Eseménynaptár

Részletek

A „Tóthian” talajvízáramlás elmélet és annak következményei

kezdettől fogva (1963) máig (2016)

(Székfoglaló előadás, Magyar Tudományos Akadémia, 2016 Szeptember 1)

Tóth József

Department of Earth and Atmospheric Sciences, University of Alberta, Edmonton, Alberta

Resümé

Székfoglaló előadásomban megkísérlem röviden összefoglalni a Regionális Talajvízáramlási Elméletemnek a születési és kifejlődési történetét valamint kiemelni főbb alapfogalamait, tulajdonságait, tényleges alkalmazásait, ill., az alkalmazási lehetőségeit, az első vonatkozó közleményemtől fogva (1963) a jelenig (2016).

A regionális, vagy medenceléptékű, talajvízáramlást a következő képpen definiálom: “A talajvíznek a gravitáció által hajtott mozgása olyan térbeli és időbeli léptékekben amelyek nagyságrendben összehasonlíthatók a természetes térfelszíni domborzat valamint az emberi és földtani időtartamok dimenzióival. A fentemlített általános, vagy “alapelmélet”, két alelméletet foglal magában: 1) “A Medenceléptékű Talajvízáramlás Hydraulikája” és 2) “A Medenceléptékű Talajvízáramlás mint Földtani Hatótényező”.

"Alelmélet-1"-nek a témája a talajvízáramlás geometriájának és intenzitásának a térbeli és időbeli eloszlása domborzat által meghatározott vízgyüjtő medencékben. A talavíztükör magasságkülönbségei következtében a vízmozgás áramlásrendszerekbe szerveződik. A kőzetváz regionális léptékű hidraulikus folytonossága miatt az áramlásrendszerek alacsony vízáteresztő képességű rétegeket is keresztezhetnek. Ugyanazon okból a felső földkéreg porózus részeinek minden pontjában és azonos időben különböző korú, méretű és nagyságrendű áramlás rendszerek együttesen létezhetnek; a medencehidraulika  "ubiquitas et simultanitas" elve.

"Alelmélet-2"-nek a témája a rendszerekben áramló talajvíz és természetes környezetének az egymásrahatásából eredő folyamatok, termékek és jelenségek mind a felszínen mind a felszín alatt.

Az elmélet alapvető szemléletváltást okozott a hidrogeológiában. A medence léptékű talajvízhidraulikai paradigma megváltozott a klasszikus, "feszített víztükrű, zárt vagy artézi vízvezetőkről" a modern, "szabad víztükrű, rétegeken keresztülfolyó, talajvízáramlási rendszerekre". Más szavakkal szólva, " kibúvástól-kibúvásig" történő áramlásról "tápterületettől megcsapolási területig" történő áramlásra

A szemléletváltás alapvető következménye lett az a felismerés hogy a regionális talajvízáramlás általános felszín alatti földtani hatótényező.