Ez év nyarán, 2021. július 14-én elhunyt Igor Jehieljevics Dzjalosinszkij, az MTA tiszteleti tagja, a Landau-iskolához tartozó elméleti fizikusok egyik legkiválóbbika.

Igor, ahogyan a magyar fizikus közösség ismerte, 1931. február 1-én született Moszkvában. Egyetemi hallgatóként Landaunál letette a híres vizsgát az elméleti minimumból, így hivatalosan is tagja lett a Landau-iskolának. 1953-ban fejezte be tanulmányait a moszkvai állami egyetemen, 1957-ben védte meg kandidátusi értekezését. Ebből az időből származik az a cikke, amely nevét máig mindenki előtt ismertté teszi, aki mágnességgel foglalkozik. A rá jellemző elegáns módon, szimmetriamegfontolásokkal értelmezte a gyenge ferromágnességet, mutatta meg az antiszimmetrikus kicserélődés, a Dzjalosinszkij‒Morija-kölcsönhatás létezésének lehetőségét.

A Landau-iskola két másik tagjával, Alexej Abrikoszovval és Lev Gorkovval együtt írták meg a Kvatumtérelméleti módszerek a statisztikus fizikában című, 1962-ben megjelent könyvüket, mely hosszú ideig a terület alapvető munkája volt. A hatvanas évek közepétől itthon is, aki elméleti szilárdtest-fizikával akart foglalkozni, ebből tanulta a Green-függvényes módszer alkalmazását.

A hetvenes évek elején alapvető munkákat írt az egydimenziós kölcsönható elektronrendszerek viselkedéséről. Később pedig a kvantumkristályok, spinüvegek, folyadékkristályok, topologikus hibák témakörben jelentek meg meghatározó cikkei.

1991-ben a Szovjetuniót elhagyva Amerikában telepedett le. 1992-től a Kaliforniai Egyetem irvine-i kampuszán lett professzor. Ott érte a halál.
A hetvenes és nyolcvanas években rendkívül szoros kapcsolatot tartott a magyar fizikus közösséggel, nem csak a szilárd testek elméletével foglalkozókkal. Többször tett több napos látogatást a KFKI-ban, rendszeres résztvevője, olykor szervezője volt a felváltva Budapesten, illetve Moszkvában rendezett közös magyar-szovjet elméleti szemináriumoknak. Ezért választotta az Akadémia tiszteleti tagjává.

Én magam különösen is hálás vagyok azért, hogy pályám elején, a Landau-intézetben töltött hónapok alatt ő volt a témavezetőm. Mint tudósnak és embernek az emlékét megőrizzük.

Sólyom Jenő, az MTA rendes tagja