Hetvenöt éves Glatz Ferenc, az MTA volt elnöke

Számos lexikonban, honlapon olvashatunk az ünnepelt nagy ívű történészi, tudomány- és művelődéspolitikusi munkásságáról, intézményépítő teljesítményéről, tanulmányozhatjuk művei sokoldalas bibliográfiáját. E tények megismétlése helyett talán illőbb e helyhez eddigi életműve, tudósi szemléletmódja fő elemeinek felvillantása.

Glatz Ferenc a Magyar Tudomány Ünnepének egyik tavalyi előadásán Fotó: mta.hu/Mudra László

A történelmi vizsgálódásnak, kutatásnak csak „téglája” az akta, a forrás, ha nincs hozzá olyan „malter”, amit csak a történész elméleti, módszertani felkészültsége, élettapasztalata, emberi, társadalmi, szakmai környezete elemeiből keverhető ki. Az ünnepelt mind egyes korszakok, problémakörök (így József nádor kora, a dualizmus kori asszimilációs folyamatok, 1918–19 traumája, a Horthy-korszak, a magyar szociáldemokrácia és a 20. századi magyar politikai spektrum különböző irányainak elemzése, a kisebbségi kérdés, 1956, a Kádár-éra), mind a modern magyar történetírás kiemelkedő egyéniségei életútjának feldolgozása során érvényesítette a tégla és malter dialektikáját, és így mindig a szakmát inspiráló épületeket húzott fel. Nagy gondot fordított arra, hogy a munka és a munkálkodó, a legkülönbözőbb formákban alkotó ember ne vesszen el a történeti feldolgozások betűtengerében.

Ez azonban aligha lett volna sikeres,

ha a megjelenítés módjának nem szentelt volna legalább akkora figyelmet, mint a tartalomnak.

A ház metaforánál maradva: hiába jó minőségű a tégla és a malter, és nem ázik be a tető, nem sokat ér a ház, ha rossz telekre épül, nincs kifestve, kimázolva, berendezve és kitakarítva. Ez a szemléletmód jellemezte nemcsak történészi, hanem művelődési miniszteri, akadémiai elnöki, a História című folyóirat főszerkesztőjeként vagy a Budapesti Európa Intézet élén végzett tevékenységét is. Mintegy fél évszázados munkássága során a történettudományban leginkább a hagyományos szakmai értékek és az újítás összeegyeztetése, a nemzetállamnál magasabb és alacsonyabb szintű politikai és társadalmi csoportok, egységek vizsgálata, evvel összefüggésben Európa története, az „egyetemes” vagy „világtörténet” új metodikájának formálása érdekelte, érdekli.

Írásainak témái jól tükrözik tágabb társadalomtudományi horizontját is: Európa globális pozíciójának változásai, demográfiai, migrációs folyamatok, ehhez kapcsolódóan a különböző településformák jövője, városi és nem városi településformák arányának alakulása; a jóléti rendszerek termelési tényezőként való értelmezése, a demokratikus intézményrendszerek, az állampolgári státusz lehetőségei és korlátai; az egyházak és más vallási közösségek kapcsolata a politizálás különböző szintjeivel, az összeurópai „démosz”, az európai politikai közvélemény formálódásának folyamata; az európai érdekek definiálásának és érvényesítésének lehetőségei globális kérdésekben, a gazdasági növekedés és a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés, az innováció érdekeinek, szempontjainak lehetséges egyeztetése, a kockázatok elemzése.

Akadémiánk szempontjából különösen fontos szembenézése tudományszervezési és tudománypolitikai kérdésekkel, a kutatói eredményesség, kreativitás optimális intézményi hátterének keresése.

Nem szűnő kíváncsiság, kreatív tépelődés, a múlt tendenciáihoz illeszthető jövőképek mérlegelése jellemzik személyiségét. Munkájához kívánunk számára jó egészséget, további, alkotásokban gazdag évtizedeket!