Lendület Program

Lendületesek: Tuboly Ádám Tamás

A modern tudomány megszületésének egyik alappillére volt az az elv (vagy inkább vágy), hogy a tudománynak függetlennek kell lennie a társadalmi értékektől, előítéletektől, a kutatók személyes preferenciáitól és általában a történelmi kontextustól. Ezt a célt tökélesetesen soha nem sikerült megvalósítani, és újabban egyes tudományfilozófiai iskolák nem is tartják feltétlenül helyesnek e megközelítést. A Lendület-pályázat támogatásával a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) Filozófiai Intézetében Tuboly Ádám Tamás vezetésével megalakult Értékek és Tudomány Kutatócsoport e problémakört vizsgálja. Kutatási programjának ismertetésével folytatjuk az MTA kiválósági pályázatán támogatást nyert kutatók bemutatását.

2022. július 5.

A tudományt ugyanúgy emberek csinálják, mint a társadalom minden más tevékenységét, és ugyanúgy szociális-kulturális-politikai közegben létezik, mint minden egyéb emberi konstrukció. Elvárhatjuk-e tőle, hogy képes legyen függetleníteni magát mindezen zavaró (vagy éppen segítő) hatásoktól? Ennek vizsgálata a tudományfilozófia talán legidőszerűbb kérdése.

Tudomány és értékek

„A kutatásaink fókuszában a tudomány és különböző értékek összefonódása, egymásra gyakorolt hatásuk, illetve egymástól való függőségük áll – mondja Tuboly Ádám Tamás, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) Filozófiai Intézetének és a PTE Általános Orvostudományi Kar Transzdiszciplináris Kutatások Intézetének tudományos munkatársa,
a kutatócsoport vezetője. – Az itt ható értékek egy része tudományos:
az igazság keresése, a konzisztencia, koherencia. Emellett viszont ugyanilyen jelentősek a nem tudományos értékek: a politika, vallás, társadalmi szokások, etika. A hagyományos felfogás szerint a tudomány ezektől mentes, vagy legalábbis mentesnek kell lennie, és nem szabad, hogy külső társadalmi értékek befolyásolják. Ezt az elvet azonban sokan megkérdőjelezik.”

Tuboly Ádám Tamás Fotó: fi.abtk.hu

Az ellenvéleményt megfogalmazó kutatók szerint a tudomány belső logikájából fakadóan lehetetlenség, hogy ne hassanak rá egyáltalán a külső befolyások. Sem a tudományos vizsgálatok, sem értelmezésük nem mentes
az értékek hatásaitól. Ezen érvelés szerint csak mítosz, hogy a tudomány tiszta, sallangmentes adatokat gyűjt, amelyekből objektíven felépít egy elméletet, és ezzel befejezte a működését.

Az Értékek és Tudomány Kutatócsoport
azt vizsgálja majd, hogy hogyan működik ez
a gyakorlatban, illetve hogy hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet a tudomány története során.

A befolyásmentes tudomány létét cáfoló kutatók azonban még ennél is tovább mennek, és némelyikük amellett érvel, hogy nincs is szükség rá, sőt egyenesen káros lenne, ha a tudományra nem hatnának az értékek. A jó tudomány szerintük akkor jár el őszintén és felelős módon, ha úgymond, „kiteszi az asztalra” az előfeltevéseit, az elköteleződéseit, és felhívja rá a közösség figyelmét, hogy eredményeit ezek fényében kell megítélni. Így sokkal pontosabb módon meg lehet ítélni, hogy az eredmények mennyire torzítottak, és milyen háttér előtt értelmezendőek.

„Ha elfogadjuk, hogy a tudományhoz szorosan kapcsolódnak, inherens módon részét képezik az elköteleződések, akkor feltételezhetjük, hogy ezek mindig is jelen voltak. A különbség inkább abban áll, hogy ezeket az értékeket korábban nem tették nyilvánvalóvá, hanem inkább próbálták elrejteni – folytatja Tuboly Ádám. – Még a fizikusokat (Einsteint és másokat) is sokan vádolták azzal, hogy őket is befolyásolják a politikai-társadalmi elköteleződések. Fontos megvizsgálni, hogy ezek ténylegesen hatnak-e, és ha igen, milyen mértékben, meddig terjed a hatásuk egy-egy elméleten belül. Egy elmélet elfogadottsága is függhet a politikai meggyőződéstől – különösen igaz volt ez a relativitáselmélet korabeli elfogadottságára.”

Tehát e társadalmi hatások mindig is jelen voltak a tudományban, de az utóbbi évek nagy változása, hogy e befolyásokat elkezdték felismerni és beismerni
az érintettek, és arról indult diskurzus, hogy hogyan lehet velük megbirkózni. Az egyértelműnek látszik, hogy e hatások nem szükségszerűen kérdőjelezik meg a kutatók felkészültségét vagy az igazság keresése iránti elkötelezettségüket.

Társadalmi hatások és természettudományok

A társadalomtudományokban magától értetődő módon vannak jelen
a társadalmi hatások.

Az azonban sokakat meglephet, hogy a természettudományok sem immunisak velük szemben.

Tuboly Ádám példája szerint a modern részecskefizikusok egy része frusztrációt érez amiatt, hogy az utóbbi időben nem sikerül igazán jelentős áttöréseket elérni a fizikában, méghozzá azért, mert az elvégezhető kísérletekből nem származnak olyan adatok, amelyek egyértelműen cáfolnák vagy megerősítenék az egymással versengő elméleteket. Ezért, amikor végül
a kutatónak el kell döntenie magában, hogy melyik elméletet fogadja el igaznak, akkor a fő érvek a szépség, az egyszerűség, a teória számára valamiért vonzó tulajdonsága – vagyis a végső érvek nem adatokra épülnek, és nem (teljesen) racionálisak vagy logikusak. Vagyis még a fizika sem tudja függetleníteni magát a külső (társadalmi, esztétikai) értékektől.

Az Értékek és Tudomány Kutatócsoport két részre oszlik. Az egyik
az „értékmentes tudomány” ideáljának történeti és filozófiai aspektusait fogja kutatni. Jó okkal feltételezhető, hogy az értékmentes tudomány szükségessége mellett érvelők gondolkodására is hatnak külső értékek, és persze ez a másik oldalra ugyanígy igaz. A kutatócsoport másik fele szűkebb értelemben
az orvostudományokkal fog foglalkozni, és ezáltal Tuboly Ádám megfogalmazása szerint „példázatként” fog szolgálni az első csoport szisztematikus és elméleti kutatási eredményei számára.

Nagyító alatt az orvostudomány

„Manapság az orvostudományok kerültek igazán előtérbe a tudományágak közül (részben a COVID miatt), mégis eddig nagyon kevés tudományfilozófus és -történész vizsgálta az orvostudományokat a társadalmi hatások szempontjából. Mi a kutatásainkkal serkenteni szeretnénk az orvostudomány működésével kapcsolatos társadalmi diszkussziót” – érvel a kutatócsoport-vezető.

Az orvostudományi vizsgálatokat három téma köré szervezik. Az első téma
a klasszikus bioetikai kérdéseket (például a mesterséges megtermékenyítést és az abortuszt) járja körül. A második téma az orvosi humán tudományokat (medical humanities) fogja össze, és e vizsgálatok egy birminghami kutatóval közösen zajlanak majd. E téma fő motivációja az a jelenség, hogy sok fiatal, bár empatikusan és a betegeket érő kulturális, vallási és társadalmi hatásokra érzékenyen megy az orvosi egyetemre, viszonylag hamar kiég, akár már
a tanulmányai alatt, és már

csak adathalmazt lát a komplex társadalmi közegben létező beteg helyett.

Az empatikus hozzáállást azonban célzott tananyagok fejlesztésével erősíteni lehetne az orvostanhallgatókban.

A harmadik téma a csecsemők hozzátáplálásához kötődik. Világszerte, így Magyarországon is ádáz viták övezik az anyatejes kontra tápszeres csecsemőtáplálás kérdését. Ez a kutató szavával bizonyos értelemben „tudományos háború”, és rendkívül összetett történeti gyökerei vannak.
„E kérdésben is olyan tudománykommunikációs eszközöket kell találnunk, amelyek nem agresszívek, nem sértik a felek önérzetét – tartja Tuboly Ádám. – Ha bármelyik véleményen lévő társadalmi csoportot támadjuk, valószínűleg már dacból sem fogja meghallani, megérteni az érveinket. Ezt elkerülendő fogunk tudománykommunikációs platformot létrehozni, hogy meginduljon
a legfontosabb tudományos kérdésekről szóló társadalmi diszkusszió.”