Eseménynaptár

Részletek

Előadó: Szalai Tamás PhD, tudományos munkatárs (SZTE TTIK Fizikai Intézet Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék)

Az előadás rövid tartalma:

A szupernóva-robbanások és hatásaik tanulmányozása napjaink asztrofizikájának egyik kiemelt fontosságú területe; jelentőségük dacára ugyanakkor rengeteg még az ezekkel az eseményekkel kapcsolatos, nyitott kérdés. A kozmológiai szempontból is az érdeklődés középpontjában álló termonukleáris (Ia típusú) szupernóvák az elfogadott nézet szerint kettős rendszerben lévő, a normál társkomponensről anyagot akkretáló fehér törpecsillagok végső robbanásai; egy alternatív elmélet szerint viszont fehértörpe-kettősök összeolvadása is kiválthat ilyen eseményt. Fontos kérdés, hogy az elméletek közül melyik szolgál valódi magyarázatként az Ia típusú szupernóvák eredetére, vagy esetleg mindkettő az-e. A másik nagy kategória a kollapszár szupernóva-robbanásoké, amelyek 8 naptömegnél nehezebb csillagok vasmagjának gravitációs összeomlása során mennek végbe. Az egyes típusok és a robbanások tulajdonságai elsősorban attól függnek, hogy a szülőcsillag mekkora része dobódott le a robbanás előtti anyagvesztési folyamatok során. Ugyanakkor kérdéses, hogy pontosan hogyan befolyásolja ezt és a robbanás menetét a csillag körüli anyaggal való kölcsönhatás és egy esetleges társkomponens jelenléte. A kollapszár szupernóváknak emellett jelentős szerepük lehet a kozmikus porszemcsék keletkezésében is, ami több asztrofizikai folyamat (így pl. a molekulaképződés vagy a bolygókeletkezés) kulcsmomentuma, s amelynek forrásai és a folyamat részletei egyelőre szintén nem teljes mértékben tisztázottak. Mind a kölcsönhatási, mind a porképződési folyamatok szempontjából fontos, hogy a csillagrobbanások táguló maradványait hosszú (éves-évtizedes) időskálán lehessen vizsgálni, amire leginkább a közép-infravörös tartományban végzett megfigyelések adnak lehetőséget. E kutatási erőfeszítések sorában fontos lépést jelenthet az a – többéves munka után idén lezárult és publikált – magyar vezetésű vizsgálat, amelynek során messze az eddigi legnagyobb közép-infravörös szupernóva-adatsor (kb. 1100 vizsgált objektum, 120 pozitív detektálás) elemzését sikerült megvalósítani a Spitzer űrtávcső archív adatainak feldolgozása révén.