Eseménynaptár

Részletek

Az elmúlt évtizedek egyik leggyakrabban alkalmazott fogalomegyüttese a „határ” képzetéhez kapcsolódik, akár a tagadása (határtalanság), akár a megszegése (határsértés), akár kényszerű/kényszerített működtetése (határépítés) értelmében említik. A fogalomháló a társadalom, a kultúra, a tudomány, a politika egész területén érvényre jutott, kohéziót, összeolvadást, érintkezési pontokat teremtett egymással ellentétesnek tekintett területek, jelenségek között. Olyan új tudományos alternatívákat kínált fel, mint a multi- és interkulturalitás, multi- és interdiszciplinaritás, transzkulturalitás, transznacionalitás, vagy olyan szemléleti kereteket teremtett, mint a relativitás- és konstrukciós elméletek. Kérdés azonban, hogy mindeközben valóban létrejött-e egy új, foucault-i értelemben vett episztéméfogalom, valóban sikerült-e a kultúra és a tudományok közegében elbizonytalanítani azokat a kódokat, amelyek korábban, láthatóan vagy láthatatlanul, a dolgok elrendezésének elvét alkották, vagy a „határtalanság” fogalma csupán határképző ideológiaként, olykor pedig csak jelentését vesztett szlogenként szolgál. A konferencia célja elsősorban azon tudományos tényezőkre, attitűdökre, spontánul létrejövő vagy rejtetten működtetett normákra való rákérdezés, amelyek a határtalanság „vezérkódja” mögött felfedhetők. A kihívást mindebben elsősorban a hermeneutikai, módszertani és retorikai kérdések jelenthetik. A közelítési mód egyaránt lehet leíró és kritikai, de konkrét válaszok is megfogalmazódhatnak a közös munka, az eszmecsere folyamán.