Történelemtanárok és diákok Trianonról

Hogyan tanítják a középiskolákban a trianoni békeszerződés okait és következményeit, és milyen ismereteik vannak a témáról a tanulóknak? Ezt vizsgálta az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kvantitatív és kvalitatív módszereket is felhasználó kutatásában, amelynek keretében pedagógusokat és diákokat kérdeztek. Az mta.hu összefoglalója.

2020. június 4.

A csaknem 700 tanár bevonásával végzett kérdőíves vizsgálatból kiderült, hogy az első világháborút lezáró békerendszerrel és annak következményeivel, illetve a trianoni békeszerződés tartalmával, megkötésének körülményeivel – a szakközépiskolákat nem számítva – körülbelül 3-4 tanórában foglalkoznak. A legtöbb tanárnak tanítási nehézséget okoz az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, illetve az ellenforradalom. Ugyancsak problematikus témának nevezték a két világháború között létrejött vagy újjászerveződő államok bemutatását, illetve a Monarchia nemzetiségi helyzetének ismertetését is.

A válaszok alapján a tanítási nehézségeket jellemzően az okozza, hogy a vizsgált témakörök távol állnak a tanulók világától, kevés a rendelkezésre álló idő, a feldolgozandó témák pedig túlságosan átpolitizáltak és összetettek.

A válaszadók háromtizede szerint nagyon, 56%-a szerint inkább fontos, hogy a diákok megismerjék a trianoni békeszerződés előzményeit és következményeit a szomszédos nemzetek perspektívájából is, amelyet a történelemtanárok 28%-a minden alkalommal bemutat, 60%-nak viszont ritkábban adódik erre lehetősége.

A történelemtanárok kilenctizede szerint a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Közel ugyanilyen arányban – bár gyengébb meggyőződéssel – tartják igaznak, hogy Magyarország második világháborús szerepvállalása javarészt a trianoni békeszerződéshez köthető. A válaszadók 74%-a véli úgy, hogy Trianon traumája a mai napig velünk él, illetve 70% egyetért abban, hogy az esemény következményeit akár szimbolikus, akár gyakorlati intézkedésekkel csökkenteni kell.

A felmérés keretében 14 történelemtanárral és 10 diákcsoporttal interjúkat is készítettek a kutatók. Ennek egyik megállapítása szerint a tanárok úgy látják, hogy kevéssé állnak rendelkezésre olyan segédanyagok, kidolgozott módszerek, amelyek segítenék őket, illetve a tananyag mennyisége miatt nincs is igazán idő az alkalmazásukra. A legtöbb történelemtanár próbálja viszonylag komplexen és árnyaltan kezelni Trianon kérdését, és nem csupán egy-egy narratívát vagy aspektust bemutatni.

A megkérdezett történelemtanárok többsége szerint a diákokat jobban érdekli Trianon, mint egy átlagos történelmi esemény, de azért kiugrónak nem mondható az érdeklődés. Az általános vélemény az volt, hogy a mai tizenévesek többségének nincs különösebben érzelmi viszonyulása Trianonhoz vagy következményeihez.

A felmérés készítői szerint a diákok elég sok megközelítést, viszonyulást meg tudtak fogalmazni Trianonnal kapcsolatban. Elsősorban politikai kérdésként tekintenek rá: fontosabb már a békeszerződés mai reprezentációja, illetve az ebből következő ideológiai beállítódás, mint magáról a konkrét történelmi eseményről alkotott vélekedés. Trianon konkrét történelmi megítélésében lényeges különbségek nem igazán vannak; függetlenül attól, hogy milyen beállítottságú valaki, egyaránt igazságtalannak és túlzónak tartja, ami jelentősen befolyásolta az ország későbbi fejlődési pályáját. Abban azonban, hogy mi következik ebből a jelenkorra nézve, már jelentősebb különbségek tapasztalhatók.

„Az első világháborút lezáró békeszerződések mai megítélése magyarországi középiskolákban – Történelemtanárok és diákok Trianonról – 100 évvel Trianon után” című kutatási jelentés teljes összefoglalója ide kattintva olvasható.