RSS
133733
Az MTA hírei
Vissza
2014. 03. 14.

Húszan vehették át a Széchenyi-díjat a Parlamentben

Tíz akadémikus és az MTA három doktora is átvehette a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a Széchenyi-díjat a Parlament kupolatermében. A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést egy akadémikus vehette át, a Magyar Érdemrend középkeresztje elismerésben pedig az MTA négy tagja és egy doktora részesült.

    A Széchenyi-nagydíjat több mint harminc könyvet felölelő, meghatározó jelentőségű nemzetközi történészi pályafutása, valamint a magyar történeti gondolkodást megújító tevékenysége, nagy ívű életműve és annak hatása elismeréseként John Lukacs történészprofesszornak ítélték oda.

 

 

 

 

     Hat évtizedes tudományos munkássága elismeréseként tekint a Széchenyi-díjra Pócs Tamás, az MTA rendes tagja, az Eszterházy Károly Főiskola Biológiai Intézete professor emeritusa, aki a trópusi esőerdők és sivatagok ökológiai és növényföldrajzi kutatása, valamint a virágtalan növények rendszertanával kapcsolatos tudományos eredményei elismeréseként vehette át a rangos kitüntetést. Mint elmondta, Egerben végzett oktatómunkájára, valamint arra az Afrikában töltött több mint tíz évre a legbüszkébb, amikor biológiatanárok, agrár- és erdőmérnökök százait képezhette. "Módom volt hazánk nemzeti vagyonát mintegy 180 000 tudományos értékű növénypéldánnyal gyarapítani, amelyeket azóta igen kiterjedt molekuláris taxonómiai, biogeográfiai kutatásokban is hasznosítanak. A begyűjtött tudományos anyag jelenleg is több nemzetközi projektben teszi lehetővé a részvételemet. Ugyanekkor alapvető információkat szolgáltathattam a trópusi erdőségeknek a fejlődő országok vízgazdálkodásában betöltött szerepéről" – sorolta pályafutása legfontosabb eredményeit Pócs Tamás. A kutatói közösség előtt álló feladatok közül az akadémikus azt emelte ki, hogy többet kell tenni a tudomány eredményeinek megismertetése, a tévtanok megcáfolása érdekében, valamint többet kell áldozni az oktatásra és a kutatásra, hogy a legkiválóbbak itthon kamatoztassák tehetségüket, tudásukat.

     "A Széchenyi-díj különleges jelentőséggel bír számomra, olyan erőt adó visszaigazolás, amely megerősíti elkötelezettségemet, hogy itthon folytassam a kutatásaimat" – osztotta meg az mta.hu-val gondolatait Tamás Gábor, az MTA levelező tagja, aki világszínvonalú eredményeket elérő agykéregkutató munkacsoportja létrehozásáért és vezetéséért, valamint kimagasló tudományos munkássága elismeréseként vehette át a díjat. A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszékének tanára eddigi legfontosabb eredményének két idegsejt funkciójának a feltárását tartja: az egyik az agykérgi gátlás rendkívül specifikus, a másik nagyon kevéssé specifikus formáját jelenti. "A működésbeli sokféleség két ellentétes pólusán lévő idegsejtek titkát fejtettük meg. Emellett megkezdtük az emberi agykéreg kapcsolatrendszerének feltérképezését, ami elvezet annak megértéséhez, mi tesz bennünket emberré" – mondta. A méltán világhírű hazai neurobiológiai iskolák, kiemelkedő kutatócsoportok kapcsán Tamás Gábor kiemelte, hogy a magyar idegtudomány fejlődésének újabb ösztönzést ad a Nemzeti Agykutatási Program, amelynek elindítását a Magyar Tudományos Akadémián jelentették be: „Különleges szerencse, hogy a 21. században lehetünk agykutatók. Ez a program lehetőség, de egyben óriási felelősség is."

     A hazai és egyetemes könyv- és nyomdászattörténeti tudományos munkája, valamint a hungarikakutatások területén elért eredményei elismeréseként vehette át a Széchenyi-díjat Borsa Gedeon bibliográfus, az MTA doktora. „Nagy örömet jelent számomra az elismerés, nem számítottam rá, hogy a kutatóknak adható legrangosabb kitüntetésben fogok részesülni" – mondta az idén kilencvenegy esztendős tudós, aki tíz éve még ösztöndíjjal kutatott Bécsben. A nyolcvannyolc éves koráig az Országos Széchényi Könyvtárba naponta bejáró Borsa Gedeon a forrásokat 1473-tól 1700-ig feldolgozó, négykötetes Régi Magyarországi Nyomtatványokat tartja pályafutása legfontosabb művének. "A szívem csücske ez a tudományos feldolgozás tekintetében világelső munka, amely részletesen bemutatja a nyomtatványokat, összegzi a róluk megjelent irodalmat, jelzi, hogy hol lelhetők fel, és fotót is közöl a címlapjukról" – sorolta a hamarosan két újabb kötettel bővülő sorozat jellemzőit a bibliográfus. Szakterülete jövőjéről szólva kiemelte: megnyugtató számára, hogy immár az ő tanítványainak a tanítványai folytatják azt a munkát, amelyet ő több mint fél évszázada kezdett meg.

    "Nagyon örülök a Széchenyi-díjnak, mert az nemcsak az én tevékenységem, hanem a körülöttem dolgozók munkájának elismerését is jelenti. Magas szintű oktatási és tudományos tevékenységet ugyanis csak kitűnő társakkal együtt lehet végezni" – osztotta meg gondolatait az mta.hu-val Roósz András akadémikus. A Miskolci Egyetem Fémtani, Képlékenyalakítási és Nanotechnológiai Intézetének professzora a magyar kohászat és fémes anyagtudomány, ezen belül a magyar űranyagtudomány területén folytatott, nemzetközileg is jelentős, több mint négy évtizedes kutatói és oktatói, i tevékenységéért részesült az elismerésben. Eredményeire visszatekintve kiemelte, hogy számos új kutatási irányt – kvantitatív metallográfia, átalakulások szimulációja, amorf fémek, ötvözetek kristályosodása – indított el Miskolcon. A munkába bevont egykori ifjú kollégák pedig ma már az egyes szakterületek elismert képviselői, az Intézet és az MTA-ME Anyagtudományi Kutatócsoport vezető oktatói, kutatói. Az Akadémia rendes tagja pályafutása jelentős állomásai közül megemlítette hozzájárulását az Európai Űrügynökség (ESA) által finanszírozott űr-anyagtudományi kísérletekben való magyar részvételhez is. A tudományos kutatások jelentőségét méltatva úgy fogalmazott: a világ fejlett részén régen felfedezték, hogy magas színvonalú oktatás és kutatás nélkül nincsen haladás, ezért a tudományra fordított források GDP-hez mért arányának növelését szorgalmazta.

    A májműködés- és gyógyszeranyagcsere-kutatások terén elért nemzetközi szintű tudományos eredményeiért, valamint iskolateremtő egyetemi oktatói és tudományos közéleti tevékenysége elismeréseként vehette át a Széchenyi-díjat Mandl József, kutatóorvos, az MTA rendes tagja, a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetének tanára. Az akadémikus legeredetibb eredményének annak felismerését tartja, hogy a szénhidrát-anyagcsere során a glikogén lebontása közvetlen metabolikus kapcsolatban van a gyógyszerek méregtelenítésével, a C-vitamin képződésével és a sejt oxidánsok elleni védelmével is. Mindazonáltal reméli, hogy legfontosabb eredménye a cukorbetegség kezelésére szolgáló új magyar gyógyszer hatásmechanizmusában a mitokondriumokra vonatkozó megfigyelés lesz. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a jelenleg 2-es fázisú klinikai vizsgálatoknál tartó molekulát alkalmazzák a betegellátásban. Mandl József szerint Magyarországon a tudomány még nem foglalta el méltó helyét a közgondolkodásban, gyakran hangoztatott "felhajtóerő" szerepe a felsőoktatásban és a gazdaságban változatlanul csak a szavakban él, a költségvetésben azonban nem érvényesül a kellő mértékben. "Az egészségügyi kutatásokat a sikeres országokban a kormányzathoz kötődő, külön alapok biztosítják, felügyelik, nálunk azonban ez még nem tudott létrejönni" – említette az általa követendőnek tartott utat Mandl József.

    Munkatársaira gondolt először Schaff Zsuzsanna patológus, az MTA levelező tagja, amikor értesült kitüntetéséről. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar II. Számú Patológiai Intézet volt igazgatója a májgyulladást okozó vírusok májkárosító hatásának felismerését eredményező vizsgálatai, valamint a vörösiszap-katasztrófával kapcsolatos egészségügyi kutatások szervezése és koordinálása terén végzett tevékenysége elismeréseként részesült Széchenyi-díjban. "A legjelentősebbnek a májgyulladást okozó vírusokkal, elsősorban a C-vírussal kapcsolatos eredményeimet tartom. Az elsők között állapítottuk meg e vírus sejtkárosodást okozó hatásának módját és szerepét a májrák kialakulásában" – emelte ki Schaff Zsuzsanna. Úgy véli, a patológia és a daganatkutatás mostoha szerepre van kárhoztatva: "Gyakran hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az eredmények átkerüljenek a napi gyakorlatba. A tudományos kutatások nem mindig látványosak, közvetlen társadalmi »hasznosságuk« csak hosszabb idő után válik világossá, akkor azonban alapvetően befolyásolják az életünket. Én mindig remélem, hogy a ma tudományos eredményei a jövőbeli jobb életünk reményét hordozzák magukban" – bizakodott a magát örök optimistaként jellemző tudós.

    "A hír hallatán, olvastán először a meghökkenés hasított belém – idézte fel Honti László nyelvész, akadémikus az mta.hu-nak azt a pillanatot, amikor értesült a díjról. – Meghökkentem, hogy azt értékelik, amit saját örömömre csináltam. Majd arra gondoltam, hogy mások megítélése szerint talán olyan hasznos tevékenységet fejtettem ki, amely javára válhatott tudományterületemnek, a tudománnyal ismerkedni kívánó ifjúságnak és a tudomány iránt őszintén érdeklődő, művelt nagyközönségnek is" – osztotta meg gondolatait munkásságáról a Károli Gáspár Református Egyetem professor emeritusa, aki a finnugor nyelvtudomány területén elért, világszerte elismert tudományos eredményei, valamint egyetemi tanári, publikációs és közéleti tevékenysége elismeréseként részesült a kitüntetésben. A tudós eredményei közül a finnugor nyelvcsalád számneveinek kialakulásával és történetével kapcsolatos kutatásait tartja a legkiemelkedőbbnek, amelyeket az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, Die Grundzahlwörter der uralischen Sprachen című kötetben tekintett át. "Tapasztalataim szerint egyre csökken a tudomány és a tudományos igényű (egyetemi) oktatás megbecsülése, és ez a humán tudományokat sújtja leginkább" – fogalmazott Honti László.

     "Akadémikusnak lenni is megtisztelő elismerés, de amikor megtudtam, hogy Széchenyi-díjat kapok, összeszorult a torkom a meghatottságtól" – idézte fel a pillanatot Dékány Imre kémikus, az MTA rendes tagja, amikor értesült róla, hogy neki is odaítélték az elismerést. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottságának elnöke kiemelkedő oktatói és tudományszervezői tevékenysége, valamint az anyagtudomány és a nanoszerkezetű anyagok kutatása és gyakorlati alkalmazása terén elért eredményeiért vehette át a Széchenyi-díjat. A professzor pályafutása szempontjából meghatározó jelentőségűnek nevezte, hogy a kolloidkémiai kutatásaiban elért eredményeire építve a múlt század kilencvenes éveinek elején az akkor még újdonságnak számító, de nagy lehetőséggel kecsegtető nanotechnológia felé tudott fordulni. "Nemcsak kutatni kell jól, hanem az oktató munkában az eredményeket el is kell tudni magyarázni a diákoknak, meg kell ismertetni velük a szakmai közösségeket" – vallja Dékány Imre, aki ezt a szemléletet kívánja átadni a Szegedi Egyetemen, ahol az MTA-SZTE Szupramolekuláris és Nanoszerkezetű Anyagok Kutatócsoport vezetőjeként tudományos iskolát alapított, és már több mint húsz hallgató PhD-fokozatának megszerzésében működött közre témavezetőként.

     "A magyarországi lézerfizikai kutatások megteremtésében való közreműködése, valamint az attofizika tudományágának megteremtése érdekében végzett munkája elismeréseként vehette át a Széchenyi-díjat Farkas Győző, az MTA doktora, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont kutató professor emeritusa. „Felemelő érzés, hatalmas megtiszteltetés a Széchenyi-díj – osztotta meg érzéseit az mta.hu-val Farkas Győző, aki mély megilletődéssel fogadta az elismerést. – Különösen sokat jelent nekem, az MTA kutatója számára, hiszen a díj a Magyar Tudományos Akadémia alapítója, Széchenyi István nevét viseli, akinek szellemisége a mai időkben különösen aktuális." Farkas Győző olyan, egyre növekvő intenzitású lézerfénnyel kelthető, új jelenségek feltárásával foglalkozik, amelyeket előre jelez a kvantumelmélet. "Kísérleteim egymásra épülő új eredmények láncolatát hozták, amelyek ma a szuperintenzív lézerfizika alapjait képezik. Ezek birtokában sikerült elsőként felismernem és megfogalmaznom az eddig legrövidebb, úgynevezett »attoszekundumos«, a másodperc 10-18-ad részének megfelelő, atomi időtartamú fényimpulzusok elvét, mely tény nagyban hozzájárult az európai szuperlézer Szegedre való telepítéséhez – mondta. – Örömmel látom, hogy az ország vezető tényezői a szellemi és erkölcsi értékeket tekintik a jövő alapjának. A tudomány éppen ilyen, a ráfordított figyelem sokszorosan megtérülő szellemi értéket teremt."

     A statisztikus fizika és interdiszciplináris alkalmazásai, különösen a hálózatkutatás terén elért, világviszonylatban is nagy elismerést kiváltó eredményeiért vehette át a díjat Kertész János fizikus, az MTA rendes tagja. A Közép-európai Egyetem (CEU) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora pályafutása eddigi eredményeire visszatekintve azt emelte ki, hogy egy új diszciplína, a "Computational Social Science" – a számításigényes módszereken alapuló társadalomtudomány – szárnybontásához és megerősödéséhez járulhatott hozzá, például mobiltelefonálási hálózatok társadalmi vonatkozásainak feltárásával vagy a Wikipédia szerkesztői konfliktusainak jellemzésével és modellezésével. A tudomány társadalmi megítélésével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy sokan csak az azonnali hasznot hozó eredményeket értékelik. "Pedig az ezekhez vezető összes lépcsőfok fontos, nem beszélve a felfedező kutatások kulturális szerepéről" – hangoztatta Kertész János. A professzor ugyanakkor saját szakterülete lehetőségeit jónak ítélte meg, hiszen – mint mondta – olyan területről van szó, amelynek jelentősége az információs társadalomban látványosan növekszik, és a nemzetközi pályázatok révén, úgy tűnik, az anyagi háttere is biztosítva van.

     A matematikai analízis számos területén elért, nemzetközi visszhangot kiváltó eredményei, valamint a debreceni analízis iskolában végzett példamutató tevékenysége elismeréseként vehette át a díjat Páles Zsolt matematikus, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kara Analízis Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. "1980-ban, az egyetem elvégzése után mesteremnek, Daróczy Zoltánnak köszönhetően sok érdekes kutatási kérdést kaptam, és az Analízis Tanszéken a legfontosabb, legaktuálisabb kérdésekre koncentráló kutatócsoportba csöppentem bele. Bár hamar jöttek az eredmények és ennek folytán az elismerések is, ez a díj mégis meglepetésként ért" – nyilatkozta a tudós. A kutatási eredmények mellett a tudományos ismeretterjesztés, valamint a tudományos utánpótlás-nevelés területén is kiemelkedően sikeres matematikus fő érdeklődési területe a konvexitás fogalmának általánosításai és ezek alkalmazásai a függvényegyenlőtlenségek megoldására, illetve a függvényegyenletek regularitáselméletének továbbfejlesztése és a megoldásukra vonatkozó számítógépes algoritmusok kidolgozása. Páles Zsolt a matematika hazai helyzetét hagyományosan jónak tartja. "Emellett a hazai szakembereknek kiemelkedően jó a nemzetközi kapcsolatrendszerük, és a magyar matematikusok tevékenységét a nemzetközi tudósközösség is nagyra értékeli. Utóbbi számos magas rangú nemzetközi kitüntetésben is megnyilvánul" – utalt Lovász László Wolf-, illetve Kiotó-díjára és Szemerédi Endre Abel-díjára.

    A kombinatorika, a gráfelmélet, a Szemerédi-lemma és a kvázivéletlenség szakterületein elért nemzetközileg is elismert eredményeiért, valamint az elméleti számítógép-tudomány hazai elterjedése érdekében folytatott munkájáért vehette át a kitüntetést Simonovits Miklós matematikus, az MTA rendes tagja az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszora, a Diszkrét Matematika Osztály vezetője. "Nagyon örülök a díjnak. Ezzel a matematikuskörnyezetem ismerte el eredményeimet" – nyilatkozta az akadémikus, aki egyik legjelentősebb tevékenységének a kiemelkedően jó, nemzetközileg is nagyra értékelt magyar kombinatorika-gráfelméleti iskola kialakításában való részvételét tartja. Fontosnak nevezte az Erdős Pállal közösen folytatott kutatásait, nagy hatásúnak a T. Sós Verával elért eredményeit, és kiemelte az algoritmusos szemlélet elterjesztésében vállalt szerepét, illetve azokat a felismeréseket, amelyek révén Lovász Lászlóval közösen algoritmusos problémák megoldásához járultak hozzá. "Köszönöm, hogy ilyen kitűnő környezetben dolgozhattam" – mondta Simonovits Miklós. A tudomány jövője szempontjából fontosnak nevezte a hazai egyetemek helyzetének konszolidálását és a kutató oktatók munkájának támogatását az előre meghatározott időre szóló, egyéni kutatási terv megvalósítását az állandó munkahelytől távol lehetővé tévő „sabbatical" program bevezetésével.

   "Időre van szükség egy ilyen jelentős elismerés feldolgozásához" – válaszolta a valószínűség-számítás és a matematikai statisztika területén elért elméleti és gyakorlati eredményei elismeréseként Széchenyi-díjjal kitüntetett Tusnády Gábor, az MTA rendes tagja, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutató professor emeritusa a kérdésre, hogy milyen érzést váltott ki benne, mikor értesült róla, hogy ő is részesült a díjban. "Rényi Alfréd volt a mesterem, aki arra buzdított, hogy minden tudományterület képviselőivel legyek képes hatékonyan együttműködni. Legfontosabb partnereim közé sorolhatom Balázs Lajos kozmológust, Vértes László régészt, Czeizel Endre genetikust, Vicsek Tamás hálózatkutatót. A fehérjekutatásokban Simon Istvánnal és Perczel Andrással működtem együtt, a rosszindulatú daganatok vizsgálatában Ésik Olga és Szentirmay Zoltán volt a partnerem, az immunológiában Bakács Tiborral, a pszichiátriában Pethő Bertalannal kooperáltam" – vázolta az mta.hu-nak multidiszciplinaritást példázó munkásságát Tusnády Gábor, aki beszélt tanítványairól is. Nélkülük, mint mondta, képtelen lett volna megválaszolni azokat a nagyon nehéz elméleti kérdéseket, amelyek a legtöbb alkalmazott matematikai feladat megoldása során felvetődnek. "Napjainkban ugyanis gyorsabban szaporodnak az égető kérdések, mint ahogyan a tudomány képes megválaszolni őket, s ez sokszor érthető türelmetlenséget vált ki" – tette hozzá.

     Kiemelkedő kutatói és tervezői munkássága, különösen a Papp László Budapest Sportaréna, az Agóra művelődési központok és a pécsi Kodály Zoltán Hangversenyterem kialakításában való közreműködése elismeréseként Kotschy András, a Kotschy és Társai Kft. akusztikus tervezője is átvehette a díjat.

    

 

 

 

 

     Balogh Balázs Ybl Miklós-díjas építész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Rajz és Formaismereti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára az organikus építészeti hagyományokat követő, hazai és nemzetközi szinten is kimagasló munkássága elismeréseként kapta a kitüntetést.

 

 

 

     Széchenyi-díjban részesült a Terror Háza Múzeum létrehozásáért, a totális diktatúrák múltjának hazai és nemzetközi feltárásában és bemutatásában végzett kiemelkedő színvonalú munkája, valamint sikeres tudományszervezői és jelentős közéleti tevékenysége elismeréseként Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum, a XX. Század Intézet és a XXI. Század Intézet főigazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára.

    

     Mravik László művészettörténésznek a Magyarországról jogtalanul elhurcolt műkincsek restitúciója tárgyában kifejtett tudományos munkája, kiemelkedő műkincsgyűjtemény-kutatásai, valamint az örökségvédelem és a műgyűjtés érdekében tett erőfeszítései elismeréseként ítélték oda a rangos kitüntetést.

     A századforduló társadalmi mozgalmaival kapcsolatos kutatási tevékenysége, valamint a magyar politikai gondolkodásra nagy hatást gyakorló életműve elismeréseként Schlett István, a politikatudomány kandidátusa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Politikatudományi Intézet professor emeritusa vehette át a díjat.

    

 

 

 

     Batta András zenetörténészt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem volt rektorát, egyetemi tanárt kimagasló zenetörténet-tanári és kutatói munkája, valamint a hazai zeneművészeti oktatás átszervezésében és bővítésében vállalt szerepe elismeréseként tüntették ki Széchenyi-díjjal.

⃰ 

 

 

 


⃰   ⃰   ⃰

A március 15. alkalmából rendezett parlamenti ünnepségen a Széchenyi-díjon kívül további állami kitüntetéseket is kiosztottak. Egy akadémikus vehette át a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, az MTA négy tagja és egy akadémiai doktor pedig a Magyar Érdemrend középkeresztje elismerést kapta meg.

 

     "Nagy megtiszteltetésnek érzem a kitüntetést, magam és kollégáim munkája elismerésének tartom" – nyilatkozta a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést átvevő Pálinkás Gábor, Széchenyi-díjas kémikus. Az Akadémia rendes tagja, aki a kutatási, felsőoktatási és innovációs célokat szolgáló, világszínvonalú MTA Természettudományi Kutatóközpont beruházás hatékony és körültekintő irányításáért, a projekt felelős vezetőjeként példamutató elkötelezettséggel és elhivatottsággal végzett, kiemelkedő szervezési tevékenységéért részesült az érdemrendben, projektbiztosként irányította az MTA TTK új épületének felépítését, jelenleg pedig Pálinkás József, az Akadémia elnöke megbízásából az MTA Bölcsész- és Társadalomtudományok Kutatóháza létrehozásának menedzsmentjét látja el. "Munkásságomnak voltak olyan szakaszai, amikor tudományos eredményeim szereztek örömöt, és olyan periódusai is, amikor vezetői munkámat kísérte a kutatói közösség elismerése" – tekintett vissza változatos feladatokkal kísért pályafutására az akadémikus. Mint elmondta, örül, hogy részt vehet abban a munkában, amelynek nyomán az utóbbi néhány évben folyamatosan javult a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának helyzete, kutatóinak lehetőségei, és megkezdődött a kutatások infrastrukturális hátterének korszerűsítése is.

     "Kellemes meglepetést ért a kitüntetés, nem gondoltam, hogy a tudományszervezést állami elismeréssel méltányolják" – fogalmazott Makara B. Gábor, az MTA rendes tagja, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet kutató professor emeritusa, aki a magyarországi tudományos kutatások eredményeit hitelesen bemutató, első nemzeti bibliográfiai adatbázis, a Magyar Tudományos Művek Tára kialakításában végzett meghatározó munkájáért, a kutatói tudományos teljesítmény tudományértékelési eljárásainak korszerűsítésében vállalt vezető szerepéért, az Open Access policy megalapozásában, valamint a kutatási pályázati rendszerek értékelési mechanizmusának kialakításában való aktív közreműködéséért a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át a nemzeti ünnep alkalmából. "Bár szívemhez közelebb állnak a laboratóriumban elért tudományos eredmények, most a tudományszervezés, a mások kutatómunkáját, a magyar tudomány rendszerét segítő tevékenység tölti ki az időmet. Korábban az OTKA működésének modernizálásában, újabban a hazai tudományos eredmények nyilvántartásában és értékelésében, a Magyar Tudományos Művek Tára létrehozásában veszek részt. Nemzetközileg is egyedülálló kezdeményezésről van szó, a nyilvántartás a teljesség igényével országos szinten működik" – emelte ki a Széchenyi-díjas neuroendokrinológus. Makara B. Gábor meglátása szerint a szavak szintjén a tudomány kiemelt támogatásban részesül, ám a cselekedetek elmaradnak a retorika mögött. "Nem tanultunk eleget Finnország példájából, amely felemelkedését a felsőoktatás és tudomány intenzív fejlesztésének köszönheti" – figyelmeztetett a professzor.

     "Nem számítottam rá, de természetesen nagy öröm, hogy szakmai tevékenységemet magas állami kitüntetéssel ismerték el" – mondta Bíró Péter, az MTA rendes tagja, az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutató professor emeritusa, aki a hidrobiológiában játszott iskolateremtő szerepéért, a Balaton csúcsragadozója, a fogas süllő és a tóban élő fontosabb halfajok állománydinamikájának és a tó élővilágában játszott biológiai szerepének a feltárásáért, a Balaton parti övében és nyílt vizében élő szervezetek táplálkozási kapcsolatainak mennyiségi elemzéséért, az anyag- és energiaáramlásnak s a halfauna ebben való részvételének tisztázásáért vehette át a Parlamentben a Magyar Érdemrend középkeresztjét. "Balaton-kutatással foglalkozom, 48 évet töltöttem Tihanyban, ahol volt rá lehetőségem, hogy a halak populációdinamikáját vizsgáljam. Olyan kutatásokat végezhettem, amelyeknek Magyarországon nem voltak komoly előzményei" – foglalta össze legfontosabb eredményeit az akadémikus, akinek a nevéhez több mint 250 közlemény fűződik, és számos hazai, valamint nemzetközi tudományos testület tagja. "Szép számmal vannak tanítványaim, 2013-ban pedig nagy sikerrel rendeztük meg a Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL) XXXII. kongresszusát, amelyen a tudományterület legkiválóbbjait láthattuk vendégül Budapesten" – emelte ki Bíró Péter. A professzor úgy látja, hogy a tudomány hazai társadalmi megítélése elismerést tükröz, szakterülete, a vízbiológia pedig nagy lehetőségek előtt áll.

     "Meglepődtem, de természetesen nagyon örülök a kitüntetésnek, amely nyilván nemcsak nekem, hanem munkatársaimnak is szól" – osztotta meg érzéseit, gondolatait az mta.hu-val Gadó János, az MTA doktora, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója. A reaktorfizika szakértőjeként ismert kutató a Paksi Atomerőmű biztonságáért intézeti igazgatóként, majd tudományos tanácsadóként végzett kiemelkedő színvonalú tevékenységéért, továbbá a Budapesti Kutatóreaktor kiégett fűtőelemeinek visszaszállítása során kifejtett, több szakterületet érintő eredményes munkájáért kapta meg a kitüntetést. Eredményei közül fontosnak nevezte, hogy az 1990-es évek első felében akadémiai kutatók munkájának is köszönhetően sikerült hozzájárulnia ahhoz, hogy a közvélemény tudományosan megalapozott információk révén alkothasson képet az atomerőművek biztonságáról. "Ugyancsak nagy sikernek tekintem, hogy a korabeli viták ellenére sikerült üzembe helyeznünk a rekonstruált csillebérci kutatóreaktort, amely azóta is közmegelégedésre működik" – tette hozzá a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett Gadó János, aki szerint a reaktorfizikával foglalkozó magyar tudósok számára most az új paksi blokkok építése jelent óriási kihívást, de ennek a feladatnak megfiatalodott kutatócsapattal eleget fognak tenni.

     "Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Római Jogi Tanszékén és számos külföldi egyetemen végzett több évtizedes oktatói és kutatómunkám elismerése a magas állami kitüntetés. Mindazonáltal munkásságom legnagyobb elismerésének akadémiai tagságomat tartom" – fogalmazott Hamza Gábor, az MTA rendes tagja, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Római Jogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a hazai jogtudomány és a joggyakorlat meghatározó jelentőségű képviselője, aki több évtizedes, példaértékű elhivatottsággal végzett egyetemi oktatói és tudományos munkájáért a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át az Országházban. "Hálával tartozom a Magyar Tudományos Akadémiának tudományos munkám nagyvonalú támogatásáért, nélküle sem Magyarországon, sem pedig külföldön nem kaphattam volna meg azt az elismerést, amelyben részesültem" – emelte ki a jogtudós, aki legfontosabb eredményének azt tartja, hogy idegen nyelven kiadott műveit külföldön nem csupán idézik, hanem oktatási anyagként is használják. Hamza Gábor örvendetesnek tartja, hogy töretlen a római jog tekintélye, amely a magánjogtörténet és a jog-összehasonlítás mellett ma is fő kutatási területe. "A kutatók többsége, a jogtudomány nagy tekintélyű képviselői változatlanul kiállnak a római jog oktatásának és kutatásának feltétlen szükségessége mellett" – mutatott rá az akadémikus.

     A családjára és tudományos törekvéseit segítő, a kutatói pályán őt elindító egykori mentoraira, Csonka Pálra, Szabó Jánosra, Fejes Tóth Lászlóra, valamint Kollár Lajosra gondolt Tarnai Tibor Széchenyi-díjas mérnök, az MTA rendes tagja akkor, amikor megtudta, hogy ő is ilyen rangos kitüntetésben részesül. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékének egyetemi tanára, aki a szerkezeti topológia, az elhelyezési és fedési problémák, a kinematikailag határozatlan szerkezetek, valamint a szerkezeti stabilitáselmélet terén kifejtett nemzetközileg is elismert kutatási eredményeiért, kiemelkedő iskolateremtő és oktatói munkásságáért kapta meg a kitüntetést, az általa legfontosabbnak tartott tudományos eredményét firtató kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: számára mindig az volt a fontos, amin éppen dolgozott. A tudomány társadalmi megítéléséről szólva úgy vélekedett: annak javítását elősegítené, ha a közmédiában nagyobb hangsúlyt kapnának a tudományos eredmények. "Különösen fontosnak tartom a fiatal kutatók támogatását, hiszen ők jelentik az utánpótlást, a jövőt és a folytatását mindannak, amit mi most végzünk. E tekintetben örvendetes számomra, hogy a környezetemben sikerült néhány tehetséges fiatal kutató érdeklődését felkeltenem az interdiszciplináris szerkezeti kutatások iránt" – foglalta össze a teendőket és a biztató jeleket a professzor.