Sályi István

Budapesten született, ott tanult és dolgozott egészen 1949-ig, 48 éves koráig. Ettől kezdve élete és munkássága 1974-ben bekövetkezett haláláig - elsősorban és döntő mértékben, az 1949-ben alapított miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemhez, Miskolc városához, és a megyéhez kötődött, de szerepet vállalt az ország műszaki és tudományos, valamint társadalmi, politikai közéletében is.
Egyéniségének jellemző vonásai életének első, budapesti korszakában alakultak ki, érvényesülésükre azonban legnagyobb részt csak életének második, miskolci szakaszában nyílott lehetőség.
Ekkor, mint a Miskolcon újonnan létesített műszaki egyetem professzora, később rektora, meghatározó személyisége volt az egyetem építésének, szervezésének, belső élete kialakításának.
Nevéhez fűződik az új egyetem új Mechanikai Tanszékének kiépítése, a mechanika műszaki egyetemi oktatásának új szemléletű, a vektor és tenzorszámítás alkalmazására, az általános törvényekre és elvekre alapozott meghonosítása, továbbá az alkalmazott mechanika, mint oklevelet adó gépészmérnöki képzés beindítása.
Kiváló felkészültségét és adottságait kihasználva a mechanika számos területén folytatott alkotó munkát és mindig készen állt arra, hogy mások tudományos fejlődését, munkáját hasznos észrevételeivel és tanácsaival segítse. Sokat foglakozott a hazai gépészmérnökképzés korszerűsítésének általános kérdéseivel és különösen a mechanika műszaki egyetemi oktatása színvonalának emelésével, hatékonysága növelésével. Nagy körültekintéssel és rendszeresen foglalkozott a tudományos továbbképzés és minősítés problémáival és továbbfejlesztésével. Könyvei, publikációi a hazai szakirodalom kiemelkedő értékei, a szakírói munka mintái.