A szerves élet keletkezésének helye – így az emberi faj bölcsője is – a tenger, azaz a víz. A tengeri növények fotoszintézisének növekedésével a légkör oxigéntartalma lassan elérte a jelenlegi szint 10%-át, ami már elegendő volt ahhoz, hogy a belőle kialakuló ózonpajzs védelmet nyújtson az ultraibolya sugárzás ellen. Ez tette lehetővé, hogy az élőlények megjelenhessenek a víz felszíni rétegében, és a szárazföldet is meghódíthassák. Kialakultak a növények, a különböző állatfajok, majd az evolúció eredményeként a Homo sapiens, a gondolkodó ember. A modern ember életét át- meg átszövi a víznek különböző területeken történő alkalmazása. Az emberi testnek kb. 50%-a víz. Élelem nélkül az ember viszonylag sokáig (akár több hétig is) életben marad, víz nélkül azonban néhány nap alatt elpusztul. Elmondható, hogy az embert a víz tartja életben. A következő évtizedekben az emberiség egyik legnagyobb problémája a szükséges mennyiségű tiszta ivóvíz előállítása lesz. A vízzel energiát termelünk, energia tárolására használjuk, növényeket öntözünk, gyógyítunk. Ugyanakkor a víz ellensége is lehet az embereknek, óriási árvizek pusztítanak, tengerárak (cunamik) szedik áldozataikat. Ezek ellen védekeznünk kell. A tervezett 10-12 előadás számba veszi mindazokat a hatásokat, problémákat, amelyek a vízzel kapcsolatosak. Utolsóként a víznek a művészettel való kapcsolatáról is szó lesz (festészet, zene).
