Kőzetek ifjú mesterei az Akadémián – képes beszámoló az MTA Geonapról
Füstöt okádó vulkán a Széchenyi téren, méteres mamutcsontok a neoreneszánsz falak között, interaktív játékok és zsivaj – leginkább a kíváncsi gyerekeké volt az MTA Székháza a Geonapon.
Ide kattintva nézheti meg az eseményről készült fotógalériátTűzhányó működését nem jósolták meg még olyan pontosan, mint az MTA Székházában tartott Geonapon. „Hét perc múlva vulkánkitörés” – adta tovább a bejáratnál hallott információt a vele lévő gyerekeknek a pénteki programra érkezett egyik óvodáscsoport vezetője.
Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vulkanológusai által szimulált természeti jelenség nagy sikert aratott az 5-6 éves korosztály Akadémián megjelent képviselői körében, akiket – mint azt az óvónő elmondta – ezen kívül a bolygófestés érdekelt a legjobban az előzetesen meghirdetett számtalan program közül.
A Geonap részletes programja itt olvashatóAz érdeklődők valóban a bőség zavarával küzdhettek, hiszen a pincétől, vagyis az alagsori Krúdy-teremtől a harmadik emeletig kutatók, bemutatók és előadások tucatjai várták őket.
Megfogni, megtapogatni, alaposan megnézni – mindez nem egyszerűen szabad, hanem egyenesen ajánlott volt például a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány standjánál, ahol a Hungarosaurus tormai páncélos dinoszaurusz robusztus végtagcsontjait, fogait és változatos formájú páncélelemeit, valamint a Bakonydraco galaczi repülő őshüllő állkapcsát, vagy a kistermetű, növényevő krokodil, az Iharkutosuchusmakadii koponyáját is megcsodálhatták a látogatók.
Nem messze onnan pedig már egy, szinte a legkisebb vendégek magasságával vetekedő hosszúságú mamut felkarcsont járt körbe egy nagyobb iskolás gyerekekből álló csoport tagjai között, akik közül néhányan nemsokára már a kisebb szilárdságú építőanyagok anyagvizsgálatára alkalmas, rakétaformájú Schmidt-kalapácsot kattogtatták nagy lelkesedéssel, miközben mintegy mellesleg a különböző anyagok visszapattanási értékét is megmérték.
A Székház Kistermében, ahol máskor szakmai konferenciákat és tudományos osztályok üléseit tartják, most képzeletbeli űrutazásra gyülekeztek az Utazó Planetárium által kínált műsorokra kíváncsiak. A húsz perces, félórás vetítéseken a Világegyetemet járhatták be látványos filmek segítségével.
Távolról csupán kifestőnek látszott, de közelebbről már jól kivehető volt, hogy nem véletlenül kerültek az MTA Geonapra azok a papírok, amelyeket vagy tíz kisiskolás színezett nagy ügybuzgalommal. A Magyarországot, valamint a Dunakanyart ábrázoló földtani térképeket az előre meghatározott színekre kisatírozva így játszva tanulhatták meg, hogy egy-egy adott területet milyen kőzetek építettek fel.
A magyar tudománytörténet egyik legendás műszerére, az Eötvös-ingára inkább a nagyobbak voltak kíváncsiak, miként a szomszédos Nagyteremben folyamatosan tartott előadásokra is, amelyeken egyebek mellett kiderült, hogy miként kerülhet szaharai homok a Kárpát-medencébe, valamint az, hogy milyen hatást gyakorol életünkre az űridőjárás.
Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, a Magyarhoni Földtani Társulat, az Országos Meteorológiai Szolgálat, a Magyar Csillagászati Egyesület, a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az ELTE kutatói délelőtt 10 órától változatos programokkal várták a kíváncsi kicsiket és nagyokat. Az alagsorba főleg a nagyobb iskolások és a felnőttek látogattak le, ahol rengeteg érdekes műszert, tudományos berendezést láthattak működés közben.
Az elsősorban a gyerekeket és fiatalokat vonzó MTA Geonapjáról nem csak élményekkel távozhattak a látogatók. A programhelyszíneket végigjáró vendégeknek a kőzetfelismerés területén tanúsított kiemelkedő jártasságát, valamint lelkesedését és aktivitását a „kőzetek ifjú mestere” cím adományozásáról szóló oklevéllel ismerte el a Magyar Tudományos Akadémia Kommunikációs Főosztálya.