Eseménynaptár

Részletek

A hírvivő, azaz messenger RNS-t (mRNS) 1961-ben fedezték fel, és 60 év kellett ahhoz, hogy az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) által elfogadott klinikai hatóanyaggá váljon a COVID-19 elleni mRNS-vakcina formájában. A hat évtized alatt nagyon sok fejlesztés történt. Az 1970-es évek közepére a sejtjeinkben jelen lévő mRNS-ek összetételét, szerkezeti elemeinek jelentőségét a fehérjeszintézisben feltárták a kutatók. Már 1978-ban ismertté vált az is, hogy az emlőssejtekbe juttatott izolált mRNS-ről a kódolt fehérje elkészül, ami előre jelezte az mRNS-technológiában rejlő lehetőségeket. Ehhez azonban szükség volt arra az 1984-es felfedezésre, mely lehetővé tette az mRNS in vitro transzkripcióval való elkészítését. A 90-es évek elején megkezdődött az in vitro szintetizált mRNS-ek terápiás tesztelése állatokon. A kutatások az mRNS vakcinaként való alkalmazására irányultak, elsősorban fertőző betegségek megelőzésére, illetve tumorok kezelésére. Az mRNS gyulladást okozó hatása azonban hátráltatta a fejlesztéseket. A kutatásoknak nagy lendületet adott, amikor az mRNS egyik építőkövének, az uridinnek pszeudouridinre való cseréjével sikerült megszüntetni az mRNS okozta gyulladást, sőt az mRNS stabilitását növelve még több fehérje szintézisét biztosítani a sejtbe juttatott mRNS-ről. Vírus antigénjeit kódoló mRNS-eket 2013-ban sikerült először lipid-nanorészecskékbe csomagolni, és így létre is jött a hatásos mRNS-vakcina-platform, amelyet a koronavírus okozta pandémia megfékezésére vetettek be 2020-ban. Mostanra az mRNS-terápiát más fertőző kórokozók, illetve rák elleni vakcinák fejlesztésére is kiterjesztették, és egyre több alkalmazásban ma még gyógyíthatatlan betegségek kezelésére is tesztelik. Az mRNS terápiás alkalmazása forradalmasítja a gyógyítást.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az előadásról kép- és hangfelvétel készül, részvételével egyben hozzájárul nyilvános publikálásukhoz. A felvétel megtekinthető lesz az MTA YouTube-csatornáján.