Exobolygó-vadászat, illetve vád és valóság Széchenyi akadémiai felajánlásának ügyében: a Szigma – a holnap világa 2017. június 27-i adása
Mennyire különleges a Naprendszer? Valóban egyedül vagyunk a világegyetemben? Miért kell húsznál több távcső egy kutatáshoz? Befizette-e Széchenyi István az általa felajánlott összeget? Nemesként a felsőház helyett miért az alsóházban tette meg híres gesztusát? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphattak a tudományos magazin adásának hallgatói.
Magyarok is részt vesznek az Európai Űrügynökség PLATO névre keresztelt új programjában. A terv szerint kilenc év múlva induló űrtávcső exobolygókra vadászik majd. A program nem titkolt célja, hogy földön kívüli, esetleg értelmes életet találjon. A jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel valószínűleg nem lehetne eljutni egy idegen civilizációhoz, de egy „PLATO-i” kapcsolat is korszakalkotó felfedezés lehet az emberiség számára.
„A PLATO (PLAnetary Transits and Oscillations of stars, vagyis ’bolygótranzitok és csillagoszcillációk’) az ESA (Európai Űrügynökség) űrmissziója. Egy olyan űrtávcsőrendszerről van szó, amelynél egy platformon lesz húsznál is több viszonylag kisméretű távcső, amelyekkel távoli csillagok körül keringő bolygókat, úgynevezett exobolygókat fogunk keresni. Az exobolygó elnevezés, az extraszoláris, Naprendszeren kívüli planétákat jelenti. Körülbelül húsz évvel ezelőttig egyedül a saját Naprendszerünket ismertük, és fogalmunk sem volt arról, hogy más, Naphoz hasonló csillagok körül keringenek-e bolygók. 1995-ben történt az áttörés, amikor sikerült egy ilyet találni, és azóta az exobolygók keresésére indult űrmissziók mondhatóak a legsikeresebbnek” – mondta Szabó Róbert, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársa.
Az exobolygók kutatásának jelentőségét adja, hogy minél több, a mienkhez hasonló rendszert ismerünk meg, annál nagyobb az esély arra, hogy megismerjük Naprendszerünk keletkezésének pontos körülményeit és tulajdonságait.
„A rendi országgyűléseken a kezdeményezés az alsóházé volt. Az érdemi politikai viták is az alsótáblán zajlottak, a felsőtábla ellenőrző, mérséklő szerepet töltött be. A főrendi tábla aktívabb, a közélet iránt valóban érdeklődő tagjai rendszeresen látogatták az alsótábla üléseit, még akkor is, ha ők ezeken az alkalmakon nem szólalhattak fel. Széchenyi István is emiatt volt jelen, és ezért kért szót az alsótábla nem hivatalos kerületi ülésén, amikor Felsőbüki Nagy Pál éles hangon szemrehányást tett a mágnásoknak a magyar nyelv és a magyar kultúra ügyében mutatott közömbösségük miatt” – mondta Fónagy Zoltán, az MTA Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa az e heti Szigmában.
A történész szerint jegyzőkönyv ugyan nem készült, jelenlévők beszámolóiból, leveleiből azonban ismerjük az eseményeket. Egy szemtanú naplójából idézte Széchenyi szavait: „Nekem itt szavam nincs, az országnak nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosinknak magyarrá neveltetését, jószágaim egy esztendei jövedelmét feláldozom…” Ebben a szövegben pontos összeg még nem szerepel.
Arról, hogy mikor jelent meg először a vád, miszerint Széchenyi nem teljesítette felajánlását, mekkora összeget jelent pontosan az egyévi jövedelem, és teljesítette-e az alapító a felajánlásában megfogalmazott ígéreteit, a tudományos magazinnak adott interjúban részletesen beszélt a kutató.
A 2017. június 27-i adás itt meghallgatható.
A korábbi adásokról itt tudhat meg többet.
