Napjaink sokakat foglalkoztató kérdése, hogy várhatóan milyen sebességgel reagálnak a természetközeli ökoszisztémák az 1980-as évektől intenzívvé váló felmelegedésre. Az utolsó glaciális időszak vége kb. 20 ezer évvel ezelőttől kezdődően számos példát szolgáltat ezekre a gyorsan melegedő (és gyorsan hűlő) időszakokra, melyekre a délkelet-európai térség ökoszisztémái sajátos módon reagáltak. Előadásom első részében ezeket az ökoszisztéma-válaszokat járom körbe alföldi és magashegyi példákon keresztül a Kárpátoktól a Trák-alföldig. Példákat mutatok be a klímaváltozás kvantitatív becslésére, és többváltozós statisztikai módszerekkel elemzem az ökoszisztémák átalakulásának sebességét, a fajkicserélődést, amelyekből következtetéseket vonok le a mára vonatkozóan is.

Előadásom második része az élővilág változásának detektálásában legújabban alkalmazott molekuláris módszerek világába vezet. Az elmúlt években tavi üledékekben megőrzött DNS-szál-töredékek alapján egyre pontosabb fajazonosítások váltak lehetővé szárazföldi növények és állatok esetében, melyek gyorsan növekvő ismereteket szolgáltattak a glaciális és holocén élővilágról. A Kárpát-medence vonatkozásában a hasonló vizsgálatok nemrég kezdődtek, és máris érdekes eredményeket hoztak mind a refugiális fajok, mind a lágyszárú növénytakarót alkotó fajok tekintetében.

Végezetül előadásom harmadik részében a pollenanalízis egyik legizgalmasabb alkalmazási területét, az emberi hatás detektálását és a termelő gazdálkodás módszereinek megváltozását mutatom be néhány példán keresztül a neolitikum, a vaskor és a honfoglalás kora vonatkozásában. Kitérek a pollenalapú kvantitatív felszínborítás-becslések alapján térségünk utolsó 1000 éves vegetáció- és népességváltozásainak kapcsolatára.

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az előadásról kép- és hangfelvétel készül, részvételével egyben hozzájárul nyilvános publikálásukhoz.