Akik rácáfoltak Madáchra: rendkívüli női sorsok a 19. századból
Beniczky Hermin, Brunszvik Teréz, Hugonnai Vilma, Lővei Klára, Teleki Blanka: milyen lehetőségeik voltak a nőknek a tanulásra, érvényesülésre és céljaik megvalósítására a reformkortól az I. világháborúig terjedő időszakban? „Azt tartja a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő. A fordítottja azonban nem teljesen igaz, még ma sem” – állapítja meg Kozári Monika Ki volt Veres Pál? című tanulmányában, amelyben rendkívüli egyéniségű nők hátterét vizsgálja.
Beniczky Hermin (Veres Pálné) Forrás: Wikimedia Commons„Egy nő milyen családi hátérrel, indíttatással futhatott be saját életpályát, építhetett fel egy mai értelemben vett karriert, szolgálhatott egy általa választott fontos ügyet, válhatott ismertté és sikeressé? Azok a személyek, akiknek a nevét és munkásságát megőrizte a történelem, tovább éltette az utókor, férjezettek voltak-e vagy hajadonok, és milyen társadalmi rétegből származtak?
Tehát nem pusztán a tanulmány címében feltett kérdésről lesz szó, bár valóban szeretném bemutatni, hogy ki volt Veres Pál, hiszen a feleségét ismerjük, Veres Pálné nevét utca és gimnázium is őrzi. Milyen mentalitású ember volt Veres Pál, és hogy tudta tudomásul venni, hogy a felesége nem »háztartásbeli«, nem csak feleség és anya? Hogy viselte el a környezetük ezt az egyáltalán nem szokványos helyzetet? Szó lesz mellette más férjekről is, például Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő férjeiről” – írja az újkori magyar történelemmel foglalkozó történész.
A főszereplők
A bemutatott életutak széles spektrumon mozognak a hagyományos a női szerepektől a korabeli társadalom által kevésbé elfogadottakig.
Brunszvik Teréz, Teleki Blanka és Lővei Klára Forrás: Wikimedia CommonsA családanya
Kozári Monika tanulmánya a Forrás c. folyóirat 2015. novemberi számában jelent meg.A nagynénje grófi szalonjában nevelkedő, majd földbirtokos férje baráti társaságában forgolódó Veres Pálné Beniczky Hermin – mai kifejezéssel élve – megtalálta az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Elsőként férjének tette fel a kérdést, hogy miért nem taníttatják a fiúkhoz hasonlóan a lányokat is.
Később Madách Imre sokat eláruló címet viselő akadémiai székfoglalója (A nőkről, különösen esztétikai szempontból) sarkallta arra, hogy hosszan érlelt tervét megvalósítva lánynevelő intézetet hozzon létre a fővárosban. Lánya, Veres Szilárda visszaemlékezéseiből ítélve Veres Pál alispánná választása ugyanakkora kihívás elé állította az összetartó családot, mint az anya közéleti szerepvállalása – és mindkét feladatot ugyanolyan sikerrel oldották meg.
A szinglik
Brunszvik Teréz, továbbá unokahúga, Teleki Blanka, és az öt éven keresztül vele egy cellában raboskodó Lővei Klára nem az őket támogató férfiak oldalán küzdöttek az általuk fontosnak tartott ügyért. Brunszvik és Teleki előkelő társadalmi helyzetüket – grófnői rangjukat – sőt részben vagyonukat is felhasználva alapítottak óvodát és lányiskolát, Lővei Klárának viszont független értelmiségi nőként a megélhetéséről is gondoskodnia kellett.
Hugonnai Vilma Forrás: Wikimedia CommonsAz elvált
Szerencsésebbnek tekinthető Hugonnai Vilma, az első magyar női orvos magánélete, aki két megértő társra is talált élete során.
Első férje és hatéves fia mellől utazott a zürichi egyetemre tanulni, hazatérve azonban majd' két évtizeden át vívott küzdelem árán sikerült csak elismertetnie orvosi diplomáját. Második férje, Wartha Vince, a Műegyetem rektora és mai épületének megteremtője mindvégig mellette állt.
A Kozári Monika által bemutatott női sorsokból kitűnik, hogy még e rendkívüli nők sem lettek volna képesek a társadalom szemléletének formálására a szűkebb vagy tágabb környezetükben élő férfiak elfogadó és segítőkész hozzáállása nélkül.
