„Szeretném megerősíteni az SZBK helyét a térképen” – interjú Nagy Ferenccel, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont főigazgatójával | MTA

„Szeretném megerősíteni az SZBK helyét a térképen” – interjú Nagy Ferenccel, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont főigazgatójával

Új alapokra akarja helyezni a Biokémiai Intézetet, a kutatói kiválóság alapján építené tovább a közösséget, és a jó pénzügyi helyzetet is kihasználva tenné az intézményt hosszú távon is eredményessé az év elején megválasztott új főigazgató. Nagy Ferenc úgy látja, Szegeden nagy lehetőségek nyíltak meg a tudományban, és ebben a szituációban kell megtalálni az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont helyét úgy, hogy megerősödve, arculatát megőrizve működhessen a jövőben.

2018. május 28.

Az MTA SZBK az akadémiai kutatóhálózat egyik legnagyobb és legfontosabb kutatóhelye, amely jelenleg pályázati forrásokban is bővelkedik. Kívülről úgy látszik, hogy a vezetőváltás nem okozott fennakadást a működésben. De miért vállalta egyáltalán a megméretést?

Ezt amolyan karrierbefejezésnek szánom. Az elmúlt időben ugyanis mind többet gondolkoztam azon, hogy mit is csináljak így, 65 éves koromban. Hajtsam tovább a kutatóimat a csoportomban, hogy írjunk még három új cikket, vagy inkább próbáljam magam máshogyan hasznossá tenni a magyar tudomány érdekében. Korábban már dolgoztam hasonló pozícióban, Gödöllőn voltam főigazgató hat évig a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézetben. Akkor és ott döbbentem rá a tudománymenedzsment jelentőségére és hasznára. Lényegében tehát ezek a tényezők befolyásolták a döntésemet, hogy megpályázom a főigazgatói állást. Egyébként most először történt meg, hogy nem egy, hanem két pályázó volt az SZBK-ban erre a pozícióra. Meglehetősen sokat rágódtam a döntésemen, de inkább csak magamban, talán ezért lehetett a külső szemlélőknek olyan érzésük, hogy szinte a semmiből kerültem elő. De amikor elmondtam a terveimet, benyújtottam a pályázatomat, meglehetősen lelkes volt a fogadtatás.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Meglepte, hogy Ön lett a befutó?

Igen, mert ez egy alapvetően szép eredményeket magáénak tudó intézmény. Adódik a kérdés: Miért kell egy 66 éves embert – elődöm, Ormos Pál egy évvel idősebb nálam – felcserélni egy 65 évesre? Mégis úgy tűnik, hogy a változtatás igénye az SZBK-n belül is megvolt. Kiderült, hogy az én merészebb elképzeléseimre is volt és van fogadókészség.

Nagy Ferenc

1952-ben született. Az MTA rendes tagja. Biológusként szűkebb szakterülete a növényi molekuláris biológia, valamint a molekuláris foto- és kronobiológia. Tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely az elsők között vezette be a molekuláris biológiai módszereket a növényi génexpresszió vizsgálatába. Munkacsoportja a molekuláris genetika, a biokémia és a sejtbiológia módszereit használva nemzetközi hírnevet vívott ki a fotoreceptorok és a cirkadiánóra által szabályozott jelátviteli láncok működésének molekuláris szintű jellemzésével.

Mik ezek a merészebb elképzelések, mik a tervei?

Címszavakban: új alapokra helyezni az SZBK-n belül a Biokémiai Intézetet, minden módon preferálni a kutatói kiválóságot, ezek mellett a jó pénzügyi helyzetet kihasználva megalapozni hosszú távra egy nemzetközi szinten is eredményes intézmény jövőjét.

Mit jelent a Biokémiai Intézet új alapokra helyezése?

Ezzel kapcsolatban fő célom a profilváltás. Az SZBK negyvenéves. Négy intézetének kutatási tematikája négy évtizeddel, de akár csak húsz évvel ezelőtt is teljesen más volt, mint manapság. A Biokémiai Intézetben az utóbbi időben létrejött a Szintetikus és Rendszerbiológiai Egység, amelynek több kutatócsoport is a tagja. A legfontosabbak ezek közül a Pál Csaba, Bolyai-díjat is elnyert kutató által vezetett egység, valamint a Papp Balázs, a Nagy László és a Horváth Péter által irányított kutatócsoportok.

"Három sikeres kutató Szeged vonzásában" - a fiatal kutatókról szóló írásunkat itt olvashatja.

Ők mind a Lendület program keretében érkeztek, munkatársaikkal új témákon dolgoznak, friss, új szemléletmódot honosítottak meg, és ennek hatása mára az intézeten túlmenően az egész SZBK-ban érezhetővé vált. Ezért tekintem az egyik feladatomnak azt, hogy ennek az újonnan szerveződő egységnek a létjogosultságát formálisan is elismertessem azzal, hogy önálló volta már az intézet névben is megjelenik, hiszen ők nem egyszerűen biokémiával foglalkoznak. Amit művelnek, az szintetikus és rendszerbiológia.

Azt szeretném, hogy abban a három vagy öt évben, amíg én vagyok a főigazgató, ez a karakteres profil- és struktúraváltás megtörténjen.

Ez egy hosszú folyamat lesz, sok mindent újra kell szervezni. Kell hozzá akadémiai hozzájárulás, de előtte nekünk magunknak kell pontosan megindokolnunk, hogy mit és miért szeretnénk megváltoztatni. Alapvető cél, hogy az új intézet önálló legyen, és kutatási arculata markánsan megjelenjen az SZBK multidiszciplináris kutatásaiban.

Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontja
(A képre kattintva képgaléria nyílik)
Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Tervei szerint mi lenne az új intézet fő kutatási iránya?

A kulcsszó a rendszerbiológia. Manapság már nem egy sejt működését kell megérteni, hanem sejtek százainak működését egyszerre. Ez egy olyan újfajta megközelítés, amely a biológia majd minden ágában jelen van. Hatalmas adathalmazokkal, matematikai modellekkel dolgozunk.

A kutatói intuíció helyét egyre inkább az összefüggések minél jobb megismerésének igénye veszi át.

A háznak már ma is emblematikus területe a rendszerbiológia, amiben a Lendület programnak hatalmas szerepe volt. Az SZBK-ban jelenleg 9 lendületes kutató dolgozik. Az, hogy megjelent egy fiatal, negyvenes éveiben járó kutatói generáció az intézményben, amely idehozott 250 millió forintot öt évre, olyan változásokat generált, amilyeneket még három éve sem nagyon lehetett előre látni. Ők helyet kérnek maguknak, az én egyik legfontosabb teendőm pedig az, hogy helyet adjak nekik a kiválósági szempont alapján. A Biokémiai Intézetben történteket modellértékűnek tekintem, tehát elképzelésem szerint az SZBK-ban a következő esztendőkben az fog tudni új, saját kutatócsoportot alapítani, aki Lendület-nyertes, vagy elnyerte az Európai Kutatási Tanács támogatását. Meg fog szűnni a témák örökölhetősége.

Nem tematikákat fogunk továbbadni, hanem olyan kutatóknak adunk lehetőséget, akik hoznak magukkal pénzt és elgondolásokat.

Én nyitott vagyok mindenre, és tárt karokkal fogadok mindenkit. Ha lesz egy olyan csapat, amely éppúgy megszervezi magát, mint a rendszerbiológusok, akkor lesz egy újabb profilja a háznak. Tehetséges emberek kellenek, az SZBK profilját pedig hozzájuk alakítjuk majd.

Honnan jön majd az utánpótlás?

Megint a rendszerbiológusokat hoznám példának. Körülbelül tíz évvel ezelőtt megjelent a körükben két fiatal: Pál Csaba és Papp Balázs. Ők hoztak új embereket. Volt, aki külföldről jött haza. Jelenleg 5 lendületes kutató van az intézetben. Másképpen fogalmazva, látjuk, hogy miután a jó kutatók száma elér egy kritikus tömeget, a folyamat önszerveződővé válik, amit egy főigazgatónak csak támogatni kell. Ápolni, mint egy kertet, és csak arra ügyelni, hogy ne nőjenek összevissza a növények.

Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont számokban

Az MTA SZBK-ban dolgozók összelétszáma: 508 fő (átlagéletkor: 42,1 év, 57% férfi, 43% nő)

Kutatók száma: 237 fő (átlagéletkor: 42,3 év, 45% férfi, 55% nő)

Tudományos fokozattal rendelkezők száma: 115 férfi, 80 nő

PhD-hallgatók száma: 34 férfi, 45 nő

A nemzetközi tudományos mezőnyben mennyire látható az SZBK?

Feltétlenül. Nem az egész SZBK, de az ERC-grantek alapján például a rendszerbiológia igen. Volt az SZBK-nak egy aranykora 1970-től 1985-ig, amikor európai szinten ismert intézmény volt. Most ismét ott vagyunk ennek a küszöbén. Nyugodtan állítom, hogy az élettudományokban valószínűleg mi vagyunk az egyik legismertebb magyar kutatóhely külföldön. Ez persze sok tényező együttes hatásának köszönhető. Hogy csak egyet vegyünk: ez nem egy kis intézet – körülbelül 450 ember dolgozik itt, akik között szerencsére szép számmal vannak olyanok, akiknek az eredményeire büszkék lehetünk. Korábban a növénybiológusok – többségük ma már a hatvanas korosztályba tartozik – voltak kiemelkedőek nemzetközi szinten is. Visszatérve a jelenre: elindult egyfajta pezsgés a genetikusoknál is. Van négy-öt lendületes, akik körül kezd megjelenni az előbb említett kritikus tömeg és az önszerveződés. Az évi 250 millió forint, amivel gazdálkodhatnak, nem kevés. A magyarországi munkaerő olcsóbb, mint a nyugati, így ez az összeg még talán többet is ér, mint külföldön. Így ha valaki innovatív, és van benne motiváció, akkor ezzel a pénzzel nagy lehetősége van arra, hogy megalapozza a jövőjét.

Akikkel itt beszéltünk, mindannyian azt mondták, hogy a kutatási infrastruktúra rendben van, a műszerezettség szempontjából most nincsenek hiányosságok.

Így igaz. Az elmúlt két-három évben sok új műszert helyeztünk üzembe.

Az SZBK több kutatójáról és eredményéről az mta.hu is közölt cikkeket, de azokból nem áll össze a fenti kép a kutatóközpontról.

Kétségtelenül így van. Szeretnék is ezen változtatni. Szeretném megerősíteni az SZBK helyét a térképen. Persze vannak olyan kutatók, például Horváth Péter, Pál Csaba vagy Nagy László, akik a csoportjukkal együtt láthatók. Ők a generációjukat jellemző újfajta attitűddel már keresik a nyilvánosságot. Az idősebb, hatvanas generáció tagjaira ez kevésbé igaz. Az SZBK nagy létszámú, multidiszciplináris intézmény, ezért nehezebb egységes formában a működése egészét megismertetni a nyilvánossággal. A heterogenitás előny, ugyanakkor például kommunikációs szempontból több feladatot jelent, hogy a kép mégis összhangot és egységet sugalljon.

Középtávon milyenek a pénzügyi kilátásaik?

Jelenleg annyit tudok biztosan mondani, hogy a következő két évben nem lesznek pénzügyi problémáink.

Szeged tudományos életét és az SZBK külső kapcsolatait is alapvetően határozza meg a Szegedi Tudományegyetem. Milyen a kapcsolatuk a felsőoktatási intézménnyel?

Hagyományosan nagyon jó. Az idei évtől például az összes SZBK-ban dolgozó, de a PhD-ját az egyetemen végző fiatal kutató cikkén mindkét intézmény szerepel. Ez jó az egyetemnek a rangsorok miatt, nekünk pedig azért, mert az egyetem segít minket olyan pályázatoknál, ahol akadémiai pályázóként nem, de velük együtt társpályázóként eséllyel indulhatunk. Egyébként napjainkban különleges korszakát éli a szegedi tudományos élet. Elkészült a szegedi lézerközpont, az ELI. Nagy feladat, hogy minél hatékonyabb együttműködést alakítsunk ki velük, és kitaláljuk, hogyan lehet olyan közös projekteket elindítani, amelyekben az ő infrastruktúrájukat használva tudunk bennünket érdeklő kutatásokat végezni. Jelentős fejlemény az is, hogy megalakult a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Semmelweis Egyetem, az SZBK és a heidelbergi székhelyű Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium együttműködésében.

Most olyan helyzet alakult ki Szegeden, amikor szinte bármi lehetséges a tudományban.

Ebben a szituációban kell tehát megtalálni az SZBK helyét úgy, hogy megerősödve, de az arculatát nem elveszítve működhessen a jövőben.