Eseménynaptár

'A körforgásos gazdaság különböző aspektusai

A körforgásos gazdaság különböző aspektusai

Előadás

Regisztráljon az eseményre!

A helyek száma korlátozott

Határidő: november 7.

Regisztráció

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező
A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező
A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező
Ez meg az nem jó

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az eseményen a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megbízásából kép- és hangfelvételek készülhetnek.

Időpont

2019. november 07. 18.00-20.00 óra között

Helyszín

MTA Székház, Díszterem
1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.

Részletek

A körforgásos gazdaság kulcskérdése – Az értékkörök működése

A körkörös/körforgásos gazdaság és a körkörös ellátási lánc a nyersanyagról a gyártási központra, az elosztó központra, a fogyasztókra, a hulladékkezelésre való áttérést jelenti. Sajnos a világ erőforrásai végesek, ezért a modern ellátási lánc szereplőinek hajlandónak kell lenniük egy körkörös ellátási láncra való áttérésre, amely magában foglalja az egész logisztikai rendszert, annak minden szereplőjével. Ha vetünk néhány pillantást a körkörös ellátási lánc néhány kulcsfontosságú megfontolására, akkor világossá válik, hogy a jövőben tervezhető stratégiák (digitalizáció, Big Data rendszerek használata, business modell innováció stb.) fonódnak össze egymással, és az ellátási láncok e rendszerek szerves részeivé válnak. A körforgásos gazdasági modellekben jellemzően a gazdasági szereplők, illetve az ellátási lánc tagjai integrálják erőforrásaikat egymással, így az üzleti ökoszisztémák folyamatosan újratervezhetik magukat, azaz dinamikusan és potenciálisan önszabályozó rendszerekben működhetnek. Míg a hagyományos ellátási láncokban, vagyis a lineáris üzleti modell szerint állandóak a szerepek kerülnek kiosztásra, addig a körforgásos modellben együtt fejlődő, dinamikus és potenciálisan önálló szereplőkről beszélhetünk, ahol a szereplők együtt hoznak létre körforgásos értékáramokat egymással kölcsönhatásban. Kicsit hasonlóan képzelhető el a jelenség, mint az archimedesi spirál, amelyben az egyes körök mindig körök maradnak, de folyton egy magasabb szintre lépnek az értékskálán.

A fentiek szerint tehát a körforgásos gazdaságban már nem értékláncokról beszélünk, hanem értékkörökről, mert ezek az értékkörök tartalmazzák a különböző szereplők által elvégzett tevékenységek teljes spektrumát. Egy terméket vagy egy adott szolgáltatást nemcsak eljuttatnak a felhasználóhoz, hanem a maradékait (anyagot és energiát) vissza is szállítják a rendszerbe, és ezt a lehető legnagyobb hatékonysággal teszik. A különböző értékeket és innovatív elemeket az egyes értékkörök szereplői kölcsönösen megosztják egymással, így különösen fontossá válik a széles körű kapcsolati rendszer és együttműködés megléte. Az ilyen fokú együttműködés pedig digitális döntéstámogatást vagy adatelemző technológiai rendszerek használatát igényli, ahol a Big Data rendszerek, az IoT (a dolgok internete) vagy a mesterségesen intelligens (AI) rendszerek használata alapkritériummá válik.

 

Névjegy

Dr. Fogarassy Csaba környezetgazdálkodási mérnök, a SZIE Klímagazdasági Elemző- és Kutatóközpont igazgatója, az MTA Körforgásos Gazdaság Osztályközi Állandó Bizottságának alapító tagja és titkára. 2000-ben szerzett PhD-fokozatot az energianövények termesztésének vizsgálataiból, majd 2014-ben business menedzsment tudományterületen, a fenntarthatóság játékelméleti modellezével foglalkozott második PhD-dolgozatában. Jelenleg a körforgásos gazdaság anyag- és energiatakarékos üzleti modelljeinek tervezésével foglalkozik aktuális publikációiban. A Rubik-kocka megszállott rajongója.

 

Szövetkezés-együttműködés az élelmiszer-gazdaságban: Trendek, modellek – kihívások, akadályok

A körkörös/körforgásos gazdaság alapja a bizalom és az együttműködés, ideális esetben a szereplők megosztják egymással, integrálják az információt és más erőforrásokat, valamint a különböző (szervezeti) innovatív megoldásokat. Azonban ma Magyarországon még elég messze vagyunk ettől, hiszen sok esetben a bizalom és az együttműködési hajlandóság nagyon alacsony. Az előadás az – egyre inkább stratégiai szektornak számító – élelmiszer-gazdaságban vizsgálja a körkörös/körforgásos gazdaság és az egész társadalom számára kiemelten fontos együttműködés-szövetkezés témakörét. Bár alapvetően a hagyományos ellátási lánc, vagyis a lineáris üzleti modell az élelmiszer-gazdasági együttműködés alapja, azért, ha vélhetően közép-hosszú távon is, az EU-ban igen fontos modellváltás van kialakulóban (pl. az ún. vállalkozói típusú szövetkezetek létrejötte), melyben a körkörös ellátási lánc elemei is megjelenhetnek, sőt például Hollandiában vannak kifejezetten környezetvédelemmel foglalkozó szövetkezetek is. Ebben természetesen nagy szerepet játszik a mezőgazdaságban is egyre inkább elterjedő digitalizáció (számítógép-vezérelt munkaeszközök, Big Data stb.), illetve a társadalomban egyre inkább előtérbe kerülő fenntartható fejlődéssel, környezettudatossággal kapcsolatos trendek. Fontos, hogy a szövetkezés legmodernebb, legfejlettebb formái, melyek egy-egy ágazat szinte teljes vertikális koordinációját valósítják meg, a termelők, feldolgozók, kereskedők egymással és a fogyasztókkal való többirányú és folyamatos visszacsatolást jelentő kommunikációjára és együttműködésére épülnek.

A mezőgazdasági termelés eredményét és jövedelmezőségét nagyban befolyásolja a termelők közötti együttműködés mikéntje (formája) és hatékonysága. A termelők közötti együttműködés lehet informális (pl. gépi bérszolgáltatás, kölcsönösségen alapuló munkavégzés, gépek, eszközök kölcsönadása egymásnak, közös inputbeszerzés, illetve értékesítés, szolgáltatások közös igénybevétele stb.), illetve formális, azaz szerződésbe foglalt, jogilag szabályozott (pl. szövetkezetek, gépkörök és más termelői szervezetek, gazdasági társaságok, szakmaközi szervezetek, terméktanácsok stb.). Értelemszerűen az előbbi csoportba tartozó tevékenységek jellegüknél fogva nehezen dokumentálhatók és kutathatók, hiszen sok esetben a fekete-, illetve szürkegazdaság határán mozognak.

Sok esetben viszont például a kis és közepes gazdaságok, mint általában a családi gazdaságok, nem képesek egyedül hatékonyan tárolni a terméket, piacra jutni, feldolgozni stb. Ezeken a problémákon segíthetnek az új típusú szövetkezetek és más jogi formában működő termelői tulajdonú szervezetek (pl. TÉSZ-ek, termelői csoportok), melyek bizonyos feltételek teljesülése esetén és korlátozott ideig EU-s támogatást is kapnak. Ennek ellenére az EU-tagországok nagy részében a szövetkezésben rejlő lehetőségeket még nem használják ki. Különösen igaz ez az új tagországokra, hiszen mind elterjedtségét, mind pedig piaci részarányát, gazdasági jelentőségét (pl. nagyobb hozzáadott értékű tevékenységek [pl. feldolgozás, vertikális integráció] kiépítését, exporttevékenység folytatását) tekintve az újonnan csatlakozott országok messze elmaradnak a régi EU-tagországok szintjétől. Fontos lenne tehát, hogy az új tagállamokban a szövetkezeteknek a foglalkoztatás- és szociálpolitikában, a regionális és vidékfejlesztésben betöltött szerepe hangsúlyossá váljon a mezőgazdasági tevékenység előmozdítása mellett. Mindezek a kívánalmak Magyarországra fokozottan érvényesek.

Magyarországon a duális, sok ágazat esetében atomizált birtok- és üzemszerkezet miatt a termelői szervezetek, például szövetkezetek által megvalósított koordináció az egész magyar élelmiszer-gazdaság számára versenyképességi és hatékonysági kérdéssé vált, főként az EU-csatlakozás után. Létezik azonban egy „antiglobalizációs” trend is a világban: kicsi, lokális ellátási láncok integrálják a kis- és közepes gazdaságokat. Utóbbi esetekben, azaz a mezőgazdasági termelőket és a fogyasztókat egyaránt magába foglaló láncokban a bizalom és a személyes, informális kapcsolatok jelentősége még nagyobb. Tehát a szövetkezés a kisebb termelők számára is igen fontos (például közös teherautó beszerzése a termékek termelői piacokra való közös eljuttatása céljából), de a – sokszor csak relatíve, regionálisan – nagyobb gazdaságok számára egyenesen elengedhetetlen, például magasabb hozzáadott értékű tevékenységek, azaz például feldolgozás, export stb. esetében. Azonban a sok gazdasági és nem gazdasági előny ellenére csak kevés termelői szervezet létezik a magyar élelmiszer-gazdaságban, szervezettségük és piaci részesedésük is igen alacsony, s általában véve is nagyon alacsony szintű a szövetkezés, valamint az együttműködési hajlandóság Magyarországon. A fenti alapprobléma szorosan kapcsolódik a bizalom és a társadalmi tőke egész társadalomra jellemző alacsony szintjéhez.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tagsága körében 2015 nyarán végzett országos online kérdőíves felmérés tapasztalatai szerint a felmért termelői kör (N=6573) több mint fele (51%) semmilyen együttműködésben nem vesz részt. Legfőbb okként a gazdálkodók az elköteleződés és a függőség kerülését, továbbá az együttműködésekkel kapcsolatos információk, illetve a csatlakozás lehetőségét kínáló együttműködések hiányát jelölték meg. Számos gazdálkodó hivatkozott még a korábbi rossz tapasztalatokra is. A kooperáló gazdálkodók a formális együttműködések keretein belül mutatják a legnagyobb aktivitást, melyek közül a termelői tulajdonú szervezeti formák (pl. TÉSZ) tekinthetők a legnépszerűbbnek. Az informális együttműködések által kínált lehetőségekkel is számos gazdálkodó él, a legnépszerűbb a technikai erőforrások (pl. gépek) kölcsönadása egymásnak. A bizalom és az együttműködés összefüggését vizsgálva arra jutottunk, hogy a bizalom együttműködési aktivitásban betöltött szerepe igazolható, ugyanakkor az előbbi csak csekély mértékben befolyásolja utóbbit.

Eddigi – Magyarországra vonatkozó – elméleti és gyakorlati kutatásaink alapján a következő – szövetkezést-együttműködést általában negatívan befolyásoló – bizalommal és humán tényezőkkel kapcsolatos tényezőket, okokat találtuk:

1. Morális válság van az országban, az emberek nagyon nehezen bíznak meg másokban, legfeljebb a családtagjaikkal vagy közvetlen környezetükkel hajlandók együttműködni.

2. A tagok egymás közötti bizalma (1-1 tag, illetve több tag mint csoport között) alacsony.

3. A tagok és a menedzsment/vezetőség közötti bizalom csökkenése figyelhető meg több esetben (lásd pl. a Mórakert Szövetkezet esetét).

4. A bizalom visszaállítása sok esetben összefügg a tagoknak történő pontos, gyakran készpénzzel való fizetéssel, a lojalitás addig tart, amíg ez fennáll.

5. A bizalom egyszerre feltétele és következménye is az együttműködésnek, így nagyon speciális megközelítést igényel.

6. Fontos az információellátás javítása és a mentális akadályok lebontása, az oktatás fejlesztése már kora gyermekkorban, mert az információhiány, a függetlenség megőrzésének igénye mellett a legnagyobb akadálya az együttműködésnek.

A helyzetet nehezíti, hogy az aktuális jogi és gazdasági változások/bizonytalanságok vélhetően sokszor eltakarják a mélyebb, az együttműködést alapvetően meghatározó okokat. Szintén érdekes tanulság, hogy sok esetben (pl. a szántóföldi növénytermesztők körében) népszerűbbek az informális (nem lepapírozott, szerződés, illetve önálló integráló szervezet nélküli) együttműködési formák, melyek a bizalom mellett a fekete gazdasággal és az átláthatósággal kapcsolatos kérdéseket is felvetnek.

Névjegy

Dr. Szabó G. Gábor kandidátus, a KRTK KTI tudományos főmunkatársa. Főbb kutatási területei: szövetkezetelmélet; koordinációs és integrációs mechanizmusok az élelmiszer-gazdaságban; a termelői szövetkezés interdiszciplináris elemzése. A Szövetkezetek az élelmiszer-gazdaságban című könyv szerzője, számos hazai – OTKA – pályázat témavezetője, illetve több nemzetközi projekt résztvevője volt. Tagja két MTA-bizottságnak, több hazai és külföldi tudományos testületnek. Bűvész, személyes honlapja: www.szabogg.hu.

Kapcsolattartó

MTA Titkárság Kommunikációs Főosztály (telefon: +36 1 411 6321)

Az esemény honlapja

http://tudomanyunnep.hu