hasonló: nem szabad elválasztani egymástól a vízfelhasználás és -gazdálkodás különböző részterületeit, hálózatszerűen össze kell kapcsolni a vízzel foglalkozó kutatócsoportok munkáját, és eredményeiket minden lehetséges módon integrálni kell a vízzel kapcsolatos stratégiai tervezésbe, illetve e tervek, intézkedések gyakorlati megvalósításába, a vízgazdálkodás mindennapos munkájába. A program célja biztosítani a kormány vízügyi stratégiája, a Kvassay Jenő Terv tudományos alapjait, valamint elérni a hazai víztudományi kutatások nemzetközi élvonalba emelését.

Ha a világ a jelenlegi úton halad, az előrejelzések szerint 2030-ra a globális vízhiány eléri a 40%-ot – áll a Budapest Víz Világtalálkozó elnöki testületének tevékenységét bemutató háttéranyagban. (A fotón egy hollandiai víztisztító állomás)

A program tehát multidiszciplináris kutatási terveket igényel, amelyek egyaránt kiterjednek a hidrológia, a meteorológia, a biológia, az ökológia, a mérnöki tudományok, valamint a közgazdaságtan területére. Ezt illusztrálják a program javasolt kutatási témái, részterületei: a Duna és a Tisza, valamint a nagy folyók jelenleginél intenzívebb kutatása, a Balaton vízminőségének megőrzése, az árvíz/belvíz innovatív kezelése, szennyvízkezelési módszerek, eljárások, mezőgazdasági vízfelhasználás, a klímaváltozás hatásai a vízkörforgásra Magyarországon, a vizet érintő környezeti katasztrófák (mint az ajkai vörösiszap- és a tiszai ciánszennyezés) vizsgálata, megelőzése, a vízhasznosítás fejlesztése a közgazdaság-tudomány eszköztárának felhasználásával.

Ezenfelül az MTA kezdeményezi egy nemzetközi, interdiszciplináris Duna-régió kutatási program indítását, az EU Közös Kutatóközpontjával (JRC) és más releváns nemzetközi szervezetekkel együttműködésben. A program megkezdéséről szóló közgyűlési határozatban az a javaslat is szerepel, hogy az elaprózva fejlesztett adatbázisokból jöjjön létre egy szabad hozzáférésű, integrált hidrológiai adatbázis, amely kiterjed a hidrológiai körforgás teljes láncolatára (éghajlat, időjárás, folyók, tavak, felszín alatti vizek, források stb.). A meteorológiai és hidrológiai adatbázisok gazdái, valamint az MTA bázisán létrehozandó víztudományi hálózat alakítson ki szoros tudományos és operatív együttműködést – áll a dokumentumban.

A Víztudományi Program előkészítése érdekében az MTA 187. közgyűlése keretében vízügyi konferenciát szervezett, amelyen Áder János köztársasági elnök köszöntötte a szakembereket. Az Akadémia mint a víztudományi műhelyek kutatásainak koordinátora – együttműködésben a vízügyi kormányzattal és figyelemmel a nemzetközi trendekre – integráló szerepet kíván betölteni a program megvalósításában. A program első eredményeit bemutató tanácskozásra szűk egy hónappal a Budapesti Víz Világtalálkozó előtt került sor az Akadémia Székházában.