Nyílt hozzáférés, aktív kutatói kommunikáció, az iparra is kiterjesztett etikai szabályok – Fésüs László az új kutatásetikai kódexről

Az mta.hu nemrég számolt be arról, hogy megjelent a kutatási integritás európai magatartási kódexének magyar fordítása. Hogyan lehet betartatni a gyakorlatban egy ilyen kódex előírásait, ajánlásait? Segíthetnek-e ezek a szabadabb tudományos publikálásban és a viták rendezésében? Hogyan alkalmazhatók a magyarországi körülmények között? Megkértük a kódexet kidolgozó munkacsoport magyar résztvevőjét, Fésüs László akadémikust, az MTA Biológiai Tudományok Osztályának elnökét, a Debreceni Egyetem emeritus professzorát, hogy kommentálja a dokumentumot.

Fésüs László Forrás: mta.hu

Milyen gyakorlati módjai vannak annak, hogy a kódexben foglalt etikai elveknek érvényt szerezzenek? Egy igen aktuális példa: a Volkswagen majmokon és embereken (!) végzett kipufogógáz-vizsgálatai. Egy ilyen egyértelműen etikátlan esetben, amely egy magáncég megbízásából folytatott kutatásban történt, segíthet-e valamit a kutatásetikai kódex, illetve az új változat különbözik-e e téren elődjétől?

Az embereken és állatokon végzett kísérleteknek külön-külön etikai szabályai, előírásai vannak, az ilyen vizsgálatokat engedélyeztetni kell az erre létrehozott tudományetikai testületekkel.

Engedély nélküli kísérletek emberrel és állatokkal büntetőeljárást vonnak maguk után.

Az európai magatartási kódex a kutatás biztonságosságának elvárását fogalmazza meg, hogy a kutatók betartsák a tudományágukra vonatkozó előírásokat és szabályozásokat, a jogi és etikai rendelkezéseknek megfelelően bánjanak a kutatásuk tárgyával, felismerjék és kezeljék a potenciális károkat és kockázatokat. Ami az ipari partnereket illeti, az új kódex egyértelműen leszögezi annak érvényességét mind az állami, mind a magánkutatások esetében, az érdekeltekkel történő előzetes egyeztetéseken és vitákon részt vettek az üzleti világot képviselő szervezetek is (pl. Business Europe). A konkrét esetben ki fog derülni, hogy ki vétett a szabályok és előírások ellen, és a megfelelő eljárások és felelősségre vonások bizonyára megtörténnek.

Az, hogy az Európai Bizottság az új kódex elveit tartja mérvadónak az EU-támogatással létrejött kutatási projektek esetén, jelent-e valami változást az eddigiekhez képest? Van-e valamilyen új teendőjük például a friss ERC-nyertes magyar kutatóknak?

A kutatási integritás első európai magatartási kódexét az ALLEA és az ESF 2009-ben készítette el, és az adott országban, így Magyarországon is megszülettek az ezt aktualizáló dokumentumok (esetünkben az MTA történetében első tudományetikai kódex 2010-ben), amelyek megszabják a kutatási integritás kereteit valamennyi kutató, így az ERC-nyertesek számára is. Annyiban új helyzet állt elő, hogy 2017-től az Európai Unió tudományos kutatásainak hivatalos kódexe lett az ALLEA által elkészített átdolgozott kiadás. Várható, hogy az ebben megjelenő új elemeket az MTA kódexébe is átvezetik – természetesen ettől függetlenül azok már érvényesek itthon is, többek között azért, mert az MTA tagja az ALLEA-nak, és részese volt az új kódex elfogadási folyamatának.

Ad-e az új kódex többletlehetőséget a kutatók számára egyes publikációk részletes kísérleti adatainak megismerésére (mint például a statisztikai módszerek szándékoltan hibás alkalmazásának gyanúja esetén a mintavételek naplóinak nyilvánosságra hozatala)?

Az új kódex szerint a kutatók és az intézmények, szervezetek biztosítják, hogy az adatokhoz való hozzáférés a lehető legnyíltabb legyen, és csak a szükséges mértékben lehessen zárt, valamint amennyiben lehetséges, feleljen meg a napjainkban sokat emlegetett FAIR elveknek – magyar fordításban: „fellelhető, hozzáférhető, interoperábilis és újrafelhasználható”.

Tudomásul kell venni, hogy az adatok a kutatás jogszerű és idézhető termékei.

Ennek alapján várhatóan nőni fog a nyílt hozzáférésű adatok tömege, különösen az EU új, nagy ívű Open Data programja alapján. Az eredményeket alátámasztó adatok részletes bemutatásának elterjedése sokban függ a közlő folyóiratok elvárásaitól és előírásaitól, vagyis attól, hogy bátorítják, elvárják vagy kötelezővé teszik-e a nyers adatok nyílt repozitóriumokban való elhelyezését. Ha szándékos torzítás vagy hamisítás gyanúja vetődik fel, akkor az etikai vizsgálatot végző testület számára valamennyi adatot elérhetővé kell tenni.

A kódex 2. mellékletében ez áll: „A jelenlegi átdolgozásra többek között az alábbi területeken történt változások szolgáltattak okot: az európai kutatás támogatási és szabályozási környezete; intézményi feladatok; tudományos kommunikáció; bírálati eljárások; nyílt hozzáférésű publikálás; adattárak használata; a közösségi média használata, valamint a polgárok részvétele a kutatásban.” Mennyiben segíti az új kódex a nyílt hozzáférésű modellt? Miben kell változnia a kutatói közösség hozzáállásának a tudományos kommunikációhoz, a közösségi médiához és a polgári részvételhez?

A nyílt hozzáférésű, „open access” publikálás napjainkban mindennapos gyakorlat, tavaly megközelítően 25%-a az új közleményeknek így jelent már meg. A kódex leszögezi, hogy a publikálás, a bírálati és értékelési folyamat, továbbá

a kiadói terjesztés kritériumai nyílt hozzáférésű folyóiratok esetében nem térhetnek el az előfizetéses folyóiratokétól.

Ennek azért van jelentősége, mert ezerszámra léteznek a kutatókat állandóan kereső, őket pénzügyi haszon szerzése érdekében becsapó, a minimális bírálati és kiadói elvárásoknak sem megfelelő parazita („predator”) folyóiratok és kiadók. A kódex kimondja, hogy az ilyenek alapítása vagy támogatása elfogadhatatlan. A magatartási kódex alapján elvárás a közösségi médiával történő nyílt és aktív kutatói kommunikáció, amelynek során nem fogadható el a megállapítások fontosságának és gyakorlati alkalmazásának eltúlzása.

A kódexben szó esik arról, hogy a kutatási intézményeknek kutatási integritási képzést kell biztosítaniuk a kutatóiknak. Ez jelent valamilyen újdonságot a hazai kutatóhelyeknél?

Sajnos a hazai intézményekben nagyon kevés vagy nincs kutatásetikai képzés, szemben több európai országgal, ahol konkrét esetek illusztrálásával jelentős időt szentelnek erre. Saját intézményemben 4 órányi időt szentelünk ennek a kötelező doktorképzési kurzus keretében. Nem véletlen, hogy a kódex kiemelten kezeli, hogy a kutatási intézmények és szervezetek megfelelő és elégséges etikai és kutatásintegritási képzést biztosítsanak, hogy valamennyi érdekelt fél tisztában legyen a vonatkozó magatartási kötelezettségekkel és szabályozással. Hangsúlyozza továbbá a rangidős kutatók, a kutatások vezetőinek ilyen irányú felelősségét, a mentorálás fontosságát a kutatási integritás kultúrájának kialakításában.

Voltak-e olyan kifejezetten a magyar, illetve a regionális viszonyokból eredő problémák, amelyek hangsúlyosan megjelentek a dokumentumot előkészítő bizottság vitáin?

Az új kódexet (amely az előzővel összehasonlítva sokkal jobban áttekinthető és értelmezhető) fogalmazó bizottságban a több hónapos munka során számos olyan kérdés vetődött fel, ami nagy vitát váltott ki közöttünk vagy a széles körű érdekelt közösséggel folytatott megbeszélések során, végül azonban sikerült konszenzusra jutnunk.

Kelet-Közép-Európa-specifikus kérdés nem vetődött fel, az MTA kódexének egyik pontja kapcsán azonban kialakult vita.

Az MTA tudományetikai kódex szerkesztőjeként fontosnak tartottam felvetni, hogy abban a tudományos ethosz megsértésének nemzetközileg elfogadott három legsúlyosabb formája, a koholmány, a hamisítás és a plágium mellett ugyanilyen súllyal szerepel a személyes befolyásolás és a személyek méltóságát sértő széles körű befolyásolási kísérlet vétsége. Ennek kiemelését az európai kódexben nem támogatta a bizottság, de számos idesorolható magatartást megad az elfogadhatatlan gyakorlatok között, így a szerzőség manipulálását, a kutatók rosszindulatú megvádolását, más munkájának késleltetését vagy megakadályozását, visszaélést rangidős beosztással a kutatási integritás megsértésének bátorítására.