A székelyek ősi kincse: a rovásírás – Róna-Tas András tudományünnepi előadása videón

A rovásírásról és eredetéről sokféle, sokszor egymásnak is ellentmondó legenda és nézet terjedt el. Róna-Tas András előadásában a rovásábécé kialakulásának történetét fejti fel lépésről lépésre, visszafelé haladva az időben, míg végül az is kiderül, hogy a rovásírás bizonyos értelemben egyik legrégebbi magyar nyelvemlékünknek tekinthető.

2016. december 19.

Tekintse meg az előadáson készült képeinket!Sokan tudják, hogy a székelyek között fennmaradt egy régi, eredetileg rovással fába rögzített írás. Az írásról és eredetéről azonban sokféle, sokszor egymásnak is ellentmondó legenda és nézet terjedt el.

A székely-magyar rovásírás izgalmas történetének ered nyomába Róna-Tas András, aki hosszú kutatói pályája során számos eurázsiai írásrendszert és nyelvet vizsgált, és több könyve jelent meg a magyarság őstörténetéről, korai műveltségéről.

Róna-Tas András tudományünnepi előadása az MTA Székház Dísztermében. A képre kattinva galéria nyílik Forrás: mta.hu/Mudra László

Előadásában először elhelyezi rovásírásunkat a világ írásrendszerei, a különféle írástípusok, majd szorosabban az eurázsiai rovásírások között. Ezután izgalmas nyomozás következik: rovásírásos emlékeink alapján lépésről lépésre követi egészen a korai Árpád-korig visszafelé a rovásábécé változásait. Helyreállítja a 11–12. századi rovásírás ábécéjét és szerkezetét, majd megvizsgálja az írásrendszernek a honfoglalás kora előtti forrásait. Mindezek alapján kiderül, hogy a rovásírás az egyik legrégebbi magyar nyelvemléknek is tekinthető.

Névjegy

Róna-Tas András, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa, Széchenyi-díjas akadémikus. Osztrák, német, angol, olasz és amerikai egyetemek vendégprofesszora volt. Fő kutatási területe a török és mongol nyelvek és népek története valamint a magyar őstörténet. A magyar nyelv török jövevényszavairól írott monográfiája 2011-ben jelent meg.


Az előadáson készült videófelvétel itt tekinthető meg. (A videó feletti csúszkával állítható az élőkép és a dia méretének aránya.)