II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya

A Filozófiai és Történettudományok Osztályának 3/2019. (IV. 25.) határozata a tudományos könyvkiadás kapcsán

A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya 2019. április 25-én tartott ülésén áttekintette a magyar tudományos könyvkiadás helyzetét, s azzal kapcsolatosan az alábbi határozatot ajánlja a közgyűlésnek megfontolásra.

A magyar tudományosság megerősítésére, kibontakoztatására hivatott Akadémia számára a tudományos könyvkiadás ügye kulcskérdés. Az utóbbi évtizedekben óriási változások következtek be a könyvkiadás helyzetében általában és sajátosan a tudományos könyvek és folyóiratok kiadásában: ezek közül minden bizonnyal az egyik legfontosabb a szövegek digitalizált közlése, illetve ezzel is összefüggésben az angol nyelv egyetemes használata a tudományos világban. E két nagy léptékű változás a különböző tudományterületeket más és más mértékben érinti. Mindazonáltal változatlanul nagy jelentőségű a papír alapú könyv- és folyóirat-kiadás magyar és idegen nyelven egyaránt. Immár több éves távon az a nemzetközi tapasztalat, hogy a digitális kiadvány vagy digitalizált változat korántsem teszi szükségtelenné a papír alapú publikációt:

— fontos a magyar könyvkiadás a felsőfokú képzés területén, általában is a tudományt értő értelmiség szempontjából, valamint azért, hogy életben maradjon és működőképes legyen a magyar szaknyelv;

— nélkülözhetetlen ez a regionális-kulturális hagyományokhoz kötődő kutatások, a nemzeti identitást érintő unikális eredmények közzététele szempontjából;

— a nemzetközi érdeklődésre joggal számot tartó legjelentősebb magyar nyelvű tudományos művek kiváló minőségű fordításáról, kiadásáról aktív magyar részvétellel is gondoskodni kell ugyanakkor, miközben idegennyelvű folyóiratainkat is a megfelelő szerkesztési és nyelvi színvonal teszi nemzetközileg is versenyképessé.

A tudományos könyvkiadás helyzete Magyarországon jelenleg egyenetlen és kilátásai kifejezetten fenyegetőek. A hazai piacon célzott állami támogatás nélkül a tudományos kiadványok ráfizetésesek, súlyosbítja a helyzetet a gyakorlatilag monopolizált könyvterjesztés aránytalan felára. Az MTA saját kiadójának értékesítése előnytelen következményekkel járt a hazai tudományos könyvkiadás ügyére nézve (mégha az utóbbi években a Bölcsészettudományi Kutatóközpont saját és más tudományos műhelyek eredményeit jó könyvészeti színvonalon meg is jelenteti). Az egyetemek kondíciói e tekintetben egyenlőtlenek, az e célt szolgáló tankönyv- és jegyzettámogatás felhasználása visszajelzés és elszámolás nélküli, miközben az MTA elsőrendű érdeke a tudományos könyvkiadás ezen, a tudományos utánpótlás nevelése szempontjából nélkülözhetetlen elemének erősítése. A magán könyvkiadók szűkebb, specializált köre jelzi, hogy 1–2 éven belül már nem tudja folytatni tevékenységét, más kiadók érdekeltsége pedig csupán alkalomszerű. Pályázati forrást e célra az NKA és az MTA limitált összeggel biztosít, részleges hozzájárulásként, hosszabb távú kilátások, megtartó erő nélkül.

A tudományos könyvkiadás érdemi és perspektívát adó támogatását az MTA-nak — rendeltetésénél fogva — e krízis helyzetben magára kell vállalnia, ugyanakkor ez olyan országos jelentőségű ügy, amelyben forrást biztosító, együttműködő partnernek minden lehetőség szerint meg kellene nyernie a kormányzat érintett képviselőit, mindenekelőtt ITM-et, illetve az EMMI-t is.A jelentős mértékben — mintegy 500 millió forintig — megnövelt kiadvány-támogatást pályázati formában kellene biztosítani, mely pályázatokon a specializált magánkiadók mellett az állami/intézményi professzionális kiadók is egyenlő eséllyel indulhatnak. A pályáztatás rendszerének kialakításakor a szakmailag-technikailag felkészült és az eddigi eredményes publikációk garanciájával rendelkező kiadóknak lehetőséget biztosítani nemcsak egyes művek, hanem sorozatok, „csomagok” megjelentetésére is, természetesen az anyagi elszámolás és a szakmai értékelés feltételeit kikötve.