Elhunyt Hajnal András matematikus, az MTA rendes tagja

Hajnal András Forrás: renyi.hu

Hajnal András 1931-ben született Budapesten. 1949-ben érettségizett a Markó utcai Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) matematika–fizika szakára, ahol 1953-ban szerzett tanári diplomát. Tudományos pályafutását a szegedi József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézetében kezdte, majd 1956-tól az ELTE-n, 1970-től pedig az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben (akkor még Matematikai Kutatóintézet) dolgozott. Az akadémiai kutatóhelynek 1983-tól 1992-ig az igazgatója is volt.

1957-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusi, 1963-ban akadémiai doktori értekezését. 1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben pedig rendes tagjává. 1980 és 1990 között a Bolyai János Matematikai Társulat főtitkára, 1990 és 1996 között elnöke volt. 1996-ban a társulat tiszteletbeli elnökévé választották.

Tanácsadó szerkesztőként dolgozott a Combinatorica című szakfolyóiratnál. Tagja volt az Acta Mathematica Hungarica, a Periodica Mathematica és a Discrete Mathematics folyóiratok szerkesztőbizottságának, 1982 és 1992 között pedig a Studia Scientiarium Mathematicarum főszerkesztői feladatait is ellátta.

Nagy matematikus, szuggesztív tanár és energikus vezető volt.

Kutatási területei a halmazelmélet, a topológia, a véges és végtelen kombinatorika voltak. Első eredményeit az axiomatikus halmazelméletben érte el, de később elsősorban a végtelen kombinatorika (más néven kombinatorikus halmazelmélet) területén végzett kutatásokat. Évtizedeken átívelő közös munkája Erdős Pállal gyakorlatilag létrehozta ezt a területet, jellegzetes fogalmaival, módszereivel, sokszor máig megoldatlan kérdéseivel. Ezzel a végtelen kombinatorika nemcsak a halmazelmélet nagy fejezeteinek egyikévé vált, de alaptételeit, definícióit a halmazelmélet más területein is folyamatosan használják, mint peldául a halmazleképezések Hajnal-féle alaptételét vagy a partíciókalkulust. A számosságok hatványozásáról szóló, Galvinnal közös tétele inspirálta az azóta nemzetközi Bolyai-díjas Saharon Shelahot a nevezetes PCF-elmélet megalkotásában.

A véges kombinatorika területén egy jelentős eredménye Erdős Pál egyik sejtésének bebizonyítása a ma már Abel-díjas Szemerédi Endrével. Eszerint, ha egy véges gráfban minden pont foka kisebb k-nál, akkor a gráf egyenletesen kiszínezhető k színnel.

Tudományos munkássága mellett igen sok energiát fektetett oktatási és tudományszervezési tevékenységeibe is. Az ELTE tanáraként fontos szerepe volt a magyar kombinatorikai és halmazelméleti iskolák megteremtésében. Megújította a halmazelmélet és a matematkai logika oktatását. Sós Verával közösen az 1960-as években elindította a híres Hajnal–Sós-szemináriumot, amely valószínűleg a világ első kombinatorikai szemináriuma volt, és ma, fél évszázad után is működik. A szemináriumon számos nemzetközi nagyság oktatott, és sok, később híressé vált eredményt adtak elő magyar matematikusok. Hajnal András tanítványai közül többen ma az MTA tagjai.

Kitűnő szervezőként központi szerepe volt – az amerikai feladatok vállalásáig – a magyar matematikai élet irányításában. 18 éven át volt a Bolyai János Matematikai Társulat meghatározó vezetője, közben 10 éven keresztül az MTA (Rényi Alfréd) Matematikai Kutatóintézet igazgatói tisztségét is betöltötte. Tehetséggel és hatalmas munkabírással.

1994 és 2004 között a New Jersey állambeli Rutgers Egyetemen dolgozott, ahol annak kutatóintézetét, a DIMACS-ot (Center for Discrete Mathematics and Theoretical Computer Science) igazgatta.

Munkásságát egyebek mellett 1967-ben Akadémiai Díjjal, 1970-ben Állami Díjjal, 1980-ban Szele Tibor-emlékéremmel, 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével ismerték el.