Az infokommunikációs technológiák az élet minden területét átalakították, az oktatás azonban még távolról sem használja ki a rendelkezésre álló lehetőségeket. Nagy előrelépés a papíralapú könyvek, tananyagok digitalizálása és a tanulásra is használható óriási mennyiségű egyéb tudáshordozó megjelenése az interneten. A multimédia, interaktivitás és szimuláció, továbbá az online társas tanulás alkalmazása még csak kezdeti stádiumában van, a tanulásanalitika, az intelligens oktatórendszerek, a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, a játékalapú tanulás pedig inkább még a fejlesztés élvonalát jelenti. Az előadás áttekinti, milyen szemléletbeli és tanulásszervezési változások kellenek ahhoz, hogy az oktatás kihasználja a már létező és a közeljövőben megjelenő technológiákat. Bemutatja, milyen ellentmondás feszül az oktatás valós problémái és a digitális tanulás ki nem használt lehetőségei között. Áttekinti, miként kellene megváltoztatni azt, ahogy az iskolák, osztályok szerveződnek, és a tanítás mindennapjai zajlanak, abból kiindulva, ahogy a gyermeki értelem fejlődik, ahogyan tanulunk, ahogy elménk a tudást befogadja, agyunk az információkat feldolgozza, tárolja és előhívja.
Névjegy
Csapó Benő neveléstudományi kutató, egyetemi tanár a Szegedi Tudományegyetemen a Neveléstudományi Doktori Iskola, az Oktatáselméleti Kutatócsoport és az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport vezetője. 2000–2004 között az OECD PISA keretében a problémamegoldó gondolkodás, majd 2009–2013 között a dinamikus problémamegoldás vizsgálatát kidolgozó munkacsoportok tagja, 2009–2010-ben az Assessment and Teaching of 21st Century Skills program egyik munkacsoportjának vezetője volt. 1991 óta a Magyar Pedagógia című folyóirat főszerkesztője, 2002 óta az MTA Közoktatási Elnöki Bizottság tagja, 2017 óta társelnöke. 2019-ben Prima Primissima díjat kapott, 2019-ben díszdoktorává fogadta a Helsinki Egyetem.