Határokon átívelő művészet – akadémikus műgyűjteményéből nyílt kiállítás

Grüner György

„Egy műgyűjtemény nem pusztán a különféle alakú, formájú és színű vásznak, papírok és bronzok kusza halmaza. Amennyire képet nyújt művészekről, annyira sok derül ki belőle magáról a gyűjtőről is, az értékrendjéről, preferenciáiról és tapasztalatairól” – mondta magáról a kiállítás megnyitóján Grüner György. Kollekciójában megtalálhatók többek közt a közvetlenül a második világháború utáni generáció, Lossonczy Tamás, Gyarmathy Tihamér, Bálint Endre munkái, a hatvanas években felnövekvő művészek képviselői: Bak Imre, Birkás Ákos, Gáyor Tibor, Haraszty István, Hencze Tamás, Keserű Ilona, Konok Tamás, Maurer Dóra, Nádler István, valamint a fiatalabb generáció munkái is. A gyűjtemény döntően a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjait reprezentálja, akik mára már szinte kizárólagos képviselőivé váltak az itthoni művészi értékeknek szerte a világon.

Nemzetközi kitekintésű művészek

Forgács Éva művészettörténész szerint a Grüner-gyűjtemény „fókusza és megközelítése egyedülálló, és felbecsülhetetlen segítséget nyújt a magyarországi progresszív, nemzetközi orientációjú képzőművészet narratívája megteremtéséhez”.

Keserű Ilona: Mind 10 (1989-1990)

Beke László művészettörténész szerint abból, hogy Grüner György a háború utáni, de a kommunizmus előtti években, a hatvanas évek végén bekövetkező liberalizáció idején, majd a rendszerváltás utáni időszakban keletkezett művekre csoportosítja gyűjtését, kitűnik, hogy nem tartja magát a szigorú művészettörténeti periodizációhoz, de annál inkább figyel a társadalmi/politikai eseményekre és folyamatokra, másrészt választásaiban egyre több „stíluspluralizmust” enged meg magának.

A művészet a kor társadalmi allűrjeinek és kihívásainak tükre

A művészettörténész értékelésével egybecseng Grüner György vallomása, aki szerint „ez a gyűjtemény a magyar művészek szűk spektrumának előtérbe helyezésére tesz kísérletet: azokra összpontosít, akik szerint a művészet nem létezhet elszigetelve, azokra, akikre hatottak a nagyvilág tendenciái, és amelyekre reflektáltak is.

Lossonczy Tamás: Konfiguráció (1941)

Emellett – és ez sem véletlen – ellenpontozták a jobbára államilag támogatott, közhelyes, sablonos művészeti formákat, és egyben valami újat tettek le az asztalra. Mint minden emberi tevékenység, a tudományt (a gyűjtő szakterületét) beleértve, a művészet is alapvetően tükre a kor társadalmi allűrjeinek és kihívásainak” – emelte ki a fizikus-műgyűjtő.

„Megragadni a közelmúlt fontos pillanatait”

„Szinte triviális tétel, hogy a tudomány egyetemes értékrendjéhez hasonlóan önmagában véve »magyar« művészet sem létezik, jóllehet számos magyar jellegzetesség épült be az egyetemes művészetbe és értékrendbe.

Birkás Ákos: Fej 8 (1994)

A gyűjteményben megtalálható művészek megértették ezt, ihletet merítettek belőle, és a szerencsésebb generációk épp elegendő kapcsolatot tudtak létesíteni az ország határain túli nagyvilág hatásaival” – fogalmazott Grüner György.

Szerinte mindez egy további fontos összetevővel, az innovációval egészül ki. „Azon művészek víziója, akik nem csupán esztétikus vásznakat festettek, érdekes alakzatokat és formákat hoztak létre, hanem nyitottak voltak az újdonságok iránt: más szemszöget, újfajta »előállítási technikát« dolgoztak ki, vagy puszta erejükkel törték át a konvenciókat. Az innováció, amely a tudomány és technika fejlődését, és amely, mint egy cél, a gyűjtő életét is meghatározta.”

A Crossing Borders című kiállítás május 28-ig tekinthető meg a Pozsony melletti Danubiana Meulensteen Kortárs Művészeti Múzeumban.