SZEKERNYÉS JÁNOS
TEMESVÁR KÖVEI
PRÉSELT VIRÁGSZIRMOK AZ ERZSÉBETVÁROSBÓL
című könyvének bemutatója

Szekernyés János művészeti író, helytörténész legújabb  könyve Temesvár legrégebbi, napjainkban is létező és továbbterebélyesedő külnegyedének, a kertek és parkok zöldítette Erzsébetvárosnak a múltját és jelenét vázolja fel, tekinti át szubjektív látószögből, egyéni megközelítésben és értelmezésben. A Béga-parti város legidősebb negyede, ugyanakkor a Bánság fővárosa legfiatalabb, a legdinamikusabban élő és fejlődő fertályánsk számít. Városképét és szellemiségét a hagyományok ápolása és a korszerűség iránti hatványozott fogékonyság avatta és teszi jellegzetessé, specifikussá. Megvalósította és céltudatosan, rendkívül eredményesen továbberősíti a tradició és a korszerűség, a modernizáció szmbiózisát.

A tanyabokrokból a várfalakon kívül fornálodott külnegyedet hivatalosan is Majoroknak hívták 1896-ig, amikor átbérmálták I. Ferenc József császár és király hitvesének nevére. Területe nagyobb részén intenzív mezőgazdálkodás, állattenyésztés és kertészkedés folyt a közelmúltig. Családi házak jelentek meg, nöttek ki  egymástól jókora távolságra  a  Béga-csatorna balpartján alakulgató  városrészben, amelyben évtizedeken át az elemi iskolák szerény hajlékait leszámítva egyetlen középület sem állt.

Gyökeresen megváltozott a helyzet a 20. század elejétől, derekától kezdve. Az Erzsébetváros napjainkban  a Bánság fővárosában  az oktatás, a tudomány és a kutatás legfőbb gócának, erőteljes bástyájának számít. Az 1920-ban alapított Temesvári Műegyetem központi  pavillonját, étkezdéjét és kollegiumát az Erzsébetvárosban, a korábbi labdarúgó pálya helyére építették fel 1928-ban. Az 1950-es években ugyancsak az Erzsébetvárosban került tető alá a Temesvári Tudományegyetem első épületszárnya, hogy aztán később kiegészüljön a Hans Fackelmann (1933–1979) műépítész  tervezte több szintes központi tömbbel, amelyhez utoljára – pár esztendős késéssel – az egyetemi könyvtárat is hozzáragasztották. Az épületegyüttes belső udvarain neves tudósok, feltalálók, gondolkodók mellszobrai sorakoznak. Közöttük a magyar matematikus,  Bolyai János Vetró Artúr szobrászművész megmintézta büsztje. Az 1960-70-es és 1980-as években kiépült a műegyetem gépészeti kara újabb épületeinek nagy kiterjedésű negyede. Közelében emelkedik a Román Akadémia temesvári kutatóbázisának székháza.  Erzsébetvárosban fejti ki áldásos tevékenységét a Közegészségi Intézet, a csillagvizsgáló valamint szeizmológiai központ.

Sok kutatónak, egyetemi otktatónak, mérnöknek, vezető értelmiséginek nemcsak a munkahelye, hanem otthona is az Erzsébetvárosban található.

A könyvet bemutatják:
Borsi-Kálmán Béla   történész, műfordító,  az MTA doktora,
a kiadó részéről Szabó Zsolt irodalomtörténész, a Kolozsvári Művelődés Egyesület elnöke