Nemzeti múlt és kollektív emlékezet – konferencia a történelem tanításáról

„A családi történeteken keresztül egyre kevésbé ismerhetik meg a diákok a közelmúlt történelmét, így egyre nagyobb szerep hárul az oktatásra” – mondta Jancsák Csaba szociológus, az Akadémia által indított szakmódszertani program egyik kutatócsoport-vezetője, aki az MTA támogatásával azt vizsgálja, hogy miként lehet az oral history, vagyis az „elbeszélt történelem” módszereit és eredményeit a történelemtanításban felhasználni. A kutató súlyos problémának tartja, hogy a család nem adja át a nemzeti múlttal kapcsolatos tudást. Ez azért lenne fontos, mert a történelemmel kapcsolatos kollektív emlékezet a család, a kortárs csoport és az iskola értelmező közösségei által örökítődik generációról generációra. Ezek a közösségek őrzik a kultúrát és az úgynevezett transztörténelmi értékeket. Az előbbi kettő, tehát a család és a kortárs csoport kiesésével viszont súlyos felelősség hárul az iskolára.

„Az elmúlt évben ifjúságkutatást folytattunk, amelynek egy kérdéscsoportjában felsoroltuk a jelentős történelmi eseményeket, mérföldköveket 1848-tól az európai uniós csatlakozásig, és arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek megjelennek-e a családi beszélgetésekben” – ismertette a kutató, aki elmondta: arra jutottak, hogy a család története alig kerül szóba a rokonok közötti beszélgetésekben. A fiatalok nem beszélnek a dédszüleikkel, nagyszüleikkel vagy a szüleikkel arról, hogy mi történt a második világháború alatt, a Rákosi-diktatúrában, a Kádár-korszakban, 1956-ban vagy a téeszesítéskor. Napjaink érettségiző diákjai szinte történelmen kívüli állapotban vannak” – fogalmazott Jancsák Csaba.

Korábbi fókuszcsoportos vizsgálataikból kiderült, az általános és középiskolai tanárok szerint kevés idő jut az 1956-os eseményekre, s nincsenek olyan kész, a „screenager” (a screen – ’képernyő’, valamint teenager – ’tizenéves’ szavakból) generáció számára készült tananyagok, amelyeket használhatnának. A Jancsák Csaba vezette akadémiai kutatócsoport ezért azt elemzi, hogy videointerjúk segítségével miképpen lehet közelebb hozni a diákokhoz a második világháborút, a holokausztot és 1956-ot. A program fontos része, hogy ezeket a hangképes anyagokat miként lehet hatékonyan beilleszteni a tanórák keretébe. A négyéves munka eredményeként létrejövő tananyag az MTA jóvoltából minden pedagógus számára ingyen hozzáférhető lesz.

A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) programalkotó ülése Szegeden, 1956. október 20-án Forrás: www.mefesz.hu (Liebmann Béla fotója)

„»Az 1956-os forradalom és szabadságharc tudományos kutatása, valamint helye az oktatásban« című konferencia erre az utókor által érzett felelősségre is reflektált” – mondta Jancsák Csaba. A rendezvény 34 előadása egyszerre mutatta be a legfrissebb tudományos kutatási eredményeket, illetve próbált választ adni arra, hogy miként érdemes tanítani a 60 évvel ezelőtti eseménysort. A konferencián – a házigazda Szegedi Tudományegyetem oktatói mellett – Zinner Tibor, a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársa a kádári megtorlás rendszerét mutatta be, Kahler Frigyes az 1956-os sortüzekről beszélt, Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója az 1956-os forradalom utáni megtorlás szervezeti kereteiről, Szögi László, az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport projektvezetője az 1956-os forradalmat és a megtorlást mutatta be a hazai egyetemek világában, Borsodi Csaba, az ELTE BTK Történeti Intézetének igazgatója pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1957–1960 közötti történetét ismertette.

A konferencia „1956 tanítása” című szekciójában hat előadásban vizsgálták a tankönyvek 1956-képét, a felsőoktatásban meghirdetett 56-os témájú kurzusokat, az általános és középiskolai oktatási lehetőségeket és a jó gyakorlatokat.