A XX. század második felétől kezdődően mindinkább elmondható, hogy az elméleti kémia egyre hasznosabb eszközöket szolgáltat a kísérleti kémikusok számára, és így legjobb és legegyszerűbb technikáinak használata egyre terjed. Manapság már kiterjedten alkalmaznak elméleti kémiai – kiemelten kvantumkémiai – módszereket az anyagtudományban, a kémiai szintézisek tervezésében, a gyógyszerhatóanyagok és az új katalizátorok kialakításában és fejlesztésében vagy az asztronómiában, hogy csak néhány példát említsek. Az utóbbi közel száz év során a kvantumkémia, mely a kvantummechanika alkalmazása – megfelelő közelítések megtétele mellett – kémiai rendszerekre, hihetetlen mértékű fejlődésen ment keresztül. Ennek megfelelően szokás beszélni a kvantumkémia korszakairól. A kvantumkémia negyedik korszaka ahhoz köthető, hogy már nemcsak az azonos részecskékre vonatkozó elektronszerkezet-számítások váltak pontossá, hanem a különböző részecskéket vizsgáló magmozgásszámítások is.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy több mint négy évtizedes kutatási (és ennek részeként végzett publikációs) tevékenységet tudok áttekinteni, melynek döntő része a kvantumkémia harmadik és negyedik korszakához kapcsolódik. Az előadás áttekinti, hogy a formális reakciókinetika, a szerkezetkutatás (gáz-elektrondiffrakciós és mikrohullámú spektroszkópiai kísérleti módszerekkel és kvantumkémiai számításokkal), az elektronszerkezet-számítás (a bizonytalanság becslésével), az anharmonikus erőterek és más potenciális energiafelület (PEF) reprezentációk, a magmozgásokra vonatkozó pontos kvantumkémiai számítások, a nagy felbontású és precíziós molekulaspektroszkópia, a spektroszkópiai hálózatok, valamint az aktív adatbázisok területén mik a legfontosabb kutatási eredményeim, és mit tekint annak a tudományos közvélemény.