Eseménynaptár

Részletek

Sajnálattal értesítjük az érdeklődőket, hogy a megváltozott járványhelyzet miatt mégsem tudunk helyszíni közönséget fogadni az előadáson.

Az előadás élőben az MTA Youtube csatornáján követhető, illetve később is megtekinthető.

Kémia a csillagok között és csillagközi kémia a laborban – Hogyan segítik a laboratóriumi kísérletek az asztrofizikai megfigyelések megértését?

Előadó: Tarczay György

Amíg a 18. századig úgy hitték, hogy a csillagközi tér üres, és még a 20. század elején is kizártnak tartották, hogy ilyen környezetben molekulák is létezhetnek, addig mára már mintegy 250 csillagközi molekulát azonosítottak. Egyre több kémiai információval rendelkezünk a Naprendszer objektumairól, sőt már a Naprendszeren kívüli bolygókról is.
A hírekben sokat szerepeltek a Mars 2020, a Cassini–Huygens és a New Horizons űrszondák, amelyek a Naprendszerünk objektumait vizsgálták. Kiemelt hírként szerepelt az is, hogy a Rosetta űrszonda az élethez elengedhetetlen aminosavak egyikét, a glicint detektálta a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökösből kipárolgó anyagok között.

Bizonyára sokan hallottak már azokról a földi rádióteleszkópokról (pl. ALMA) és az infravörös tartományban működő űrteleszkópokról (pl. IRAS, Spitzer, Herschel), amelyek színképek felvételével szolgáltattak kémiai információt még távolabbi objektumokról. Az asztrokémikusok különösen nagy várakozással tekintenek a NASA 2021 őszén útjára induló James Webb űrteleszkópjára. E hírek hallatán talán kevesen gondolnak bele abba, hogy mivel a „csillagközi vegyi üzemek” teljesen más viszonyok között működnek, mint a földi laboratóriumaink, a mérési adatok értelmezése nem egyszerű feladat. Sok esetben már az elemzéshez elengedhetetlenül szükséges molekulák előállítása és laboratóriumi színképeinek felvétele is nagy kihívás a kémikusok számára. Még nagyobb feladat a kémiai reakciók modellezése a csillagközi molekulafelhőket vagy a csillagképződési régiókat jellemző extrém körülmények között. Az utóbbi időben egyre speciálisabb műszerek épültek ilyen vizsgálatokra, többek között Magyarországon is. Megszületett a laboratóriumi asztrokémia tudománya, amely azon túl, hogy elengedhetetlen információt ad az asztrofizikai megfigyelések megértéséhez, a vegyészek számára is egy merőben új világot, új típusú kémiát teremtett. Kalandozzunk az asztrokémia világában a legegyszerűbb kétatomos molekuláktól a biomolekulákig!

Névjegy

Tarczay György vegyész, az MTA doktora, egyetemi tanár. Közel két évtizede kutat és oktat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, alapítója és vezetője az MTA-ELTE Lendület Laboratóriumi Asztrokémia Kutatócsoportnak.  Kutatási területe a molekulaspektroszkópia, a szerkezetkutatás és az asztrokémia.

Az üstökösök plazmakörnyezete – eredmények és új kérdések a Rosetta misszió nyomán

Előadók: Timár Anikó és Németh Zoltán

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája több szempontból is történelmet írt: elsőként állt pályára egy üstökösmag körül, és hajtott végre leszállást a felszínén, ráadásul elsőként tanulmányozott egy üstököst annak teljes aktivitási ciklusán keresztül. A korábbi üstökösmissziók néhány órás megfigyelési időszakához képest itt többéves részletes adatgyűjtés történt; a korábban soha nem látott minőségű és részletességű adatbázis sok nyitott kérdés megválaszolását tette lehetővé, ugyanakkor újabbakat vetett fel. Előadásunk az üstökösök plazmakörnyezetére koncentrál, bemutatunk néhány friss eredményt az üstökös-magnetoszféra szerkezeti felépítésével és dinamikájával kapcsolatban. Kitérünk azokra az új, néha meghökkentő kérdésekre, amelyeket a Rosetta űrmisszió vetett fel, és amelyek tovább növelték ezen apró jeges világok varázsát a kutatók és az érdeklődők szemében.

Névjegyek

Timár Anikó űrfizikus, doktorjelölt, a Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársa. Doktori disszetációjában a Rosetta űrszonda mérései alapján vizsgálta a napszéleredetű hatásokat a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös körül, különös figyelmet fordítva az üstökösök diamágneses üregének tanulmányozására.

Németh Zoltán PhD, fizikus, tudományos kutató. Több mint két évtizede dolgozik a Wigner Fizikai Kutatóközpontban, illetve jogelődeinél, jelenleg az Űrfizikai és Űrtechnikai Osztály vezetője. Szakterülete a bolygók környezetét és
a bolygóközi teret kitöltő ritka ionizált gáz – az űrplazma – tulajdonságainak és égitestekkel való kölcsönhatásainak vizsgálata. 

 A címlapkép forrása: ESA/Rosetta/NAVCAM – CC BY-SA IGO 3.0