A valós világéval megegyező viselkedésű virtuális valóságrendszerekben a fizikai folyamatok direkt szimulációja, azaz strukturálisan helyes modellek alkalmazása ugyan kézenfekvő, de korlátos időben elvetendő opció, mivel a számítási kapacitásunk összehasonlíthatatlan mértékben elmarad a természet erejétől. A fizikai képtől el kell távolodni, és olyan, kizárólag viselkedési érvényességgel rendelkező modelleket kell megalkotni, amelyek bár más mechanizmusok mentén működnek, a valós rendszerrel megegyező viselkedést mutatnak, miközben hatékonyan algoritmusokhoz vezetnek. Az előadás ezt a megközelítést tárgyalja a részecske/foton transzport feladat megoldására, és kitér annak alkalmazására a neurális hálózatok tanításában és inverz feladatokban is.