Duna-konferencia az Akadémián: először mutatták be a Szigetköz és a Csallóköz rehabilitációjával kapcsolatos tanulmányokat

Magyar és szlovák kutatók értékelték a Magyar Tudományos Akadémia Székházában azokat a vizsgálati jelentéseket, amelyeket a két ország szakértői 2008 és 2013 között készítettek.

2016. január 28.

A tanácskozásra az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága mindazokat – kormányzati tisztviselők, kutatók, természetvédők - meghívta, akik az elmúlt években hozzájárultak a vitás kérdések rendezéséhez.

„Évtizedek óta görgetjük magunk előtt a Dunával kapcsolatos ökológiai, energetikai, jogi és politikai vitáinkat. Pedig a képlet – elvben – egyszerű. Végső soron mindenki megfelelő mennyiségű tiszta vizet, egészséges környezetet, gazdag és változatos élővilágot szeretne” – fogalmazott az Akadémia zsúfolásig megtöltött Nagytermében egybegyűlteket köszöntő beszédében Lovász László, az MTA elnöke.

Mint mondta, természetes, hogy a rendkívül összetett problématerületből mást emel ki az energetikai szakértő, mást a környezetvédő és megint mást az, aki a Duna mellett él és például a Szigetközben vagy a Csallóközben van az otthona. A Magyar Tudományos Akadémia azért adott helyet a találkozónak, hogy magyar és szlovák kutatók, kormányzati tisztviselők, természetvédők szakmai érveiket ismertetve tudjanak beszélni a Dunáról. Lovász László kiemelte, hogy a mostani tanácskozástól függetlenül már tavaly ősszel megalakult az az elnöki víztudományi ad hoc bizottság, amelynek fő feladata, hogy felmérje a „víz és környezet‟ tárgykörben eredményesen végezhető kutatások lehetséges tematikáját, illetve azok akadémiai szervezeti hátterét

Szigetközi táj (fotó: eurovelo.com)

Párbeszéd minden fontos szereplővel

A magyar kormány 2008 és 2010 között az összes érintett tudományág csaknem 30 képviselőjének bevonásával vizsgálta a szigetközi rehabilitáció lehetőségeit.

Szlovákia 2012-ben és 2013-ban válaszolt a magyar kutatási eredményekre, felvetésekre és javaslatokra. A két vizsgálati anyag első együttes, nyilvános bemutatásának és értékelésének az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság adott helyet az Akadémia Székházában. „A cél az volt, hogy előmozdítsuk a párbeszédet, lehetőséget nyújtsunk a témával foglalkozó szakértők számára a racionális vitára" – nyilatkozta az mta.hu-nak Németh Tamás akadémikus, a Környezettudományi Elnöki Bizottság (KÖTEB) elnöke, aki szerint az előkészítésnek köszönhetően is jó hangulatú eszmecsere folyt. Hozzátette: a bizottság minden fontos szereplőt meghívott a tanácskozásra, amely újabb lépés lehet a vitás kérdések megoldása felé. Fontosnak nevezte, hogy mindkét országban szakmailag megkérdőjelezhetetlennek számít az az elvárás: ha nem is 50 százalékra, de a jelenleginél mindenképpen több vízre lenne szükség az öreg mederbe.

Itt az ideje az új adatok és eredmények összegzésének

Németh Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a Duna, ahogyan mi ismerjük, már a 19. században végrehajtott szabályozások eredményeként alakult ki. Azóta a majd negyed évszázaddal ezelőtti, Szlovákia által végrehajtott Duna-elterelés volt a legjelentősebb természeti következményekkel járó emberi beavatkozás. Az ennek nyomán tapasztalható környezeti változások többségét pontosan nem lehetett előre jelezni. Ráadásul az időjárás változékonysága, a Duna felső vízgyűjtő területén tapasztalható, néhol szélsőséges csapadékmennyiség ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy megannyi kérdésre sokáig nem tudtak válaszokat adni a szakemberek. „Mára már azonban hatalmas nagyságú adathalmaz áll rendelkezésünkre" – tette hozzá.

Szerződés, felmondás, elterelés, tárgyalás – Bős-Nagymaros dióhéjban

1977 – Szerződés a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közös megépítésére

1989 – A Magyar Országgyűlés úgy dönt, hogy Nagymarosnál nem épül erőmű

1992. május – Magyarország megszünteti az 1977. évi szerződést

1992. október – Dunacsúnnál a Cseh-Szlovák Köztársaság önhatalmúan eltereli a Dunát saját területére

1993 – Magyarország és Szlovákia egyaránt a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordul

1997 – A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete. Az ítélet végrehajtásával kapcsolatos kétoldalú tárgyalások azóta is tartanak.

2007 - Magyarország és Szlovákia a tárgyalások előmozdítása érdekében közös stratégiai környezetvédelmi vizsgálatot indított

2010 - Magyarország a szigetközi régió rendezésére hat különböző műszaki megoldás közös vizsgálatára tett javaslatot

2013 - A szlovák fél elvégzi az átadott magyar javaslatok részletes műszaki és ökológiai értékelését

Kutatóintézetek, egyetemek, vízügyi szervezetek adatbázisai teszik lehetővé a szerteágazó vizsgálatokat. Mint fogalmazott, ha sok adat és azok felhasználásával megfelelő mennyiségű kutatási eredmény áll rendelkezésre, ha a különböző szakemberek, társadalmi szervezetek és kormányzati tisztviselők bizonyos keretekben már egyetértenek, akkor van remény arra, hogy a politikusok is könnyebben megegyeznek.

Szerinte a most nyilvánosságra hozott tanulmányok is azt mutatják, hogy eljött az ideje az adatokat szintetizáló és értékelő gondolkodásnak. A kutatásoknak, monitoringvizsgálatoknak folytatódniuk kell. Reményét fejezte ki, hogy erősödik a kompromisszumokra való készség, a kritikák megfogalmazói pedig egyre inkább nem érzelmeik, hanem a tudományos eredmények alapján fogalmazzák meg véleményüket.

A magyar kormány álláspontja (1998 óta változatlan)

Magyarország nem épít sem Nagymarosnál, sem máshol újabb duzzasztóművet a Dunán

2. A meglévő műszaki adottságokra tekintettel rehabilitálni kívánja a közös szigetközi Duna-szakaszt

3. Több vízre tart igényt a szigetközi közös Duna-szakaszban

4. Nem kíván részt venni a bősi erőmű üzemeltetésében

5. A nemzetközi hajóút által érintett közös Duna-szakaszon törekszik a Duna Bizottságnak a hajózóút paramétereire vonatkozó ajánlásait teljesíteni

6. Szorgalmazza, hogy a felek kölcsönösen mondjanak le az egymással szembeni kártérítési igényeikről

A KÖTEB elnöke hangsúlyozta, hogy az MTA továbbra is kész helyet biztosítani a hasonló rendezvényeknek, a párbeszéd, a közös munka, a szakmai együttműködésre való törekvés nyomán pedig az látható, hogy az álláspontok az utóbbi időben közeledtek egymáshoz.

A szakmai előadásokat követően a meghívott civil szervezetek mondták el véleményüket, majd egyórás vita következett. A vita levezető elnöke, Szarka László akadémikus szerint a valamikori Duna-körből kinőtt csoportok kivételével a résztvevők lényegében azonos álláspontra helyezkedtek. Támogatják az adott feltételek között lehető legjobb megoldást, azaz a magyar-szlovák megegyezést az eddiginél több vízzel és fenékküszöbök létesítésével. 1995-ben ugyanis fenékküszöbbel sikerült a természetvédelmileg értékes magyar oldali hullámtér állapotát stabilizálni. A szigetközi önkormányzatok – a lakosság általános támogatását élvezve – egységesek, és bíznak a megoldást ez irányban kereső szakemberekben – magyarázta Szarka László.

(A Magyar Tudományos Akadémián korábban egy „Szigetközi munkacsoport” is működött. A testület utolsó tisztújítása 2008-ban volt, 2011-ben viszont már nem választottak új tagokat. Az Akadémiának tehát „Szigetközi munkacsoportja" nincsen. A multidiszciplináris környezeti ügyek az az Akadémián az MTA KÖTEB-hez tartoznak.)