Szegeden lesz a molekuláris gyógyászat új európai központja

Február 16-án írják alá azt a szerződést az Európai Unióval, amelynek értelmében elindulhat a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (MMMKK) működése. Mint arról már korábban beszámoltunk, az MMMKK az egyike annak a tíz nyertes pályázatnak, amelyet az Európai Bizottság „Teaming” programjában 27 ország 169 pályázata közül választottak ki. Hatalmas siker, hogy a tíz, támogatásra érdemesnek tartott pályázat között az MMMKK mellett egy további magyar is szerepel. Ön szerint minek köszönhető, hogy ilyen sikeresek voltak a magyar pályázók?

Ormos Pál Forrás: mta.hu

Ez valószínűleg annak tudható be, hogy Magyarországon még mindig jó a tudományos kutatás színvonala. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy olyan régiókból lehetett pályázni, ahol alulfinanszírozottak a kutatások. De azt se felejtsük el, hogy sok ország nem nyert, Magyarországról pedig három pályázatból kettőt is támogatásra érdemesnek tartottak.

Ez azt jelenti, hogy automatikusan megkapták a támogatást, és el is indulhatott a munka, vagy voltak további feltételek, amelyeknek meg kellett felelni?

Az eredmény novemberben érkezett meg, de a szerződés aláírásának előkészítéséhez még nagyon sokat kellett dolgoznunk. Olyan anyagot kellett összeállítanunk, ami konkrétan leírja, hogyan fog működni a kiválósági központ, milyen költségvetéssel fogunk dolgozni, milyen lesz a rendszer, és üzleti tervet is kellett készítenünk.

Összesen 15,6 milliárd forintot nyertek el, illetve használhatnak fel, ami első ránézésre soknak tűnik. De mire elég valójában?

Ez úgy áll össze, hogy 15 millió eurót kapunk az EU-tól, amit egy nagyobb önrésszel egészítünk ki. A projekt által a H2020 programból elnyert támogatás 14 997 310 millió euró (kb. 4,5 milliárd forint). Ehhez az 5 éves futamidő alatt az NKFI Hivatal az NKFI Alap terhére még további 5 millió euróval (kb. 1,5 milliárd forint) járul hozzá, amit további, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programból (GINOP) elnyert pályázati források és jelentős önrész egészítenek ki mintegy 37 millió euró (9,6 milliárd forint) értékben. A projekt költségvetése így összességében mintegy 52 millió euró, tehát kb. 15,6 milliárd forint.

A támogatás öt évre szól, ami nagyjából 3 milliárd forintot jelent egy-egy évre. Összehasonlításképpen: a Szegedi Biológiai Kutatóközpontnak mindent beleszámítva ennél nem sokkal több az éves költségvetése. Egyrészt a dologi költségekben lesz nagy különbség, másrészt itt európai uniós fizetésekről van szó, hiszen az a cél, hogy a kutatási központ európai szinten is vonzó legyen.

Ezek szerint a központ szerepet játszhat az „agyvisszaszívásban” is?

Természetesen. Benne van az „agyittartás”, az „agyvisszaszívás”, sőt optimális esetben még a külföldi agyak „ideszipkázásának” a lehetősége is.

Az MMMKK tevékenysége magába foglalja a legmodernebb orvostudományi kutatásokat és azok klinikai alkalmazásait is. Mit jelent ez konkrétabban?

Alapvetően transzlációs medicináról van szó, ami azt jelenti, hogy a tevékenység az alapkutatástól a betegágyig, tehát a klinikai alkalmazásig, a konkrét beteggyógyításig terjed. Erre egy nagy konzorciumban pályázott a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Semmelweis Egyetem, illetve az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont. Az egyetemek azokat a területeket vállalták, amelyeken különösen erősek. Például az SZTE a fertőző és a gyulladásos betegségekkel foglalkozik, az SE a kardiovaszkuláris, vagyis a szív- és érrendszeri betegségekkel, a debreceniek pedig a metabolikus, tehát az anyagcserével kapcsolatos megbetegedésekkel. A kiválósági központ székhelye az új szegedi innovációs parkban, az ELIPOLIS-ban lesz.

Az SZBK valamennyi témában alapkutatási megközelítést ajánl. A kutatási spektrumban szerepel a genetika, a genomika, a fehérjekutatás, hogy meg tudjuk állapítani az egyes betegségek genetikai hátterét, azt, hogy hogyan lehet gyorsan és hatásosan diagnosztizálni egyes betegségeket. Nagy divat manapság az, hogy az egyes sejtek szintjén vizsgáljuk az egészséges és a beteg szövetek genetikai állományát, mert a sejtszintű variabilitás olyan nagy, hogy ha csak a sok sejt átlagát nézzük, sokszor elsikkadnak a valóban fontos és csak kevés sejtben meglévő elváltozások.

Ezzel ahhoz a trendhez is szeretnének csatlakozni, melyben próbálják lerövidíteni az időt az alapkutatástól a betegágyig?

Ez a transzlációs kutatásokban nagyon lényeges szempont. Nemcsak a hatásfok javul, hanem az alapkutató is sokkal élőbb kérdéseket kap az egyes betegségekre vonatkozóan. Így az orvosnak sem kell a sötétben tapogatóznia, aránylag hamar kap egzakt válaszokat, ha például genetikai analízist kell végeznie egy betegen. További előny, hogy nemcsak gyorsan meg lehet csinálni a vizsgálatokat, hanem a teljes vertikum összeszervezetten működik.

A gyorsaság nem mehet a megbízhatóság rovására?

Nem mehet, és valóban nem szabad elfelejteni az új gyógyítási eljárásoknál sem, hogy a dolgoknak van egy természetes sebességük, nem megy, nem mehet minden túl hamar. Bár a legtöbb időt az engedélyeztetési procedúra igényli.

Hol helyezné el az intézményt a világban szakmai színvonala alapján?

A színvonal garanciája az, hogy a kiválósági központ irányításában nagyon fontos szerepe van a Heidelbergben működő Európai Molekuláris Biológiai Laboratóriumnak (European Molecular Biology Laboratory, EMBL). Európában ez a legjobb, az abszolút szint. Azt szeretnénk, hogy minél közelebb kerüljünk hozzá. Az EMBL erőteljesen részt vesz a döntéshozatali mechanizmusban, az emberek kiválasztásában, a programok minősítésében, a bírálatban, az előrehaladás minősítésében, ami egyben minőségi garanciát is jelent.

A program kifutása mindennel együtt hét év. Mit szeretnének elérni a hetedik év végére?

Akkor lenne elégedett mindenki, ha létrejönne egy olyan intézet, amely egyrészt képes a fennmaradásra, másrészt olyan fontos kutatási és innovációs eredményeket produkál, amelyek értékesíthetőek is. Gondolok itt új eljárásokra, új gyógyszerekre. Hogy a program vége után hogyan marad életképes, az nagy kérdés. Egyrészt pályázatokból kell tudnia eltartani magát, bár valószínűleg ez nem lesz elegendő, így innovációs és üzleti tevékenységet is kell tudnia majd folytatni. Minden bizonnyal költségvetési pénzzel is kell majd támogatni.

De senki sem lát hét évre előre. Reméljük, hogy minden nagyon jól fog működni. De az infrastrukturális pénzek nem tartanak örökké, az Európai Unió pedig hosszú távon nem fogja finanszírozni a magyar kutatás-fejlesztést. Ezt a magyar államnak kell megtennie. Minden azon múlik, hogy a magyar gazdaság lesz-e olyan állapotban, hogy meg tudja tenni, és a magyar döntéshozók elég fontosnak tartják-e, hogy áldozzanak rá. Az magától értetődik, hogy a magyar kutatás-fejlesztésnek olyan minőségűnek kell lennie, hogy meggyőzze a döntéshozókat: érdemes erre költeni.