Árpád-kori magyar pénzek katalógusával indult egy kétnyelvű, magyar–angol könyvsorozat

„Amióta Őexcellenciája elutazott innét, nagy szorgalommal kerestem magyar érmeket, megbíztam minden üzletfelemet, de ez ideig csak keveset tudtam felhajtani. De van két darab közötte, ami – ahogy hiszem – jelentős, és mivel tudok ahhoz egy másik gyűjtőt is, érdeklődnöm kell, megőrizzem-e Őexcellenciájának. Hogy melyik Bélától származik a mellékelt rajzon látható dénár, nem merem eldönteni, hanem remélem, ezt Őexcellenciájától megtudom: egészen vékony” – írta Josef Mader, a prágai egyetem numizmatikaprofesszora Széchényi Ferencnek 1795. december 10-én. A levél későbbi részében még hozzátette: „Béla dénárjáról meg kell még említenem, hogy még Joachim éremtani katalógusában és más érmekönyvekben, ami eszembe jutott, sem találtam rá.”

Mader minden bizonnyal rátalálna e pénztípusra, ha Az Árpád-kori magyar pénzek katalógusa című kiadványt lapozná fel. A két férfi levelezéséből ugyanis kitűnik, hogy a professzor végül átadta Széchényinek Béla dénárját, mégpedig négy középkori pénzérméért cserébe. Széchényi Ferenc érmegyűjteménye ma a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának részét képezi, egyúttal Az Árpád-kori magyar pénzek katalógusának is alapjául szolgált. Az új kiadvány a magyar pénzverés hagyományos korszakolásától – amely az Árpád- és a vegyes házi királyok korát különíti el – eltérően nem az Árpád-kort tárgyalja, hanem csak Szent István első pénzeitől Imre király vereteiig vonultatja fel a magyar uralkodók – ma ismert – érmeit, azok fő- és altípusait is figyelembe véve. Nem önkényes határt húz azonban a kötet a 13. század legelején, hiszen a következő király, II. András korában valóban egy új korszak nyílik – elég, ha csak a pénzverés technikai megújítására vagy a sziglarendszer megszűnésére gondolunk, jóllehet a pénzügyi újítások sora még tovább bővíthető lenne.

I. András második pénztípusától kezdve Imréig a magyar királyok pénzein – ideértve az anonim dénárokat is – sziglák találhatók, és ezek a jegyek egy-egy pénztípus tekintetében több tucat variációt eredményeznek. Az ezredfordulón indult meg a sziglavariációk feltérképezése és publikálása. Ezek jelentették a most megjelent„új magyar éremkorpusz” előmunkálatait. A szerzők ígéretükhöz híven teljességre törekedtek, az egyes érmek fő- és altípusairól közölt fényképek mellett a sziglavariációk rajzait is felvonultatják a szöveges leírás és a fizikai tulajdonságok mellett, így az egyes típusok, altípusok beazonosítását könnyítik meg az éremleletekkel foglalkozók – numizmatikusok, régészek, történészek, gyűjtők – számára, ugyanakkor a gyűjtők és a kereskedők az egyes típusok, altípusok ritkaságfokának megismerésével a veretek mai értékére vonatkozó információt is szerezhetnek. A katalógus készítői tehát olyan kézikönyvet állítottak össze, amely nemcsak a kutatói igényeket elégíti ki, hanem a világon milliókat magával ragadó gyűjtőszenvedélyt is figyelembe veszi, amely magángyűjtemények formájában ölt végül testet.

Tóth Csaba – Kiss József Géza – Fekete András: Az Árpád-kori magyar pénzek katalógusa I. / Catalogue of Árpádian Coinage I. Budapest: Martin Opitz, 2018.