Segíthetik-e Paks II-t független magyar szakértők?

Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont régóta játszik hatékony szakmai közvetítő szerepet a Paksi Atomerőmű és az Országos Atomenergia Hivatal között. A Paks II bővítés előkészítésénél egyelőre nem látszanak hasonló együttműködés körvonalai, pedig már sürget az idő. Cikkünk a kialakult helyzetről Horváth Ákossal, a kutatóközpont főigazgatójával folytatott beszélgetés rövid összefoglalója.

2017. június 27.

2017. május 18-án megalakult az atomenergia biztonságos felhasználását Magyarországon segítő Nukleáris Műszaki Szakértői Klaszter, amelynek elnökévé Horváth Ákost, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatóját választották. A négy alapítószervezetet – az MTA Energiatudományi Kutatóközpontot, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft.-t, az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.-t, valamint a Konkoly és Kis Mérnöki Iroda Kft.-t – Magyarország kiemelkedő szellemi műhelyeiként tartják számon a hazai és a nemzetközi szakmai szférában egyaránt.

A klaszteren belül az MTA Energiatudományi Kutatóközpont a nukleáris technológiákkal foglalkozó munkacsoportot vezeti, ami egyáltalán nem meglepő annak ismeretében, hogy a kutatóközpont (illetve jogelődei) évtizedek óta szoros együttműködést folytatnak a Paksi Atomerőművel és az Országos Atomenergia Hivatallal. Az MTA EK rendelkezik ugyanis Magyarországon azzal a tudományos kapacitással, amely képes matematikailag és fizikailag megalapozottan modellezni, szimulálni az atomerőműben fellépő jelenségeket és azok biztonsági következményeit. Így a kutatóközpont fontos segítséget adhat abban, hogy az atomerőműben alkalmazott technológiák bizonyítottan megfeleljenek a működésükre vonatkozó előírásoknak.

A folyamatos működéshez és az egy-egy technológiai váltáshoz kapcsolódó számítások munkaterhelése azonban össze sem mérhető azzal a hatalmas feladatmennyiséggel, amit egy vadonatúj atomerőmű terveinek biztonságtechnikai ellenőrzése jelent. Mindenütt a világon, így Magyarországon is egyértelmű, hogy a megrendelő teljes felelősséggel ellenőrzi a tervező számításait, elemzéseit. Maguk a technológiai elemek jobbára ismertek a szakmában, azonban egy atomerőmű nem olyan, mint egy zöldmezős beruházásban valamelyik település szélére lerakott szabványos üzemcsarnok. A környezet különbségei – különös tekintettel a hűtőközegre, mely ez esetben a Duna, sajátos vízhozammal és hőmérséklettel – lényegesen befolyásolják az erőmű belső felépítését. Vagyis: egy atomerőművet jócskán testre kell szabni, és e testreszabott erőmű terveire kell elvégezni a bonyolult biztonságtechnikai számításokat.

“Több szerződésünk van a Paks II projektcéggel, melyeket eddig nem tudtunk teljesíteni, mivel nem érkeztek még meg a tervek az orosz féltől” – mondta el Horváth Ákos. “Ráadásul az e szerződések alapján végzendő vizsgálataink csak a VVER-1200-as erőmű viselkedésének megismerésére irányulnak, hogy az előzetes biztonsági jelentést véleményezni tudjuk egyáltalán.”

A munka oroszlánrésze, a részletes elemzés azonban csak ezt követően (vagyis a fontosabb kockázati tényezők előzetes elemzése után) következne az MTA EK számára. A tervek részletes biztonságtechnikai elemzésének az első új blokk 2025-ös indítása előtt mindenképpen meg kell történnie, hiszen enélkül az Országos Atomenergia Hivatal biztosan nem fogja kiadni a létesítmény működési engedélyét. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpontnak a mostani szerződések teljesítésének (önhibájukon kívüli) elhúzódása és a részletes elemzésre vonatkozó szerződés hiánya ellenére fel kell készülnie arra a napra, amikor egyszer csak rázuhan a teljes feladattömeg, és már nyomasztóan közeli a 2025-ös végső határidő.

Ehhez tudnunk kell azt is, hogy az ilyesfajta első, a legfontosabb kockázatokra kiterjedő elemzésekre kapott megbízásokat “bemelegítő szerződéseknek” is nevezik, ugyanis a kutatógárda ezek elvégzésével már elkezd ismerkedni a várható feladatok jellegével. Ez a rendszer a megbízó számára is kedvező, hiszen ha biztosak benne, hogy a fontosabb biztonsági előírásoknak megfelelnek a tervek, a részletes elemzéssel párhuzamosan elkezdhetik az építkezést, mivel tudják, hogy az erőmű szerkezetében már véglegesnek tekinthető.

Horváth Ákos, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont és a frissen megalakult Klaszter egyelőre nem tehet mást, mint várja, hogy megérkezzenek a tervek. Bíznak abban is, hogy megszülethet egy olyan jogszabály is, amely rögzítené az egyeztetés folyamatát, és így törvényi garancia védelmében tervezhetnék az előttük álló szűk egy évtized munkáját.