Felértékelt szerepben

Nem hittem a fülemnek, amikor egy tanult, világlátott ember szájából a következő mondat hangzott el a minap: „Mindenre van tudományos bizonyíték, és mindennek az ellenkezőjére is.” Ez sajnos tökéletesen jellemzi napjaink valóságát, amelyet sokan csak „tények utáni világnak” neveznek.

Ebben a világban egyre könnyebben és gyorsabban lehet megtalálni azokat a híreket, tartalmakat, amelyek megerősítik az olvasót saját nézeteiben, hiedelmeiben, világról alkotott képében. Sőt, a közösségi média miatt már keresnie sem nagyon kell: olyan információs buborékba záródhat, amelybe csak a neki megfelelő hírek jutnak be.

Ez a jelenség régóta ismert, de talán soha nem működött ennyire hatékonyan. Ebben pedig a kulcsfontosságú elem azoknak a híreknek az áradata, amelyek tálalásuk miatt hitelesnek, sőt sokszor tudományosnak látszanak, valójában azonban álhírek. Olyan hazugságok, ferdítések, csúsztatások, amelyeket naponta ezerszámra termelnek ezzel foglalkozó szervezetek különböző célok elérésére.

A hírek valóságtartalmának ellenőrzésére az emberek többségének csak kevés lehetősége van. A nagy technikai cégek, Európában pedig kormányok is kísérleteznek különféle cenzúrázási megoldásokkal, de ezt sokan még az álhírözönnél is veszélyesebbnek tartják.

Ebben a káoszban felértékelődnek azok az információforrások, amelyeket a közvélemény hitelesnek tart, amelyekben még megbízhat. Ezért hárul egyre nagyobb szerep a Magyar Tudományos Akadémiára is, amikor a tudomány eredményeit közvetíti a nagyközönség és a döntéshozók felé. Az elmúlt években fokoztuk ezt a tevékenységünket. Biztos vagyok benne, hogy mindenki hiteles forrásnak tekinti a Magyar Tudományos Akadémia honlapját, az mta.hu-t, annak új Facebook-oldalát, és az InfoRádióval közös ismeretterjesztő műsorunkat, a Szigmát. És biztos vagyok abban is, hogy ilyennek tartják az MTA tudománynépszerűsítő rendezvényeit is, amelyek csúcspontja minden évben a Magyar Tudomány Ünnepe című programsorozat.

Lovász László Forrás: mta.hu

A megváltozott kommunikációs környezetben nekünk is rengeteget kell tanulnunk. Az ismeretterjesztés klasszikus módszerei, a „katedráról előadott” érvelések egyre kevésbé hatékonyak. Nekünk is meg kell küzdenünk az emberek figyelméért, el kell érnünk a fiatalokat, a sztorik elmesélésénél a tiszta tudomány mellett tekintettel kell lennünk az érzelmekre, az emberi látószögre is. Kérem Önöket, hogy segítsenek ebben bennünket, és ha elnyertük a bizalmukat, vigyék jó hírét a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy biztos pont lehessünk ebben az információs zűrzavarban is.

Várjuk Önöket a Magyar Tudomány Ünnepén!