Véletlen felfedezések és algoritmusos AIDS-kezelés: videó a Külső Tagok Fóruma előadásairól

„Anélkül, hogy valaki tényleg természettudós vagy szakértő lenne, elengedhetetlen bizonyos tudományos literáció. Ez azzal is együtt jár, hogy az országok jövője, ereje a 21. században nagymértékben fiatalságunk képzettségén fog múlni” – a 2017 márciusában elhunyt Oláh György Nobel-díjas tudós szavaival köszöntötte Lovász László, az MTA elnöke az Akadémia külső tagjait a Külső Tagok Fórumán.

Lovász László arról beszélt, hogy napirenden van egy New York-i akadémiai bizottság létrehozása, illetve hogy az MTA vezető testületei azon intézményi keretek kidolgozásán dolgoznak, amelyekben a külső tagok a lehető legjobban részt tudnak venni a magyar tudományos életben. Az Akadémia elnöke arra biztatta a tudós testület tagjait, hogy kezdeményezzenek minél több kutatási együttműködést az MTA külső tagjaival.

Az elnöki köszöntő után – a fórum hagyományainak megfelelően – határon túli és magyarországi tudósok párosai tartottak közös előadásokat.

Az Arany János-éremmel kitüntetett Tigyi Gábor, a Tennessee-i Egyetem (University of Tennessee) professzora Hogyan születik véletlen megfigyelésből új tudományterület? címmel tartott előadását első hallásra meglepőnek tűnő megállapítással indította: „nem feltétlenül előny komolyan venni azt, amit az iskolában tanultunk” (az előadás 6:53-as kezdettel látható a lenti videón). A biológia-tankönyvek szerint a vérben legnagyobb mennyiségben található fehérje, az albumin csupán az onkotikus nyomást határozza meg, egyéb biológiai hatása nincs. A kutatónak sikerült az albuminból egy új biológiai átvivőanyagot, a lizofoszfatidsavat (LPA) izolálnia. Az LPA szabályozza a sejtregenerációt és a DNS-javítást, sejtosztódást indukál, befolyásolja a sejtosztódást és a sejtdifferenciálódást, előmozdítja a sejtmozgást, és bizonyos transzkripciós faktorok aktiválása után direkt módon képes génexpresszióra.

A Külső Tagok Fórumát az MTA Székház Felolvasótermében tartották május 10-én Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

Kiderült, hogy a rákos sejtekben az LPA-t termelő enzim nagymértékben expresszálódik. Az LPA-receptorok sokrétű hatást fejtenek ki a tumorsejtben: szabályozzák a sejtosztódást, kemo- és radioterápiás rezisztenciára vezetnek, az érnövekedés serkentésével fokozzák a tumorok vérellátását, áttéteket hoznak létre, és hatással vannak a tumorőssejtek növekedésére is. Tigyi Gábor munkacsoportjának kísérleteiből kiderült, hogy az LPA fontos szerepet játszik a rákbetegség terjedésében és terápiás rezisztenciájában, így az LPA-receptorok jó gyógyszercélpontok lehetnek. A munkacsoport 1998 óta foglalkozik az LPA-receptorok gátlóinak előállításával. További eredmény, hogy az LPA-receptorokat stimuláló vegyületek fontos szerepet játszhatnak a sugárkárosodás kivédésében.

Benyó Zoltán, a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutatóintézet igazgatója arról beszélt, hogy az LPA egyaránt szerepet játszik a vérerek összehúzódásában és tágulásában. Előadása 34:00-s kezdettel látható a lenti videón.

A szintén Arany János-éremmel kitüntetett Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektora Hogyan határozzák meg jövőnket az intelligens és optimális modellalapú prediktív irányítások? címmel tartott előadást (49:10-es kezdettel látható a lenti videón). Meghatározása szerint a modellprediktív irányítás (MPC) a következőképpen épül fel: adott egy folyamat, amelyről matematikai modellt állítunk fel, majd keresünk egy olyan számítógépes algoritmust, amely úgy irányítja az adott folyamatot, hogy valamilyen célfüggvényt minimálissá tesz. A megoldás a mindennapokban is megjelent, hiszen a 2000-es évek elejétől már megfelelően gyors algoritmusok íródtak, így MPC segítségével megvalósítható a közvetlen nyomatékszabályozás, személyautókban az adaptív, automatikus sebességszabályozás és az autonóm kormányzás.

A modellprediktív irányítás segítségével bebizonyítható, hogy jelentősen csökkenthető a szén-dioxid-kibocsátás anélkül, hogy a gazdasági teljesítmény visszaesne. A biomedikális jelekre alkalmazott modellprediktív irányítással megvalósítható az optimális gyógyszeradagolás, vérnyomás- és vércukorszint-szabályozás. A gyógyszeradagolás optimalizációjára jó példa az ún. SDRE-alapú AIDS-kezelés, amellyel 500 nap alatt tünetmentessé tehető a beteg, komoly költségcsökkentés mellett – magyarázta Dávid László.

Friedler Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a Sapientia EMTE-vel megvalósult, sokrétű szakmai együttműködésről számolt be. Előadása 1:14:50-es kezdettel látható a lenti videón.

Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense
Határtalanítás a magyar nyelvészetben című előadásában többek között arról beszélt, hogy a nyelvi környezet nemcsak a nyelvválasztásra van hatással, hanem az identitás alakulására is, vagyis a kisebbségként élő magyarokra a kizárólagos, „vagy-vagy” identitás helyett párhuzamos, egymást kiegészítő „is-is” azonosságtudat a jellemző (előadása 1:21:06-os kezdettel látható a lenti videón). Értékelése szerint a határon túli magyar nyelvváltozatokkal kapcsolatos kutatások mára teljesen integrálódtak a magyar nyelvészeti kutatásokba, ugyanakkor jól illeszkednek a nemzetközi kutatási irányokhoz is, valamint társadalmilag hasznosítható elméleti és alkalmazott kutatási eredményekkel gazdagították ismereteinket.

Kontra Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem tanárának elmondása szerint a Kárpát-medencében élő magyarok nyelvének kutatása 1988 szeptemberében kezdődött, amikor az MTA Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi Osztálya először rendezett élőnyelvi konferenciát (előadása 1:37:02-es kezdettel látható a lenti videón). A magyar-magyar nyelvészeti, szociolingvisztikai kutatások hasznosítása azonban az előadó szerint kérdéseket vet fel: például ma sincs semmilyen, a Kárpát-medencei magyarságra vonatkozó, tudományosan megalapozott és tudományos eszközökkel értelmezhető nyelvpolitikai koncepció.

Az előadáson készült videofelvétel itt tekinthető meg: