Kollár István Budapesten született, 1954. június 2-án. Az MTA doktora címet 1998-ban szerezte meg. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszékének egyetemi tanára volt. Villamosmérnökként, szakterülete a digitális és analóg jelfeldolgozás, ezen belül kvantálási és kerekítési hibák, rendszeridentifikáció, és méréselmélet volt.
Tudományos munkásságában a jelfeldolgozás elvi és gyakorlati kérdéseire kereste a választ. Magas színvonalon ötvözte a tudományosan igényes megközelítést a gyakorlatban alkalmazható megoldásokkal. Iskolateremtő, vezető egyéniség volt.
Jelentős és különleges eredménye a „Frequency Domain System Identification Toolbox for Matlab” programcsomag (221 független hivatkozás), mely máig az egyetlen, magyar szerző által a Matlab programhoz írt, a MathWorks cég által elfogadott és 1994-2000 között általuk, majd azóta egy hazai cég által nemzetközileg terjesztett programcsomag. Ez a bonyolult tudományos eredményeket az ipari gyakorlatban is elérhetővé teszi. A felhasználók között nagy autóipari és repülőgép-ipari cégek (Chrysler, Ford, Boeing, McDonnell-Douglas, NASA) is szerepelnek.
A tématerülethez kapcsolódóan több doktoranduszt is témavezetett, egy korábbi doktorandusza most védi doktori értekezését.
Legjelentősebb alkotása a Bernard Widrow professzorral (Stanford Egyetem, USA) közösen írt „Quantization Noise in Digital Computation, Signal Processing, and Control” című 778 oldalas monográfia (http://www.mit.bme.hu/books/quantization/, Cambridge University Press, 2008), eddig 347 független hivatkozással. A könyv nemcsak összefoglalja és alkotóan továbbfejleszti a kvantálás statisztikus elméletét, hanem a web segítségével további tudományos háttéranyagot is nyújt az olvasóknak. A tudományos anyagot 260 példa, és az oktatók számára készített megoldási kézikönyv kíséri, a szerzők így jelentős erőfeszítést tettek a tudományos eredmények oktatásának támogatására is. A megoldási kézikönyvet eddig 82 oktató és kutató kérte el.
Eredményeit több mint 180 közleményben ismertette, melyekre mintegy 2280 független idézetet kapott. A hazai és nemzetközi tudományos élet egyik meghatározó egyénisége volt. Talán legjelentősebb szerepvállalása a közelmúltban a Magyar Tudományos Művek Tára előkészítésében való tevékeny részvétel volt, ő volt a BME adatbázisának koordinátora. Szervezésével és az adatfeltöltés automatizálásával a BME adatfeltöltése 100%-os. Ehhez kapcsolódóan az Országos Doktori Tanács számítógépes koordinátora, és mint ilyen az országos doktori adatbázis egyik felelőse volt.
Az MTA közgyűlési képviselője, az MTA Doktori Tanács tagja volt. 25 éve vett részt a Villamosmérnöki Doktori Tanács munkájában, a Villamosmérnöki Doktori Iskola vezetője és a Villamosmérnöki Tudományok Habiltációs Bizottság és Doktori Tanács elnöke volt. 1988-91 között a BME által kiadott Periodica Polytechnica Ser. Electrical Engineering angol nyelvű folyóirat főszerkesztője volt. 1991-98 között az összes Periodica Polytechnica sorozat általános főszerkesztője, ahova 2014-ben ismét visszahívták főszerkesztőnek. Aktív tagja az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának. Az IMEKO TC4 2016-os budapesti szimpóziumának elnöke. Rendszeresen tartott egyetemi előadásokat. 1997-2004 között a Villamosmérnöki és Informatikai Kar oktatásfejlesztési dékánhelyettese volt.
1997-ben az Institute of Electrical and Electronics Engineers (USA) fellow-nak választotta. 1997-2000 között választott tagja volt az IEEE Instrumentation and Measurement Society Administrative Committee-nak, egyetlen közép-európai tagként (összesen csak 3 európai tag van). 2003-tól 2006-ig ismét választott tag volt.
25 éve tagja volt az IEEE Trans. on Instrumentation and Measurement folyóirat „Editorial Review Committee”-nek”, rendszeresen bírál beküldött cikkeket. Ugyancsak bíráló más lapoknál: Measurement, Computer Standards and Interfaces. Az IMEKO TC7 (Technical Committee No. 7 on Measurement Theory) tudományos titkára volt 1983 és 1995 között.
Tapasztalatait több külföldi munkavállaláson bővítette. 1989-90-ben Belgiumban, a Vrije Universiteit Brussel-en dolgozott összesen egy évig mint vendégkutató. 1993-ban Fulbright-ösztöndíjat nyert el, és ezzel 1993-95 között két évig az Amerikai Egyesült Államokban a Stanford Egyetemen dolgozott, mint ösztöndíjas és vendégdocens. 2005-ben 4 hónapot dolgozott ismét Brüsszelben. Számos egyetemen tartott meghívott előadást, 2009-ben a Stockholmi Királyi Egyetem (KTH), ahova az ACCESS Distinguished Lecture Series előadójának hívták meg.

Halálával pótolhatatlan űrt hagyott maga után.