Új térképekkel tehetik hatékonyabbá a természetvédelmet

Többrétegű térképes becslés készült Magyarország potenciális természetközeli növénytakarójáról az MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetének vezetésével, az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet és a Svájci Szövetségi Kutatóintézet közreműködésével. A modellek által adott térképes becslések kellő tudományos alapot adnak az ökológiai restaurációs intézkedéseknek és egyéb természetvédelmi beavatkozásoknak.

2017. szeptember 22.

A potenciális elterjedés becslése megmutatja, hogy a vizsgált természetközeli élőhelyek hol mekkora valószínűséggel lehetnének jelen tartósan, ha valamilyen módon odakerülnének, de nem veszi számításba, hogy az odakerülésnek, helyben kialakulásnak mekkora az esélye.

A tudományos együttműködés keretében külön-külön prediktív ökológiai modellt építettek a kutatók Magyarország 39 legfontosabb, zárótársulásnak megfelelő, szubklimax és klimax élőhelyére. (A zárótársulásnak megfelelő élőhely általában már nem alakul át más élőhellyé.)

A vizsgált élőhelyek köre jól lefedi az ország természetes növényzetét:

találunk köztük nádasokat és mocsarakat, szikeseket, szárazgyepeket, valamint számos fás élőhelyet is, vagyis láp- és ligeterdőket, üde lomberdőket, sziklás erdőket, fényben gazdag erdőket, száraz erdőket és sztyepperdőket.

A modellek tanításához Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisából (MÉTA) származtak a megfigyelt vegetációs adatok, az abiotikus környezeti tényezők pedig többek között finom felbontású éghajlati és talajadatokat tartalmaztak; az előbbiek a leskálázott CarpatClim-HU adatbázisból, az utóbbiak pedig a DOSoReMI adatbázisból származnak.

Egy példa a modellezés eredményeiből: a gyepek, illetve az erdők lehetséges elterjedési területe Magyarországon Egy példa a modellezés eredményeiből: a gyepek, illetve az erdők lehetséges elterjedési területe Magyarországon Forrás: MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézet

A felépített modellek képesek a potenciális elterjedési területet kirajzolni azáltal, hogy a potenciális előfordulást minden vizsgált földrajzi pontban besorolják 0-tól (a térképeken piros) 4-ig (zöld) terjedő, mind nagyobb valószínűséget kifejező kategóriákba.

A felépített modelleknek köszönhetően a későbbiekben mód nyílik a növénytakarók várható jövőbeli potenciális elterjedésének becslésére is, a regionális éghajlati modellek eredményeire támaszkodva.

A kutatás eredményeiről a Imelda Somodi, Zsolt Molnár, Bálint Czúcz, Ákos Bede-Fazekas, János Bölöni, László Pásztor, Annamária Laborczi, Niklaus E. Zimmermann (2017): Implementation and application of Multiple Potential Natural Vegetation models – a case study of Hungary. Journal of Vegetation Science. DOI: 10.1111/jvs.12564szerzőkImelda Somodi, Zsolt Molnár, Bálint Czúcz, Ákos Bede-Fazekas, János Bölöni, László Pásztor, Annamária Laborczi, Niklaus E. Zimmermann (2017): Implementation and application of Multiple Potential Natural Vegetation models – a case study of Hungary. Journal of Vegetation Science. DOI: 10.1111/jvs.12564 a Journal of Vegetation Science nemzetközi tudományos lapban számoltak be. A modellek által adott térképes becslések tudományos alapot adnak a különféle ökológiai restaurációs intézkedéseknek és egyéb természetvédelmi beavatkozásoknak, továbbá minden olyan döntés előkészítésében támpontot nyújthatnak, amely természetes élőhelyeket érint.

A potenciális vegetáció ismerete ilyen beavatkozások során elengedhetetlen. Mostanáig azonban csupán szakértői becslésre támaszkodhatott a természetvédelem. Az új modelleredmények segítségével viszont körvonalazható, hogy a természetvédelmi és restaurációs, vagyis a természetszerű állapotot helyreállító beavatkozás során milyen élőhelyek találnak megfelelő környezetre. Ráadásul a modell ezeket az élőhelyeket – a megfelelőség szempontjából – sorrendbe is állítja. Így lehetővé válik, hogy a szakemberek a leginkább fenntarthatónak ígérkező vegetációt védjék, illetve állítsák helyre. Restauráció esetén pedig mód nyílik a lehetséges helyszínek rangsorolására a várható fenntarthatóság szerint.

Az eredmények felhasználhatók a tájökológiai, területtervezési, tájértékelési tanulmányok és tervek alapozó szakaszaiban is. Ezek korábban elsősorban a megfigyelt, aktuális vegetációt vették figyelembe, de abból a legtöbb esetben csak részlegesen vonható le következtetés a potenciális vegetációra nézve. A táj aktuális állapotát és regenerációs lehetőségeit azonban sokkal reálisabb ez utóbbihoz mérni. Potenciálisan homogénebb tájban kevés növényzeti típus jelenléte is természetes lehet, míg potenciálisan diverz tájban ugyanennyi vegetációtípus jelenléte már elszegényedést jelezhet. A potenciális vegetációt figyelembe vevő tájtervezés pedig az eddig alkalmazottnál átgondoltabb, árnyaltabb és fenntarthatóbb területi tervek készítését segíti elő.

A felépített modelleknek köszönhetően, a regionális éghajlati modellek eredményeire támaszkodva a jövőbeli potenciális elterjedések becslésére is mód nyílik a későbbiekben. Így azon túl, hogy jelenleg milyen élőhelyek illenek egy adott területre, az is megtudható, hogy a jövőben mely élőhelyek találhatják meg ott a létfeltételeiket. Végső soron tehát hosszú távú, megalapozott és fenntartható természetvédelmi döntések születhetnek.

Az egymástól független 39 predikció a MÉTA felbontásában (ahol egy egység 700 m) kutatási célra hozzáférhető a MÉTA Kuratórium előzetes engedélyével, továbbá durva felbontásban térképként letölthető a Növényzeti Térkép oldaláról.

További információ

Bede-Fazekas Ákos

MTA ÖK ÖBI Terresztris Ökológiai Osztály, tudományos segédmunkatárs

E-mail: bede-fazekas.akos@okologia.mta.hu

Tel: +36 28 360-122 / 133

Somodi Imelda MTA ÖK ÖBI Terresztris Ökológiai Osztály; tudományos munkatárs

E-mail: somodi.imelda@okologia.mta.hu