Aszteroidák árnyékában, a génterápia jövője: a Szigma – a holnap világa 2017. július 4-i adása
A statisztikusok szerint nem kérdés, hogy előbb-utóbb egy nagyobb aszteroida eltalálja a Földet – a kérdés inkább az égitest mérete és érkezésének pontos időpontja. De hogyan lehet kivédeni egy becsapódást? A tudományos rádióműsor másik témája a génmódosítás volt. Mennyire használható a génterápia? Meddig van jogunk módosítani az emberi génállományt? Az MTA szakértői válaszolnak.
Nem az aszteroida szétrobbantása a megoldás
„Az aszteroidák vagy kisbolygók, a Naprendszerben a nagybolygók közötti térben mozgó különböző méretű apró égitestek, amelyek mérete a méteres tartománytól a száz kilométeres objektumokig terjed. A Mars és a Jupiter közötti pályán, illetve a Jupiter pályáján mozgó égitestekről van szó, amelyeket hétköznapi formában leginkább különböző szikladaraboknak lehet elképzelni” – mondta a Szigma e heti adásában Kereszturi Ákos, az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos munkatársa.
A kutató azt is elmondta, hogy földközeli égitestből kevesebb van, és azok pályáját folyamatosan térképezik fel a szakemberek. Veszélyes közelségnek egy esetleges ütközés számítana, de a híresztelésekkel ellentétben egyelőre nem ismert olyan kisbolygó, ami bizonyítottan eltalálná bolygónkat. Ugyanakkor statisztikailag várhatóak becsapódások, melyek közül többször megfigyelhető volt már légköri robbanás. Méretükből fakadóan az ilyen jellegű események nem jártak pusztítással, de ha az aszteroida túljut a légkörön és becsapódik, akkor – tömegétől és a helyszíntől függően – robbanás történhet, ami komoly károkat okozhat. Annak ellenére, hogy a tudományos-fantasztikus filmek bővelkednek látványos megoldásokban, jelenleg még nem áll rendelkezésünkre pontos, kidolgozott és tesztelt módszer egy esetleges aszteroida-becsapódás kivédésére.
A génmódosítás kockázata és jelentősége
„A génbeviteli eljárások és a célzott genetikai módosítások az elmúlt évtizedekben értek el olyan határokat, amikor már hatékonyan és gyorsan bele tudunk nyúlni bármilyen élőlény genetikai állományába. Mára ezek a technológiák humán esetekben is elérhetőek” – mondta a Szigma riporterének Orbán Tamás, MTA TTK Enzimológiai Intézet munkatársa.
Jelenleg még kutatási fázisban tartanak az ilyen jellegű kísérletek, gyógyászati felhasználásba nem kerültek, bár utolsó megoldásként például leukémiás betegeknél vérképző őssejteket érintő génterápiás módszereket alkalmazhatnak már. Viszont a genetikai módosításokkal járó biztonság vagy inkább bizonytalanság kérdése továbbra is tisztázatlan, hiszen az évmilliók alatt kialakult kényes egyensúly megbontása igen kockázatos vállalkozás. Orbán Tamás szerint „a molekuláris genetika most ért el olyan fázisba, ahol a fizika járt az atomenergia felfedezésekor. Óriási potenciális eszköz van a kezünkben, amelyet nagyon sok jó dologra is lehet használni, de borzasztó komoly mellékhatásai és veszélyes irányai lehetnek. Itt van az a határ, ahol megálljt kell parancsolni az alkalmazásoknak, viszont a kutatásokat nem szabad leállítani.”
A 2017. július 4-i adás itt meghallgatható.
A korábbi adásokról itt tudhat meg többet.
