A mondattól a szóig – Kenesei István levelező tag székfoglaló előadása

Az elmúlt száz év a nyelvtudományban óriási változást hozott. A 19. századnak a nyelvet csak mintegy mozaikjaiban vizsgáló elképzelései nyomán Ferdinand de Saussure impozáns és összefüggő nézetrendszert alakított ki. Erről tartott előadásait kollégái és tanítványai egy nagy hatású könyvben adták ki – éppen száz évvel ezelőtt, 1916-ban. A korabeli nyelvészek és az utánuk következő nemzedékek figyelmét megragadták az e kötetbe foglalt gondolatok. Így nyílott lehetőség arra, hogy „a nyelv forma, nem szubsztancia” tézise alapján a nyelvi rendszer és ezzel a nyelv elméletének a kutatására helyeződjön a hangsúly a korábban uralkodó történeti szemlélet és a nyelvet anyagi, tartalmi entitásnak tekintő felfogás helyett. Sok szempontból azonban a saussure-i nyelvészet a korábbi gondolatkör keretei között maradt. A szóközpontú jelentéstant például csak az 1960-as években kezdte felváltani a mondatalapú szemantika, amely a generatív grammatika elterjedésével vált általánosan elfogadottá.

Kenesei István Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

A székfoglaló előadáson készült fotók galériájaAzt, hogy a mondat a nyelv alapvető kategóriája, a szavak jelentésének metaforikus változása is ékesen bizonyítja. Ismeretes, hogy a nyelvi kreativitás egyik alapvető mozzanata a szójelentés képlékenysége, kiterjeszthetősége. Ez azonban szintén csak a mondat kontextusában valósulhat meg. Az új metaforikus jelentések létrejöttében pedig a szintén a mondat kiemelt szerepére támaszkodó tudatelméletnek van fontos szerepe.

De magának a szónak a formai kritériumai is mondatfüggőek: egyrészt a „szó” vagy pontosabban a lexikai egységek különböző altípusai is csak mondatban vizsgálhatók, csak ott azonosíthatók, másrészt maga a szófaj mint a szó kategorizálásának elsődleges tényezője is csak a mondathoz viszonyítva értelmezhető. A szófaji kategorizálás pedig korántsem olyan egyszerű kérdés, mint azt az iskolai vagy szótári rendszerek alapján gondolnánk.

Kenesei István néhány esettanulmány felhasználásával mutatta be, hogy pontos tesztek segítségével egészen más következtetésekre jutunk olyan egyszerű „szóalkotási” eljárások megítélésében, mint a melléknév- vagy főnévképzés.

Végül a funkcionális kategóriák és más vonzatos, de tartalmas jelentésű szavak meghatározó tulajdonságai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nyelv hierarchikus természete és a komplex gondolkodást lehetővé tévő rekurzív jellege alapvetően a mondat kategóriájában ölt testet, ezért a nyelvtudomány központi kategóriája a mondat.