Oláh György Nobel-díjas kémikus, az Akadémia tiszteleti tagja részesült idén a Széchenyi-nagydíjban. Széchenyi-díjat további tizennégy kutató vehetett át a Parlament kupolatermében, a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából rendezett díjátadón. Elismerésben részesült többek között Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, Erdei Anna immunológus, Sólyom Jenő fizikus és Szörényi László irodalomtörténész. Kossuth-díjat kapott Orosz István grafikusművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.

– Az ember mindig tartsa nyitva a szemét, és ne fogadjon el dogmákat – így fogalmazta meg szakmai hitvallását egy korábbi interjúban Oláh György, a Széchenyi-nagydíj idei kitüntetettje. A világszerte számon tartott és nagyra becsült tudós kémiai kutatásaiért és eredményeiért, azoknak ma már klasszikusnak számító tanulmányokban és könyvekben való közzétételéért, a kémiai tudományok fejlesztése, eredményessége, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében végzett tudományos munkásságáért, az új tudósnemzedékek számára példaképül szolgáló életpályáért részesült az elismerésben. "1954-ben felajánlották, hogy csatlakozzak a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetéhez, melyet újonnan hoztak létre. Alapíthattam egy szerves kémiai kutatócsoportot, ezt ideiglenesen egy ipari kutatóintézet laboratóriumában helyezték el. Csoportommal, amelynek akkorra már feleségem is tagja volt, ki tudtuk szélesíteni munkánkat, és a lehető legjobban kihasználtuk a lehetőségeket – emlékezett vissza magyarországi kutatómunkájának kezdetére az mta.hu-nak korábban nyilatkozva a tudós, aki 1956 végén hagyta el az országot. Oláh Györgyöt a Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta meg tiszteleti tagnak; kutatási sikereinek csúcsa az 1994-ben odaítélt Nobel-díj. A kémikus az utóbbi években többször is ellátogatott Budapestre. Oláh György betegsége okán, a tudós felkérésére a díjat Pálinkás József, az Akadémia elnöke vette át.

Szívmelengető – így minősítette a Széchenyi-díj odaítélésének hírét Csíkszentmihályi Mihály. A világhírű boldogságkutató személyes okból is örült a rangos állami elismerés hallatán. Szüleit ugyanis megfosztották állampolgárságuktól 1948 után, édesapjára büntetést is kiszabtak. Csíkszentmihályi Mihály külföldre kényszerült családtagjai azzal a nem múló érzéssel éltek hosszú évtizedeken át, hogy éppen a hazájuknak nincs szüksége rájuk. – Megszabadítást és feloldást hozott a Széchenyi-díj – vallotta be az mta.hu kérdésére az Egyesült Államokban élő professzor. – Megkapó érzés, hogy Magyarországon elismerik a munkámat, a kutatásaimat – tette hozzá Csíkszentmihályi Mihály, aki az indoklás alapján „világszerte nagyra becsült, a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás, továbbá az életmód- életminőség terén végzett tudományos munkásságáért, a pszichológiai fogalommá vált „flow-állapot" leírásáért, továbbfejlesztéséért" kapta a kitüntetést. Legutóbb az Akadémián rendezett World Science Forum díszvendége volt. "A döntéshozók is egyre inkább látják, hogy nem csak a gazdasági növekedéstől vagy a termelés hatékonyságától függ, hogyan alakul egy ország lakosságának sorsa. Meghatározó jelentőségű, hogy egy ország polgárai hisznek-e a jövőben, élénk-e az adott államban a szellemi és a kulturális élet, boldogok-e az emberek" – fejtette ki a pszichológus-kutató, aki májusban veszi át a Széchenyi-díjat személyesen az Akadémián, és ez alkalomból nyilvános tudományos előadást is tart az MTA elnökének felkérésére. „Alig várom, hogy jöhessek a családommal"– mondta végül Csíkszentmihályi Mihály – unokáim ugyanis még soha nem jártak a hazámban."  

É. Kiss Katalin, az MTA Nyelvtudományi Intézet kutatóprofesszora, a PPKE egyetemi tanára, az Akadémia levelező tagja büszke az elismerésre, és megtiszteltetésnek érzi, hogy tevékenységét Széchenyi-díjjal jutalmazták. A magyar nyelv mondattanának formális leírásával foglalkozó kutató arra keresi a választ, hogy a szókincsből milyen szabályok, elvek segítségével vezethető le valamennyi lehetséges mondat, és hogyan zárhatók ki a helytelen mondatok. Olyan modell építésére törekszik, amely minél hitelesebben jeleníti meg a magyar anyanyelvű beszélők fejében lévő mentális grammatikát. A nyelvész 1977 óta számos könyvet és folyóiratcikket publikált Magyarországon, de kollégáival, tanítványaival együtt a nemzetközi tudományos életben is számon tartják. É. Kiss Katalin úgy véli: a Széchenyi-díj annak elismerése, hogy a modern magyar nyelvészeti kutatások a nemzetközi nyelvészeti kutatások élvonalába tartoznak. A tudós a hazai intézmények csekély megtartó képességét látja a magyar kutatómunka fő gondjának. "A tehetséges fiatalok nagyobb perspektívát látnak a külföldi egyetemeken vagy kutatóintézetekben való munkában, amelyek épp ezért el is viszik fiataljainkat." A nyelvészprofesszor hibának tartja, hogy a magyarországi egyetemek nem célozzák meg azon tehetséges fiatalok felkutatását, akik külföldön szerezték PhD címüket.

Az ELTE Immunológiai Tanszékét vezető Erdei Anna akadémikus megtiszteltetésnek érzi az elismerést, és úgy véli, a kitüntetés egyaránt szól egyetemi kollégái, valamint az általa vezetett akadémiai kutatócsoport tagjainak. A kutató, aki szerencsésnek tartja magát azért, mert szakmailag és emberileg is kiváló kollégákkal dolgozhat együtt, munkatársaival elsősorban azt vizsgálja: hogyan alakul ki a szervezet immunválasza egyes ingerekre, hogyan működik együtt a szervezet veleszületett és a tanult védekező rendszere. Erdei Anna fontosnak tartja a tudományos gondolkodást, a természettudományok és az élettudományok eredményeinek megismertetését a közvéleménnyel. Mint mondta, egyetemi hallgatói körében is egyre többen vannak, akiknek hiányosak az ismereteik az általános biológiai folyamatokról, az immunológiában járatlanok pedig gyakran hagyatkoznak tudományosan megalapozatlan vagy áltudományos nézetekre. Példaként említette, hogy ugyan az immunerősítőnek mondott szerek döntő többségének hatásosságát tudományosan nem igazolták, ám ezek nagy népszerűségnek örvendenek. Az akadémikus fájlalja, hogy a tehetséges fiatalok közül egyre kevesebben választják a tudományos pályát.

– Rendkívül megtisztelő egy ilyen rangos hazai tudományos elismerésben részesülni – mondta Inzelt György, az ELTE Kémiai Intézet Elektrokémiai és Elektroanalitikai Laboratórium vezetője. A fizikai kémiával foglalkozó kutató egyik jelentős eredménye az úgynevezett vezető polimerek fejlesztése. Ezeknek a különleges anyagoknak nagyon könnyen módosítható a vezető képessége, vagyis szigetelőből könnyen váltanak vezetőbe, és e folyamat alatt akár öt-hat nagyságrendet változik az ellenállásuk. – Ez a tulajdonságuk különösen az elektronikában történő felhasználásban jelentős – hangsúlyozta az MTA doktora. Inzelt György és munkatársai másik jelentős kutatási területe a hidrogén tüzelőcellák hatásfokának növelése. A hidrogén cellák legígéretesebb felhasználási területe a klasszikus üzemanyagok kiváltása – mutatott rá a kutató, hozzátéve: a cellák rendkívül környezetkímélők, hiszen működésük végterméke tiszta víz. Inzelt György és tanítványai két hidrogén meghajtású járművet is készítettek. – Az alternatív járművek Győrben megrendezett Széchenyi Futamán 2009-ben és 2010-ben is elnyertük a prototípus kategória első díját, illetve a leginnovatívabb nevezőknek járó díjat – fejtette ki az ELTE tanára, aki úgy véli, hogy ma Magyarországon a GDP-hez képest túl keveset költünk a kutatások finanszírozására. – Látjuk, hogy azokban az országokban ahol igazán sikeres az innovatív szféra, Dél-Koreától Észak-Amerikáig, lényegesen nagyobb összegeket fordítanak tudománytámogatásra.  

– Óriási öröm számomra ez a díj, és hálás vagyok mindazoknak, akik eredményeim alapján érdemesnek találtak e rangos elismerésre – így nyilatkozott az mta.hu-nak Lénárd László akadémikus. A Pécsi Tudományegyetem Élettani Intézetének professzora úgy fogalmazott: bár a kitüntetést ő veszi át, az mindazoknak szól, akik kutatói pályafutásában meghatározók voltak. – Feleségem és családom mindenben támogatott, de ebben a díjban benne vannak a mestereim és mindazok a kiváló kollégák is, akikkel ma együtt dolgozom – hangsúlyozta az MTA Idegélettani Kutatócsoport vezetője. Lénárd László, aki Grastyán Endre tanítványaként pályája elején a motiváció élettanával foglalkozott, az éhség, a jóllakottság és a testsúlyszabályozás mögött álló élettani és pszichológiai eseményeket vizsgálja. A professzor elsőként írta le az amfetaminnal történő kémiai öningerlés jelenségét, ami az addiktív magatartás modellkísérletévé vált. A központi idegrendszerben glükózérzékeny idegsejteket sikerült kimutatnia, amelyekről kiderült, hogy fontos szerepet játszanak a testsúly szabályozásában, hasonlóan a dopamin és noradrenalin ingerületátvivő anyagok egymáshoz viszonyított arányához az agyban. A fiziológus és munkatársai számos hasonlóságot fedeztek fel az evési zavarok és az addiktív magatartás között. – Elhízott gyermekek és felnőttek gondolkozásbeli rugalmassága csökken. A kórosan sovány és az elhízott emberek esetében az ízek élvezete jelentősen eltér – foglalta össze kutatási eredményeit Lénárd László, aki úgy véli, hogy a tudományok, a kutatói pálya megbecsülése még várat magára Magyarországon. A kutatásfinanszírozás növelése az ország felemelkedésének kulcskérdése – hangsúlyozta az akadémikus az mta.hu kérdésére.

– A legfontosabb a munka öröme, de természetesen jó érzést kelt egy kutatóban, ha mások is elismerik a teljesítményét – osztotta meg gondolatait a kitüntetés elnyerése alkalmából Makara B. Gábor akadémikus. Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet kutatóprofesszora az endokrinológiai kutatásaiért, a központi idegrendszernek a hypophysis-mellékvesekéreg rendszer működésének szabályozásában betöltött szerepe, a stressz szervezetre gyakorló hatásainak vizsgálata terén elért eredményeiért, valamint a tudományos-szakmai közéletben végzett tevékenysége elismeréseként vehette át a Széchenyi-díjat. A professzor annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a nagy technikai civilizációk fennmaradásukat az újító gondolkodásnak, vagyis a tudománynak köszönhették, épp ezért nem közömbös egy társadalom számára, hogyan viszonyul kutatóihoz. Magyarországon 1000 főre vetítve nagyjából fele annyi ember tevékenykedik a tudományos pályán, mint a nyugat-európai országokban, és az ország a GDP-jének mindössze 1 százalékát fordítja kutatásra. Finnországban ugyanakkor a nemzeti össztermék 4,5 százalékával gazdálkodik a tudományos szektor, és nem véletlen, hogy a skandináv állam kevesebb, mint két évtized alatt egy igen kedvezőtlen helyzetből a tudományos élvonalba tört – vélekedett a professzor az mta.hu-nak nyilatkozva. Makara B. Gábor fontosnak tartja, hogy Magyarországon is kiemelt helyet kapjon a tudomány.

– Nem matematikusokat akarok nevelni, hanem gondolkodó embereket – mondta az mta.hu-nak Pósa Lajos, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet munkatársa, aki húsz éve tart matematikai táborokat általános és középiskolás gyermekeknek. Az oktató, aki gyakran a hétvégéit is a fiatalokkal tölti - már több mint kétszáz összejövetelt szervezett meg érdeklődő diákoknak -, a matematikát olyan terepnek tekinti, amely egy speciális gondolkodás elsajátítását teszi lehetővé. Tanítványait arra ösztönzi, hogy saját fejlődésüket, és ne mások legyőzését tartsák fontosnak, azaz ne a versenyekre összpontosítsanak. A matematikai tehetséggondozásban kidolgozott, világszerte számon tartott módszereiért és eredményeiért, a pedagógusképzésben végzett tevékenysége elismeréseként Széchenyi-díjban részesülő Pósa Lajos "sokszínű gyermekkort" kíván mindenkinek, amelyben a tanulás mellett helyet kap az olvasás, a sport vagy a zenélés is.

– Hetven évesen úgy érzem, hogy a Széchenyi-díj egész életem munkájának elismerése – fogalmazta meg érzéseit Sólyom Jenő akadémikus. Az elméleti szilárdtestfizika, illetve az alacsony dimenziós és erősen korrelált mágneses és elektronrendszerek vizsgálatával nemzetközi ismertséget szerzett tudós a fizika egyik sokat vizsgált területének minősítette kutatási témáját. Sólyom Jenő pályája kezdetére visszatekintve a Menyhárd Nórával és Zawadowski Alfréddel végzett közös munkát emelte ki a hetvenes években. Az akadémikus máig az alacsony dimenziós elektronrendszerek vizsgálatában igen eredményesnek bizonyult módszert sorolta legfontosabb tudományos eredményei közé. Erről a témáról akkor írt tudományos publikációjára azóta legalább kétezerszer hivatkoztak, és az utóbbi években a mágneses rendszerekre vonatkozó kutatási eredmények is jelentős visszhangot kaptak. A fizikus nemcsak a kutatást, hanem az oktatást is szívügyének tartja. A szilárdtestfizikáról szóló, angolul is kiadott háromkötetes összefoglaló munkáját a világban több helyen használják az egyetemi oktatásban tankönyvként, a kutatásban pedig kézikönyvként. Sólyom Jenő úgy látja, hogy a tudománynak, különösen a természettudománynak, ma kisebb a vonzereje, mint pályája kezdetén volt, s lépéseket sürget a világszerte tapasztalható jelenség megfordítására. – Fel kell kelteni a fiatalok érdeklődését a műszaki és természettudományok iránt, és meg kell értetni velük, hogy ez nemcsak az ország, hanem a saját jövőjük szempontjából is létfontosságú – hangsúlyozta a professzor.

– Boldog vagyok, hogy a díjnak velem örülhet édesapám, aki a kezdetektől bátorított és támogatott, hogy a gépészmérnöki pályát válasszam – osztotta meg a kitüntetéssel kapcsolatos első gondolatait az mta.hu-val Stépán Gábor akadémikus. A BME Gépészmérnöki Karának dékánja szerint az elismerést nem csupán ő kapta, hanem rajta keresztül a magyar gépészmérnöki közösség. Az akadémikus úgy látja, hogy a műszaki értelmiség számára nehéz időszakot jelentő elmúlt két évtized után ismét van rangja, társadalmi, gazdasági elismertsége az általa is művelt szakmának. A kutatásaiban a mozgásokkal, a dinamikai hatások vizsgálatával foglalkozó Stépán Gábor kiemelte: harminc éve megkezdett elméleti munkájának eredményeit tanítványai és munkatársai, külföldön és idehaza, egyre többször és egyre sikeresebben alkalmazzák a gyakorlatban. – Az iparban hatalmas verseny folyik mind a gyártás hatékonyságának, mind a gépek sebességének növeléséért, és ezzel a dinamikai hatások elemzése, tervezése is felértékelődött. Előnyt szerez a piacon az, aki a különböző jellegű mozgó rendszerekben jelentkező holtidőket képes modellezni, annak hátrányait előre jelezni, kedvező hatásait kihasználni – hangsúlyozta az akadémikus. A professzor szerint a magyar kutatókat mindig is elismerték külföldön, ugyanakkor a rendszerváltozást megelőzően kimaradtak a nemzetközi vérkeringésből, oktató és kutató munkájuk eredménye inkább az értékmegőrzés, ha úgy tetszik a tudás átmentése volt. – Mostanra egyre több szállal kapcsolódunk a világ kutatói közösségéhez. Nemzetközi programokban veszünk részt, alkalmanként vezetjük azokat, így fiataljaink a legjobb egyetemekre is eljutnak, fejleszthetik tudásukat, miközben a mi egyetemeinkre is sok külföldi diák és kutató látogat. A gyors felzárkózási folyamatnak egyre több nemzetközi visszhangot kiváltó tudományos eredménye van – mondta Stépán Gábor, akinek a közlekedési dugókról szóló, tanítványával, Orosz Gáborral, az University of Michigan oktatójával közösen írt tudományos cikkét tavaly a rangos Philosophical Transactions of the Royal Society címlapján közölte.

– Az elismerésben nagy része lehetett annak az immár több mint két évtizede megkezdett magyar ásatásnak, amelyet a franciaországi Mont Beuvray-n vezettem – reagált a kitüntetéséről szóló hírre az mta.hu-nak nyilatkozva Szabó Miklós akadémikus, a Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnönke. A professzor kérdésünkre felidézte: az itt feltárt római forumról és bazilikáról kiderült, hogy Kr. e. 50 után épült, vagyis jelenleg ez az egyetlen Augustus koránál korábbi bazilika a római birodalom nyugati provinciáiban. A római városközpont építése egy kelta oppidumban új politikai rendszer bevezetéséről tanúskodik. – A romanizáció egészen különleges esetének számító felfedezés nagy visszhangot váltott ki Európában – mondta Szabó Miklós, hozzátéve, hogy a kitüntetés annak az iskolateremtő munkának is szólhat, amelyet az ELTE Régészettudományi Intézetében végzett. Szakterülete helyzetét elemezve a professzor hangsúlyozta: a régészet egyértelműen interdiszciplináris tudományággá vált, hiszen a tudományterületen az elmúlt két évtizedben minőségi változás zajlik. Magyarországon a nagy beruházások és útépítések miatt szükségessé vált ásatások nyomán rengeteg új információhoz jutottak a szakemberek, de Szabó Miklós úgy véli: éppen a terepen végzett feszített munka miatt, a leletek tudományos igényű feldolgozása még sok feladatot tartogat a régészeknek.

A Magyarországi klasszikus irodalom, azon belül is a latin nyelvű művek kutatását érzi fő feladatának Szörényi László, az Akadémia doktora, József Attila-díjas irodalomtörténész. Az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója az antikvitás irodalmától a klasszikus korszakokon át a modern irodalomig terjedő, nemzetközileg is számon tartott irodalomtörténeti, irodalomelméleti és esztétikai munkásságáért, a neolatin irodalom oktatásában és kutatásában végzett iskolateremtő tevékenységéért vehette át a Széchenyi-díjat. Szörényi László szerkesztőként vesz részt egy új magyar irodalomtörténeti kézikönyv összeállításában. – A teljes Irodalomtudományi Intézet munkáját tükröző, várhatóan több mint 3000 oldalas kiadvány előreláthatóan 2015-re készülhet el – vázolta távlati terveit az mta.hu-nak az igazgató. Szörényi László fontos feladatnak tekinti a fiatal kutatók Magyarországon tartását. A magyar kultúra terjesztése érdekében el kell érni, hogy ne szűnjenek meg a külföldi egyetemek magyar tanszékei, és lehetővé kell tenni, hogy külhoni magyar kulturális intézetek segítséget nyújtsanak a Magyarországról érkezőknek a kutatómunka zavartalan végzéséhez – fogalmazta meg a teendőket az irodalomtörténész. 

 

További díjazottak:

– Tudományos munkám elismeréseként, de talán az Országos Széchenyi Könyvtár 2009-ben távozni kényszerülő főigazgatójaként végzett tevékenységemnek szóló köszönetként is értékelhetem a kitüntetést – mondta Monok István, az irodalomtudomány kandidátusa, könyvtáros, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi docense. Az irodalom- és művelődéstörténész a 16-17. század magyar művelődéstörténetének és a régi magyar irodalom történetének kutatásában elért eredményeiért, oktatói, szerkesztői, szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként kapta meg a Széchenyi-díjat. Monok István kérdésünkre a kora újkori Magyarország könyv- és olvasmánytörténetének forrásait feltáró, három évtizedig tartó munkát emelte ki, kutatásait összegezve.

Széchenyi-díjban részesült még Istvánfi Gyula, a műszaki tudomány kandidátusa, Ybl Miklós-díjas és Forster Gyula-díjas építészmérnök, professor emeritus. Több mint négy évtizedes oktatói tevékenysége, az egyetemes, a magyar és a népi építészettörténet terén végzett iskolateremtő tudományos és kutatói munkássága, valamint a határon túli magyar műemlékek dokumentálásáért és helyreállításáért tett erőfeszítései elismeréseként.

 

 

– Zavarba jöttem és meghatódtam, hogy kitüntetnek. Nemrég újra olvastam Surányi Miklós Egyedül vagyunk című Széchenyi trilógiáját és elgondolkodtam azon, hogy noha kedves tanárom, Szabad György jóvoltából valaha rengeteget foglalkoztam Kossuth Lajossal - a „legnagyobb magyart" történészi pályám során csupán messziről tiszteltem – nyilatkozta az MTA alapítójáról elnevezett díjjal elismert Kun Miklós. A történettudomány kanditátusa, a Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézet intézetvezető egyetemi tanára, több évtizedes, az 1848-as forradalmak emigrációjának története, az egyetemes és a XIX.-XX. századi orosz történelem összefüggéseinek bemutatása, elemzése terén végzett több évtizedes, nemzetközileg is számon tartott tudományos, kutatói, oktatói munkássága elismerésként részesült a kitüntetésben.

Kossuth-díjjal ismerték el Orosz István Balázs Béla- és Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, érdemes művész, egyetemi tanár (Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete) munkásságát. Orosz István a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.

 

 

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt polgári tagozata kitüntetést vehetett át Árkai Péter Széchenyi-díjas geológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA Geokémiai Kutatóintézete kutatóprofesszora, Besznyák István Széchenyi-díjas orvos, az Akadémia rendes tagja, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa, Entz Béla Állami-díjas biológus, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa, Fekete Gábor Széchenyi-díjas ökológus, botanikus, akadémikus, a MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet kutatóprofesszora, valamint Klinghammer István, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Kar egyetemi tanára, Lapis Károly Széchenyi-díjas orvos, a Tudományos Akadémia rendes tagja, a Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet professor emeritusa és Pásztor Emil Széchenyi-díjas idegsebész, az MTA rendes tagja, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet professor emeritusa.