RSS

A tudománydiplomácia hírei

  • A szlovén nagykövet bemutatkozó látogatása az Akadémián
    A szlovén nagykövet bemutatkozó látogatása az Akadémián

    A kutatás-fejlesztést érintő kapcsolatokról, a tudományos együttműködés folytatásáról és a magyar-szlovén nagyszótárról egyeztetett Pálinkás József, az MTA elnöke és Ksenija Škrilec, Szlovénia Magyarországra delegált nagykövete a diplomatának az Akadémia Székházában tett bemutatkozó látogatásán.

131703
Az MTA hírei
Vissza
2013. 04. 16.

Elhunyt Bárdossy György geológus, az MTA rendes tagja

Életének 88. évében, 2013. április 15-én elhunyt Bárdossy György Széchenyi-díjas magyar geológus, geokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Földtudományok Osztályának Akadémiai Aranyérmes rendes tagja. A bauxitkutatás neves tudósa a karsztbauxit és a laterit előfordulásával és keletkezésével foglalkozott, emellett a radioaktív hulladékok elhelyezési lehetőségeit is vizsgálta, és úttörő szerepet töltött be a matematikai módszerek földtudományi területen történő bevezetésében, alkalmazásában.

Bárdossy György Szombathelyen született 1925. november 17-én. 1943-ban érettségizett Kőszegen, majd sorkatonaként részt vett a második világháborúban, ezt követően szovjet hadifogságba került. Hazatérése után 1947-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem) geológia szakára. Itt szerzett geológus diplomát 1951-ben. Már egyetemi hallgatóként a Magyar-Szovjet Bauxit Alumínium Rt. (Maszobal) geológusaként kezdett el dolgozni, később főgeológusi beosztásba került. 1957-ben a Magyar Állami Földtani Intézet laborvezetője lett. Itt 1963-ig dolgozott, ezt követően az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumában (később MTA Geodéziai és Geokémiai Kutatóintézet) dolgozott tudományos főmunkatársi beosztásban. 1974-ben az Aluterv-FKI Alumíniumipari Kutatóintézet tudományos tanácsadója lett, majd 1978-tól 1985-ös nyugdíjba vonulásáig a Hungalu tröszt kutatójaként, majd főgeológusaként tevékenykedett. 1965-ben a Sorbonne-on, illetve 1985-ben a toulousi egyetemen töltött fél évet vendégprofesszorként és a francia kormány meghívására különböző egyetemeken tartott előadásokat. 1991-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem rendkívüli egyetemi tanárává avatta.

1966-ban védte meg a földtudományok kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Földtani Tudományos Bizottságának, a Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani Tudományos Bizottságnak, valamint a Hidrológiai Tudományos Bizottságnak lett tagja. Egy időben a Kutatásértékelési, illetve a Doktori Tanács földtani szakbizottságának is tagja volt. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. 1991-ben a Horvát Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett 1978 és 1988 között a Nemzetközi Alumínium-Bauxit Bizottság (ISCOBA), 1985-1986-ban a Franciaországi Geológiai Társaság alelnöke volt, utóbbinak később tiszteletbeli tagja lett. A Szerb Geológiai Társaság tiszteletbeli, illetve 2009-től a Nemzetközi Matematikai Földtudományok Társasága tudományos tanácsa tagja. 1992-2011 között a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. Szakértői Bizottságának tagja, 2006-ban bekerült a Magyar Atomenergia Hivatal tudományos tanácsába is, ahol 2012-ig töltött be feladatot.

Fő kutatási területe a bauxittal volt kapcsolatos: a karsztbauxit és a laterit előfordulásait és keletkezését kutatta. Ezen kívül foglalkozott paleoklimatológiai (őséghajlattani) kérdésekkel, illetve a radioaktív anyagok elhelyezésének problematikájával, geomatematikai módszerfejlesztéssel és kutatással.

Nevéhez fűződik a lemeztektonika és a bauxitképződés szoros összefüggéseinek kimutatása, valamint a laterit és a bauxit paleoklimatológiai jelentőségének leírása. Bauxitszakértőként számos országban a helyszínen vizsgálta a bauxit előfordulását, így Ausztráliában és Dél-Amerika több országában is. Számos röntgendiffrakciós fáziselemzést alkalmazott először a magyarországi geológiai kutatásokban, valamint több geomatematikai módszert dolgozott ki, elsősorban a különböző bizonytalanságok értékeléséhez. Az 1980-as évektől kezdett el foglalkozni a radioaktív anyagok elhelyezésének problémás kérdéseivel és több munkájában kínált megoldásokat a biztonságos elhelyezéshez.

Több mint kétszázharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből több mint ötven jelent meg külföldi szakfolyóiratokban. Öt könyve jelent meg magyar, angol, orosz, illetve kínai nyelven, illetve három monográfiája magyar és angol nyelven. Közleményeit elsősorban magyar, angol és francia nyelven publikálta.

Legfontosabb díjai, elismerései: Szabó József-érem (1980), Eötvös Loránd-díj (1983), ISCOBA Aranyérem (1988), Széchenyi-díj – A bauxitföldtan és a geokémia területén végzett több évtizedes nemzetközileg is úttörő kutatómunkája és kiemelkedő jelentőségű kézikönyvei megalkotása elismeréseként (1997), a Magyar Fuzzy Társaság Nagydíja (2005), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2006), a Budapesti Műszaki Főiskola díszpolgára (2009), Akadémiai Aranyérem (2012).

Az elhunytról gyászmisén emlékeznek meg 2013. május 9-én, 17.00 órakor a Budapest-Felsővízivárosi Szent Anna Plébániatemplomban (1011 Budapest, Batthyány tér 7.), temetése 2013. május 10-én, 11.15 órakor lesz a Fiumei úti Nemzeti Sírkert (1086 Budapest, Fiumei út 16.) akadémiai parcellájában.

Bárdossy György akadémikus gyászjelentése itt olvasható