Elhunyt Fekete Gábor biológus, az MTA rendes tagja
Életének 87. évében, 2016. november 29-én elhunyt Fekete Gábor, Széchenyi-díjas ökológus, botanikus, a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályának rendes tagja, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete kutatóprofesszora. Fekete Gábor a növényökológia, a vegetációtan és a természetvédelmi biológia elismert kutatója, a Nemzeti Biodiverzitás-megőrzési Program egyik megalapozója volt.
Fekete Gábor 1930-ban született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának biológia–kémia szakán szerzett botanikusdiplomát 1954-ben. Öt évvel később megvédte egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában kapott muzeológusi állást. 1969-ben a növénytár igazgatóhelyettesévé nevezték ki, tisztségét 1978-ig viselte. Ebben az időszakban számos természettudományos kiállítást rendezett.
1978-ban az MTA Botanikai Intézet (1984-től MTA Ökológiai és Botanikai Intézet) növényökológiai osztályán lett tudományos főmunkatárs. 1979-ben tudományos tanácsadói megbízást kapott, 1984-ben pedig az osztály vezetőjévé nevezték ki. 1996-ban kutatóprofesszor lett. Kutatóintézeti munkája mellett több magyar egyetemen tanított: az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1981-ben az ELTE-n címzetes egyetemi tanárrá avatták.
1966-ban védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Ökológiai, Biológiai, valamint Természetvédelmi és Konzerváció-biológiai Bizottságának lett tagja. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. Eközben az Ökológiai (1990–1992), majd a Természetvédelmi és Konzerváció-biológiai Bizottság elnöke is volt. Később a Környezettudományi Elnökségi Bizottságba, valamint a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottságba is bekerült. Akadémiai tisztségei mellett több évig a Magyar UNESCO-Bizottságban dolgozott, valamint a Magyar Biológiai Társaság vezetőségének tagja és ökológiai szakosztályának alelnöke volt. Több tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságában is tevékenykedett: Acta Botanica Hungarica (1980–1989-ben elnöke), Phytocoenologia (1998-tól), Tájökológiai Lapok.
Fő kutatási területe a növényföldrajz, a vegetációtan, illetve a vegetációdinamika, a növényökológia, az ökofiziológia és a biodiverzitás. Nevéhez fűződik a hűvös kontinentális erdősztyepp létének, illetve magyarországi jelenlétének kimutatása. Bevezette a terresztris ökofiziológiai (környezetélettani) terepmódszereket Magyarországon. Tuba Zoltánnal kimutatta, hogy a fotoszintetikus szerkezet a sokfajú növénytársulás szintjén is szabályozás alá kerül. Felismerte a populációk reproduktív (újratermelő) allokációjának társulásfüggő mivoltát. Különböző cönológiai térfolyamatokat elemzett, és több tanulmányt írt az ökológiai niche-sel kapcsolatban. Kimutatta az Alföld flóragradienseit és ezek tájökológiai következményeit. Szintetizálta a Pannon biogeográfiai régió növényzeti jellegzetességeit. Kezdeményezte, illetve egyik vezetője volt annak a munkacsoportnak, amely kidolgozta a Nemzeti Biodiverzitás-megőrzési Stratégia és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program alapvetéseit.
Több mint százhetven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője volt. Kiterjedt egyetemitankönyv-szerzői munkássága is, több könyvfejezetet írt. Munkáit elsősorban magyar, angol és német nyelven adta közre.
Emlékét megőrizzük.
