A Lendület program

Pós Zoltán Lendület-ösztöndíjas kutató

Pós Zoltán mta.hu

Kutatási téma

A szöveti rezidens T-sejt memóriavizsgálata

Az ember immunrendszerének egy kivételes képességgel rendelkező sejtcsoportját a T regionális memóriasejtek (Trm) alkotják. Ezek a speciális sejtek funkciójukat tekintve a szervezet meghatározott részeinek,egyes szerveinek, szöveteinek védelmére szakosodtak, az adott terület védelmét hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül is folyamatosan fenntartják. A sejteknek ezt a képességét igyekszik minél jobban megismerni Pós Zoltán munkatársaival.

A fiatal kutató azt reméli, pontosan megérthetnék, mit és miként „lát" egy memóriasejt a szervezetünkben zajló folyamatokból, milyen „térképpel" rendelkezik rólunk és miképpen használja azt tájékozódásra a testünkben. Ez lehet a kulcsa annak, hogy világossá váljon: hogyan alkalmazkodnak e sejtcsoportok az egyedi környezethez, amelyben végül leélik életüket és miként alakítják ki a különböző szervek egy-egy adott kórokozóval szembeni védettségét.

Befogadó intézet

Semmelweis Egyetem

A kutatócsoport működési időszaka

2012–2017.

A kutatócsoport tagjai

Simon Tünde, Érsek Barbara, Tóth Anett, Bagita Bence

Interjú a kutatóval

Az interjú 2012. december 7-én jelent meg az mta.hu-n.

Az immunrendszer védekezési mechanizmusában szerepet játszó, úgynevezett memóriasejteket kutatja Pós Zoltán, a Semmelweis Egyetemen szeptemberben létrejött „lendületes" kutatócsoport vezetője. Az immunológus arra törekszik, hogy az emberi szervezet e védekező sejtjeit és működésüket mind jobban megismerve megérthesse: miben különbözik az egyes szervek védettsége egy-egy adott kórokozóval szemben.

Az ember immunrendszerének egy kivételes képességgel rendelkező sejtcsoportját a T regionális memóriasejtek (Trm) alkotják. Ezek a speciális sejtek funkciójukat tekintve a szervezet meghatározott részeinek,egyes szerveinek, szöveteinek védelmére szakosodtak, az adott terület védelmét hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül is folyamatosan fenntartják. Fejlődésük során egyedi programozáson mennek keresztül, amely hatására képesek az emberi szervezetben tájékozódni és megtalálni a védelmezésre szoruló területeket nagy távolságból is. A célállomásra érve megjegyzik, mi volt a feladatuk, és hosszú évekig nem felejtik el az adott kórokozókat.

A sejteknek ezt a képességét igyekszik minél jobban megismerni Pós Zoltán munkatársaival. A fiatal kutató azt reméli, pontosan megérthetnék, mit és miként „lát" egy memóriasejt a szervezetünkben zajló folyamatokból, milyen „térképpel" rendelkezik rólunk és miképpen használja azt tájékozódásra a testünkben. Ez lehet a kulcsa annak, hogy világossá váljon: hogyan alkalmazkodnak e sejtcsoportok az egyedi környezethez, amelyben végül leélik életüket és miként alakítják ki a különböző szervek egy-egy adott kórokozóval szembeni védettségét.

A memóriasejtek 2007-ben, hároméves amerikai tanulmányútja során keltették fel az ifjú kutató érdeklődését. „A T-sejt alapú daganatellenes immunológiai terápiák megoldatlan problémáiról olvastam számos cikket, amelyből kitűnt, hogy több tudós úgy tartja, e terápiák gyenge pontja a szervezeten belüli rossz térbeli irányítottságukban keresendő. Ez azért is meglepő, mert az immunológiai kutatásokban már jó ideje közhelynek számított a T-sejtek célzott szöveti vándorlásának vizsgálata" – idézte fel Pós Zoltán a kutatópályáját azóta meghatározó kezdetet.

A gondolat, miszerint újabb irányt vehetnek az e sejteket célzó kutatások, egyre inkább arra sarkallta, hogy elmélyedjen a témában publikált, T-sejtes regionális memóriával foglalkozó tudományos cikkek kutatási eredményeinek értelmezésében. Kiderült, hogy a tudósok számára a T-sejtek vándorlásának irányítása jórészt ismeretlen. „A téma láthatólag mindenkit érdekelt, azonban a célzott kutatások lassan haladtak, kevés cikk jelent meg a róluk, viszont óriási visszhangjuk volt. A kutatások egyértelműen a T-sejtek vándorlásával kapcsolatos hagyományos elméleteket és koncepciók működését támasztották alá. Ezek nyomán vetődött fel bennem, hogy egy alternatív, hipotézismentes megközelítésnek van létjogosultsága kutatásomban."

A szeptemberben alakult Lendület-csoport transzlációs, vagyis az emberi gyógyításra lefordítható kutatást végez. A klinikai alkalmazhatóság a következő lépcsőfok, amelyre a T-sejtek szervezetbeli vándorlásának megismerése által kíván lépni Pós Zoltán újonnan alakult csapatával. Ezzel olyan gyógyszercélpontokat hozhatnának létre, amelyekkel az adott szervekben az immunrendszer zavarát vagy túlműködését célzottan lehetne kezelni.

„Külföldi tanulmányútjaim során azt tapasztaltam, hogy a kutatói pálya iránt érdeklődő fiatalok kinevelése és megtartása szempontjából a csoport vezetőjének hozzáállásán múlik szinte minden: a humánus, oldott, közvetlen és allűrmentes légkör, a hierarchia szembeötlő jegyeinek minimalizálása, az egyes kutatójelöltekkel való személyes kapcsolat, egyéni erősségeik korai felismerése, ígéretes kezdeményezéseik támogatása véleményem szerint elengedhetetlen az eredményesség szempontjából. Úgy vélem, ilyen az elköteleződés és lelkesedés talaján alakulhat ki az adott téma iránti őszinte érdeklődés, ez jelentheti a hosszú távon sikeres kutatói munka, egyfajta tudományos hagyományőrzés, kutatócsoporti presztízs és iskola alapjait " – nyújtott betekintést a tudós vezetői elveibe.

Csoportjának tagja két pályakezdő kutató, Simon Tünde (PhD) és a doktori fokozatát hamarosan megszerző Érsek Barbara, molekuláris biológus és immunológus. Segítségükre van a fiatalabb generáció két tagja, Tóth Anett és Bagita Bence, a Semmelweis Egyetem gyógyszerészhallgatói. További munkatársak csatlakozását is várják a csapatba: két PhD-jelölt és két újabb egyetemi hallgató kapcsolódhat be az immunrendszer T-sejtjeit célzó hazai kutatásba.

Pós Zoltán – reményei szerint – Lendület-csoportjával képes lesz helytállni nemzetközi szinten is. A modern hazai immunológiai kutatás az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a néhai Gergely János professzor tanári működése során indult látványos fejlődésnek. „Külföldi kollégáinkkal egy nyelvet beszélünk, azonos technikákat alkalmazunk, és mind versenyezni, mind együttműködni hatékonyan tudunk a legtöbb területen – mondja a biológus. – Ugyanakkor látnunk kell, hogy értékes eredményeink ellenére a magyar immunológia kétségkívül nem tartozik a nemzetközi élvonalba; például nincs hazai immunológiai kutatóintézet, amely nemzetközileg is közismert. Azt gondolom, önnön vállunk veregetésére vagy «hurráoptimizmusra» egyelőre nincs okunk – fogalmazott Pós Zoltán. A magyar kutatói társadalomra jellemző kétségtelen találékonyságunk, kíváncsiságunk és a jég hátán is megélni képes kutatói attitűd, az igényes, élvonalbeli kutatómunkára való igényünk, és végül a fiatal generáció számára is egyre táguló pályázati, és külföldi tapasztalatszerzési lehetőségek azonban a magyar immunológiában is kecsegtető perspektívákat nyitnak a harmadik évezred küszöbén."