„A kulturális és nyelvi sokszínűség lehetőségei és korlátai a Kárpát-medencében" címmel tartottak műhelykonferenciát az Anyanyelv Nemzetközi Napján a kisebbségek anyanyelvi helyzetéről az Akadémián. A rendezvényen a nyelvészeken kívül jogászok, szociológusok és történészek vitatták meg a kultúra és az anyanyelv összefüggésének kérdéseit.

Maróth Miklós, az MTA alelnöke köszöntőjében történelmi kitekintés keretében elmondta, a magyar nyelv összeköt bennünket, kifejezi nemzeti összetartozásunkat: „Mint minden nyelv, a magyar nyelv önmagában is érték. A magyar nyelv történelmünk hordozója, történelmünk különböző állomásairól tanúskodnak az egyes szavaink, mint az aláni eredetű asszony, a latin eredetű pénz vagy a szláv eredetű pince. Anyanyelvünk révén megérthetjük saját múltunkat, saját történelmünket." Egyúttal arra is emlékeztetett, hogy az Akadémia alapításának egyik célja az volt, hogy a tudomány eredményei magyar nyelven is elérhetőek legyenek.

     „Ez az első alkalom, hogy Magyarországon ezen a napon, az anyanyelv nemzetközi napján tartanak nyelvészeti vonatkozású konferenciát – hívta fel rá a figyelmet megnyitó beszédében Visy Zsolt, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Kulturális Szakbizottságának elnöke. Az anyanyelv legértékesebb szellemi tulajdonunk, amelyet védenünk, ápolnunk kell – jelentette ki.

     „A konferencia szakmai célja, hogy egységében láttassa a régió problémáit és megoldási lehetőségeiket" – mondta a multidiszciplináris tanácskozásról Bartha Csilla, az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa. Beszédében kiemelte: Átgondolt nyelvpolitikára, nyelvi tervezésre, valamint nyelvfejlesztésre van szükség, amihez elengedhetetlen a nyelvészet, a szociológia és más társadalomtudományok képviselői közötti párbeszéd.

   A bevezető előadások szociológiai, történelmi és jogi szempontból elemezték a Kárpát-medencei kisebbségek anyanyelv-használati lehetőségeit és gyakorlatát. Vizi Balázs nemzetközi jogász, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa rámutatott: Jóllehet az Európai Unió deklarált célja a nyelvi sokszínűség támogatása, a kedvező jogi környezet sem szavatolja automatikusan a kisebbségi anyanyelvek megőrzését. Kérdéses, hogy az 1990-es években lefektetett európai kisebbségvédelmi nyelvi jogi alapelvek, standardok elégségesek-e, megfelelőek-e a mai társadalmi-politikai helyzetben. A kutató emlékeztetett rá: Bár az egyes államok szerepe az utóbbi húsz évben megváltozott, a hivatalos nyelvek kiemelt szerepe továbbra is változatlan, ezért a többnyelvű társadalmak támogatásában az állami felelősségvállalás átgondolása, átértelmezése szükséges.

     Szarka László, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa az európai és a Kárpát-medencei nyelvi egyenjogúsítási modelleket áttekintve kijelentette: Saját közép-európai, a nyelvi jogokat biztosító modellt kell létrehoznunk, amely a nemzetállamok közötti érdekazonosságon alapul.

     A bevezető előadások után a nyelvpolitika, a nyelvi tervezés, a többnyelvűség stratégiáinak, a kisebbségi oktatás, valamint a kultúra és az anyanyelv összefüggésének kérdéseit panelbeszélgetések keretében vitatták meg a magyarországi és a határon túli szakemberek.

Az európai nyelvekről számokban
Az Európai Uniónak 500 millió polgára, 27 tagállama, 3 ábécéje és 23 hivatalos nyelve van. Az Európai Közösségek Bizottsága az „Európai tőke és közös elkötelezettség" című, a többnyelvűségről szóló közleményében leszögezi: Valamennyi nyelv érték, és a többnyelvűek – mintegy a különböző kultúrákat összetartó erőként – értékes tőkét jelentenek.