Műszaki fejlődés és hosszú távú gazdasági ciklusok | MTA

Műszaki fejlődés és hosszú távú gazdasági ciklusok

A gazdasági növekedés legfontosabb hajtóereje a műszaki fejlődés. Ez a közgazdasági gondolkodás régen felismert összefüggése. Az új termékek újabb és újabb szükségletek kielégítését teszik lehetővé. Az újfajta termékek gyártása hozzáadódik a korábbi gazdasági teljesítményhez. De a műszaki haladás nem csak egy-egy megjelenő új termékben mutatkozhat meg. A tudományok fejlődése sokkal átfogóbb változásokat is elindíthat. Szanyi Miklósnak az újjáalakuló Világgazdasági Tudományos Tanács első ülésére írt tanulmánya az mta.hu-n.

2017. december 14. Szanyi Miklós

Így például korunk gazdasága, de a társadalmi működés valamennyi területe magán hordozza az elektronikai és információs forradalom számos újdonságának a nyomát. 30–50 évvel ezelőtt még csak vonalas telefonnal, távírón, majd telexgépen lehetett nagy távolságokat áthidalva kommunikálni. Ezek az eszközök lényegében csak hangátvitelre vagy gépírott szövegek eljuttatására voltak alkalmasak. A mai mobiltelefonok ezzel szemben hangot, képet, mozgóképet, írott szöveget és még sokféle információt képesek rendkívül gyorsan nagy távolságokra eljuttatni, sőt még számítógépként is használhatók. Ezeket a korszakos változásokat nevezzük műszaki-gazdasági paradigmaváltásnak.

Egy matematikai műveletre jutó költség 2006-os egységáron (árak a GDP-árindexszel deflálva) Egy matematikai műveletre jutó költség 2006-os egységáron (árak a GDP-árindexszel deflálva) Forrás: Nordhaus 2007; Dosi–Nelson 2013. (A hivatkozott tanulmányok jegyzékét lásd a cikk végén)

Nem nehéz elképzelni, hogy a paradigmaváltások a különféle gazdasági szereplőket, de még az egyes embert is eltérően érintik. Van, aki gyorsan átveszi az újdonságokat, sőt maga is részt vesz a kitalálásukban, mások viszont ellenállnak a változásnak, adott esetben akár akadályozni is igyekeznek. A korábbi műszaki megoldásokra alapozott gyártó berendezések költségei például jelentős anyagi hátrányt jelentenek egyes cégeknek. Ezért a gazdasági erőviszonyok jelentős eltolódása megy végbe a piacokon, új cégek dominálnak, mások háttérbe szorulnak, akár el is tűnnek. Ugyanígy, nagyobb földrajzi egységek, ipari körzetek, sőt akár országok gazdasági súlya és szerepe is gyökeresen megváltozhat. Az egyenlőtlen fejlődés átrendezi az erőviszonyokat. Éppen ez a folyamat teremthet új esélyeket a korábban lassabban fejlődő térségeknek, országoknak a felzárkózásra. A felzárkózásnak ezek a történelmi pillanatai ritkán, de viszonylag rendszeresen felbukkannak. Ezért érdemes a műszaki és gazdasági fejlődés hosszú távú, történelmi fejlődési ciklusait tanulmányozni.

A szakirodalomban két olyan irányzatot találunk, amelyek a gazdasági fejlődés ciklusait 250-300 évre visszamenőleg vizsgálják. Az időben is első irányzat a gazdasági fejlődés idősorait vizsgálta (beruházásokat, kamatokat, acéltermelést és még néhány további idősort). Az 1930-as évek közepén Nyikolaj Kondratyev végzett ilyen megfigyeléseket. Azt találta, hogy a gazdasági fejlődés 50-60 év hosszúságú ciklusokra bontható. A ciklus első felét gyorsuló növekedés és expanzió jellemzi, amit lassulás, recesszió követ, majd a mélypont után újabb fellendülés következik. A lassulás valamilyen nagyobb gazdasági megrázkódtatás, válság idején kulminálódik. Ilyen nagy válságok volt az 1929–1933-as nagy gazdasági világválság vagy a 2007–2008-as pénzügyi világválság. A hosszú távú gazdasági ciklusokkal foglalkozó újabb kutatások korszerű adatbázisokra támaszkodva ma már képesek a világgazdaság növekedési ütemének változásaival is lehatárolni a ciklusszakaszokat.

A másik irányzat a növekedési ütemkülönbségek okaira kíváncsi, és a háttérben meghúzódó legfontosabb hajtóerő, a műszaki fejlődés gyorsuló vagy lassuló periódusait igyekszik elkülöníteni. De ennél is fontosabb, hogy az evolúciós innovációelmélet igyekszik magyarázni az ütemeltérések okait is. Ebben az elméletben az innováció úgy szerepel, mint a társadalmi szereplők közös, heurisztikus tevékenysége. A középpontban Joseph Schumpeter osztrák-amerikai közgazdász elmélete alapján az innováció és az innovációt megvalósító vállalkozó vagy vállalat áll. A tudományos fejlődés időről időre produkál alapvetően új ismereteket, koncepcionálisan új megközelítéseket és megoldásokat. Az ezekre irányuló kutatási erőfeszítés akkor válik intenzívebbé, amikor a piaci szereplők mozgástere a korábbi műszaki feltételek mellett beszűkül. Amint viszont egy-egy tudományos áttörésre sor kerül, az egy láncreakciót képes elindítani, további kapcsolódó előrelépések történnek más tudományterületeken is.

A vállalkozók a felhalmozódó új tudásanyagból próbálnak piaci igényeket kielégítő terméket létrehozni. Ezt a tevékenységet, az új ismeretek gazdasági hasznosítását nevezzük innovációnak. Az innovációk a tudás gyarapodásához hasonlóan fürtökben, klaszterekben jönnek létre, így hatásuk megsokszorozódik, technológiai fejlődéspályákat képesek kialakítani. A fejlődési folyamat elején még több egymástól eltérő koncepciójú megoldás versenyez. Ezek közül a biológiai evolúcióhoz hasonló piaci szelekciós folyamat fogja a szükségleteket legjobban és leghatékonyabban kielégítő változatot kiemelni a többi közül. Ez válik uralkodó megoldássá, amelyet a fejlődés későbbi fázisában mindenki alkalmazni kezd. A technológia általános elterjedése azonban nemcsak a létrejövő új iparágban, hanem a hagyományos iparágakban is műszaki fejlődést indukál. A technológiai fejlődésnek ez a szétterjedése válik a műszaki-gazdasági paradigma második szakaszának a leginkább jellemző folyamatává.

A kétféle ciklus megközelítése csak kellő rugalmassággal állítható párhuzamba. A nem teljes átfedés legfontosabb oka az, hogy a szakaszolás általában eléggé önkényesen választott időpontokhoz kötődik. Másrészt, mint minden gazdasági folyamatnál, itt is alapvetően sztochasztikus összefüggéssel van dolgunk. Függvényszerű összefüggést hiába is keresünk. A történelmi periódusok ennek ellenére viszonylag jól összeilleszkednek. A K-hullámok félidejében, tehát a gazdaság lassuló időszakában indulnak el az M-hullámok. Ezek első időszaka, az új technológiák kialakulási időszaka. Amikor az alaptechnológiák termelése és felhasználása megszokottá válik, a műszaki fejlődés súlypontja áthelyeződik az új technika szétterjedésére más iparágakban. Ez a szétterjedés időszaka, ami a K-hullámok fellendülési periódusával (gyorsuló gazdasági növekedés) esik egybe.

A kutatók részletesen vizsgálták a technológiák kialakulásának és szétterjedésének folyamatait, és azt is, hogy ezek a változások milyen szervezeti, intézményi, társadalmi változásokat hoznak létre. Ezek közül az eredmények közül most egyet emelünk ki, a finanszírozást. A vállalati tevékenység külső finanszírozása alapvető jelentőségű minden időszakban. Ugyanakkor a likviditás időszakonként változó ágazatokba és üzleti konstrukciókba áramlik. A műszaki-gazdasági paradigmák kialakulási fázisában a magas hozamú, de nagy kockázatú, új, technológiaintenzív vállalkozások finanszírozása kerül előtérbe. A modern tőkepiacokon spekulációs kereslet alakul ki, és a technológiai részvényeket a tőzsdék túlárazzák. Eszközbuborék jön létre, amely persze segíti az új paradigma legjobb vállalatainak üstökösszerű felemelkedését (gondoljunk a maiak közül a Microsoftra, a Google-ra vagy az Alibabára). Amint az iparági nyertesek köre eléggé szilárdan kialakul, elkezdődik a vesztesek, a meghiúsult műszaki megoldásokat fejlesztők kilépése a piacról. Ez a folyamat akár pánikszerű szabadulási rohamot, tőzsdeválságot is előidézhet a tőkepiacokon. A válság után viszont stabilabb, alacsonyabb szintű megtérülést biztosító (nem árfolyamnyereségre spekuláló) befektetési konstrukciók válnak jellemzővé. Ezt a folyamatot az irányzat több szerzője szerint aktív állami szabályozás is támogatja. A kormányzatok igyekeznek a pusztító tőzsdeválságokat előidéző spekulációt szorosabb szabályozással kordában tartani.

Befektetési buborékok műszaki-gazdasági paradigmák fordulópontjai körül Befektetési buborékok műszaki-gazdasági paradigmák fordulópontjai körül Forrás: Perez 2009: 7.

A 2000-es évek eseményei nem egészen a korábbi periódusok forgatókönyvei szerint alakultak. Ezért a ma látható folyamatok elhelyezése a kétféle ciklus elméletének időtengelyén nem teljesen egyértelmű. Az elektronikára, kommunikációs technológiára alapozódó műszaki-gazdasági paradigma kialakulási periódusa az 1970-es években indult, és az elmélet értelmezése szerint a 2000-es dotcom-válságig tartott. Mint ismert, ez a válság volt az új technológiai vállalatok részvényeit értékesítő amerikai NASDAQ tőzsde nagy összeomlása. És valóban, ezt követően az új csúcstechnológiai cégek finanszírozása háttérbe szorult, vagy legalábbis megszűnt részvényeik túlárazása. Csakhogy a likviditás nem a hagyományos vállalatfinanszírozási konstrukcióba áramlott vissza, hanem új spekulációs célpontot talált magának. Ráadásul a nemzetközi és nemzeti törvényi szabályozás sem tett jóformán semmit a tőkepiaci spekuláció korlátozására és a források reálgazdaságba terelésére. A rendszernek ez a „hibája” lelassította a szétterjedési folyamatot a paradigma második szakaszában. De a növekedési trendekkel is van némi probléma, ugyanis az 1990–2007 közötti időszakban érezhetően és tartósan magasabb volt a világ GDP-jének növekedési üteme, mint a megelőző 15-20 évben. Ennek magyarázata persze elsősorban Kína és néhány más feltörekvő gazdaság szédületes fejlődése ebben az időszakban. A fejlett országok növekedése nem volt látványosan gyorsabb.

Technológiaintenzív vállalati részvények kereskedelmének alakulása a new yorki tőzsdén (piaci tőkésítettségi indexek és a kereskedés forgalma, 1990–2006) Technológiaintenzív vállalati részvények kereskedelmének alakulása a new yorki tőzsdén (piaci tőkésítettségi indexek és a kereskedés forgalma, 1990–2006) Forrás: Perez 2009: 9, 22.

Bár a növekedési ciklus (K-hullám) és a műszaki-gazdasági ciklus (M-hullám) összhangja az évezred fordulóján nem volt teljesen kifogástalan, a fenti értelmezésekkel mégis magyarázhatóak az eltérések. Úgyhogy ezek mentén a gondolatok mentén feltehető a jövő kérdése is. A műszaki fejlődés elsőbbsége miatt elsősorban az M-hullám jövőbeli alakulása lehet érdekes. Mindjárt felvetődik egy sajtóban is nagy visszhangot kapott koncepció, az Ipar 4.0 program értelmezése. A dokumentumok tanulmányozása után megalapozottan kijelenthetjük, hogy ez a koncepció az ötödik, mikroelektronikára és információs technológiákra alapozott paradigma szétterjedési fázisát hivatott elősegíteni. Fő tartalma az automatikus gyártási, anyagmozgatási rendszerek, közlekedési eszközök kifejlesztése és működésbe állítása. Pontosan az, amit az elmélet leír, vagyis az új paradigma legfontosabb technológiai újításainak széles körű használatba vétele a gazdaság egészében, továbbá az infrastruktúra rendszereiben és más társadalmi területeken.

De a látványos fejlődési folyamatok egy másik iránya ennél távolabbra mutat. Az ötödik műszaki-gazdasági paradigma idején arra ráépülve fejlődnek ki a következő, hatodik paradigma meghatározó elemei. Ezek meghatározása ennek a szakasznak az elején még inkább a jóslás kategóriájába tartozó vállalkozás. Ennek ellenére már most látni lehet néhány olyan fejlődési elemet, amely eltér a mostani paradigma logikájától, és ezért lehetséges, hogy a következő paradigma meghatározó elemeivé válik. Minden paradigmának van valamilyen olcsó, tömegesen előállítható, potenciálisan korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló erőforrása. A mikroelektronikai forradalomban ez az erőforrás az olcsó mikroelektronikai alkatrész volt. Mindig van valamilyen új vagy újszerűen használt infrastruktúra-elem. Jelenleg ez az internet. És új gazdasági és társadalmi intézmények, újszerű szervezeti megoldások is megjelennek, átalakul az életforma is (mostani példa erre az internetes megosztó szoftverekre szerveződő közösségek kialakulása). Tehát az újdonságokat széles területen érdemes keresni.

Az egyik ilyen újszerű elem az adatfelhő, a big data. Soha nem látott mennyiségben férhető hozzá már a ma is rendelkezésre álló keresőmotorok révén tömérdek információ, amelyet üzleti célra is könnyen lehet használni. Az ezekhez való hozzáférésben a platformoknak van nagy szerepük, azoknak a közvetítő elektronikus felületeknek, amelyeken keresztül az adatokhoz hozzáférünk, vagy piaci ügyfeleinket, más partnereinket megtaláljuk. Az adattömegben való eligazodás, hatékony keresés és szelektálás válik az egyik legfontosabb tudássá. Az adatok és információk új kombinációi adnak majd lehetőséget új termékek kialakítására. Egy másik, ide erősen kapcsolódó folyamat a termék létrejöttét és fogyasztását leíró értékláncban a különböző szerepek közötti határok elmosódása. A fogyasztó már egyben termelővé is válik, maga hoz létre bizonyos teljesítményeket, amelyekkel használhatóvá teszi a mások által szolgáltatott eszközöket, alkatrészeket (IKEA-elv). A fogyasztókat sújtó nagymértékű információs aszimmetria egyre jobban eltűnik az adatfelhő okos használata következtében. A fogyasztás hatékonyabban optimalizálható.

A másik folyamat a termékek megnövekedett tudástartalma. Bizonyos termékek eleve lényegében kizárólag ebből állnak, és elektronikusan értékesíthetőek: fizikai megjelenésük nincs is. Más termékekben a tudáselem egyre fontosabb kiegészítőként jelenik meg, és nélküle a megvásárolt eszköz (hardver) nem is használható kielégítően. A tudásátadás új csatornája az internet. Az internet a jelenlegi paradigmában még elsősorban mint termékelem jelentkezik. A következőben viszont már mint új infrastruktúra-elem, értékesítési csatorna válik meghatározóvá. Ez elősegíti, hogy a vállalati működés színtere a globális piac lesz, de sok cég a hatodik paradigma kialakuló időszakában szűk piaci szegmensekre specializálódva fog működni. Már elkezdődött a született globális vállalatok növekedése. A gyártási technológiák területén a nanotechnológiának, biotechnológiának és az űrtechnológiának lesz kiemelkedő szerepe.


Bibliográfia

Dosi, G. – Nelson, R. R. (2013): The Evolution of Technologies: An Assessment of the State-of-the-Art. Eurasian Business Review, 3:1 3-46.

Nordhaus, W. D. (2007): Two centuries of productivity growth in computing. The Journal of Economic History, 67:1, 128-159. Idézi: Dosi és Nelson, 2013.

Perez, C. (2009): The double bubble at the turn of the Century: Technological roots and structural implications. CFAP Working Paper No. 31. Centre for Financial Analysis & Policy, Cambridge University.