Minőségi programokra és a tanárképzésre koncentrálok – beszélgetés az MTA Kolozsvári Területi Bizottsága elnökével | MTA

Minőségi programokra és a tanárképzésre koncentrálok – beszélgetés az MTA Kolozsvári Területi Bizottsága elnökével

A Magyar Tudományos Akadémia első határon túli területi bizottsága 2007 januárjától működik Kolozsváron. Jelenleg az MTA 20 külső tagja és köztestületének 859 tagja él és dolgozik Erdélyben. Néda Zoltánnal, az MTA Kolozsvári Területi Bizottsága elnökével beszélgettünk terveikről, arról, miért fontos a felsőoktatás után a közoktatásra odafigyelni Erdélyben, és hogy fizikusként milyen típusú kutatásokban érzi otthon magát.

2018. április 12.

Milyen tervekkel vette át 2017 júniusában a Kolozsvári Területi Bizottság (KAB) vezetését?

Néda Zoltán oldala a Researchgate-en    Egy feltételem volt. Korábban a KAB az Akadémiától érkező támogatást egyenlően osztotta szét a szakbizottságai között. Ennek az lett az eredménye, hogy a szakbizottságok a rájuk eső szűkös keretből csak olyan programokat tudtak megvalósítani, amelyek nem tudtak jelentősebb szerepet betölteni sem az erdélyi tudós közösség, sem a nagyközönség életében. Az én tervem ezzel szemben az volt, hogy kérjünk be a tagjainktól nagyobb programokról szóló javaslatokat, és ezekből válogatva szervezzünk évente maximum ötöt. A válogatást az elnökség tagjai – Csibi Venczel József, Péntek János, Salat Levente, Tiboldi István és jómagam –, illetve egy erre a célra megválasztott kuratórium végzi. Azt szeretném, ha kevesebb, de minőségi projekttel foglalkoznánk.

Néda Zoltán, az MTA külső tagja, a KAB elnöke Néda Zoltán, az MTA külső tagja, a KAB elnöke Forrás: kab.ro

Mi értendő programon?

Sokféle tevékenység. Ilyen lehet egy nemzetközi hírű kutató meghívása előadások tartására, kapcsolatépítésre, egy rangos konferencia, egy ismeretterjesztő előadás-sorozat, az Erdélyben keletkező tudományos eredmények népszerűsítése a médiában. Olyan programokra gondolok, amelyek nyomot hagynak az erdélyi társadalomban. Magyar származású kutatók erdélyi előadásaiból szerintem legalább évi kettőre lenne szükség, a feltétel pedig az lenne, hogy úgy beszéljenek a témájukról, hogy a közönség megtöltsön egy nagy előadótermet. Örülnék egy mértékadó ismeretterjesztő konferenciának is, erős sajtójelenléttel. Azt szeretném, ha ezek az események olyan jelentősek lennének, mint egy kiemelkedő színházi előadás, és legalább akkora hatással lennének a kolozsvári közéletre. Évente legalább egy nemzetközi konferenciát támogatnánk, és a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rangos tudománynépszerűsítő előadásokat tartanánk.

A KAB vezetésével a korábbi években átfogó vizsgálat készült a romániai magyar tudományosság helyzetéről, valamint egy hasonló alaposságú elemzés az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetéről és kilátásairól. Ezek a tevékenységük már lezárult?

Nem, e kérdésekkel mindenképpen továbbra is foglalkoznunk kell. Emellett – ha már szóba került a téma – szívügyem a középiskolai oktatás, azon belül pedig a természettudományos tárgyak oktatása Erdélyben. Eljutottunk oda, hogy már vannak iskoláink, nem is kevés, nagyjából adottak a működési kereteik is, de nagy probléma, hogy hiányzik a tanárutánpótlás. A KAB elnökeként ezzel az üggyel kiemelten foglalkozom, mert a felsőoktatásunk fokozatosan elhal, ha az általános és középiskolai oktatást elhanyagoljuk. Egyetemi tanárként állítom, hogy jelenleg a felsőoktatás nagyjából jól működik nálunk.

Kivéve a tanárképzést.

Valóban, de azon az állapoton, hogy Romániában nem létezik elkülönülő tanárképzés, az egyetemeken nincsenek tanári szakok, önmagunkban nem tudunk segíteni. Az egyetemeken választható ugyan egy úgynevezett pedagógiai-módszertani modul, ám az minden hallgató számára ugyanazt nyújtja, tartalmilag túl általános, formális, és édeskevés ahhoz képest, mint amennyit tudnia kellene annak, aki valóban tanítani akar. Két barátommal még 2016 decemberében indítottunk egy petíciót „Beszéljünk megoldható problémákról!” címmel, amelyet több mint hétszázan írtak alá. Ebben többek között azt kifogásoljuk, hogy az erdélyi magyar iskolákban csökkenőben van az oktatás színvonala, aminek a legfőbb oka az, hogy hiányzik az erdélyi magyar pedagógus-pályamodell, a megfelelő szakmai és anyagi támogatás. A petíció nyomán a Magyar Bankszövetség támogatásával havi 600 lejes (kb. 40 ezer forint) ösztöndíjat tudunk biztosítani tanulmányaik alatt azoknak a magyar nyelven tanuló matematikus-, informatikus- és fizikushallgatóknak, akik vállalják, hogy tanárok lesznek. Szerintem most Erdélyben az általános és középiskolai oktatásnak kell prioritást kapnia.

Az MTA Kolozsvári Területi Bizottságának székháza Az MTA Kolozsvári Területi Bizottságának székháza Fotó:kab.ro

A fentiek hogyan kapcsolódnak az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programjához?

Tagja vagyok az MTA-ELTE Fizika Tanítása Kutatócsoportnak Sándor Bulcsúval, a frankfurti Goethe Egyetem és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatójával, valamint Pető Máriával, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanárával és Vörös Alpárral, a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum tanárával együtt, így a kutatásnak van erdélyi része is. Nagyon fontos a módszertani kutatás, ugyanis az alapoknál, a tanárképzésnél kell kezdenünk. A sportban is az első edző a legfontosabb. Komoly problémát jelent a tanári fizetések relatíve alacsony volta és még inkább a tanárok társadalmi megbecsültsége. Egy erdélyi magyar középosztálybeli család gyermekének jelenleg nem nagy előrelépés, ha tanár lesz belőle. Hadd mondjak egy példát: a BBTE magyar tannyelvű fizika szakán, ahol én is tanítok, az utóbbi tíz évben végzett hallgatók közül egyetlenegy választotta a tanári pályát. Először is nagy a piac vonzereje, akik tudnak programozni, modellezni, értenek kicsit az elektronikához és az automatizáláshoz, rögtön találnak állást a versenyszférában. Ezenfelül pedig az egyetemeken és a kutatóintézetekben is hiány van jól képzett munkatársakból. Az MTA Kolozsvári Területi Bizottságának abban is segítenie kell, hogy aki mindezek ellenére a tanári pályát választja, annak korszerű tudása legyen, és „első edzőként” úgy legyen képes tanítani, hogy a gyerekekben felkeltse a tudományok iránti érdeklődést. Emellett pedig tagjaink lobbiereje sem lebecsülendő, ha az oktatás ügyéről van szó, hiszen a legtöbbünk egyetemi tanár. Az egyetemeinknek pedig megvan az az autonómiája, hogy tanterveken kívüli programokkal segítsék a leendő tanárokat.

A tanárképzés támogatásán kívül milyen szerepe lehet a KAB-nak az erdélyi felsőoktatásban?

A működési kereteket nézve Erdélyben két modell különböztethető meg: a magyar kormányzati támogatásból működő erdélyi magánegyetem modellje, ilyen például a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vagy a Partiumi Keresztény Egyetem, és a romániai állami fenntartású egyetemen belül működő magyar karok, szakok, ilyen a BBTE. A KAB-nak abban van feladata, hogy elősegítse az intézmények közötti tudományos együttműködést és információcserét.

A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemet 1972-ben alapították. Főépülete 1893–1902 között készült el a Farkas (ma Kogălniceanu) utcában A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemet 1872-ben alapították. Főépülete 1893–1902 között készült el a Farkas (ma Kogălniceanu) utcában Forrás: ubbcluj.ro
Babeș–Bolyai Tudományegyetem főépülete Kolozsváron A Babeș–Bolyai Tudományegyetem főépülete, ahol a Fizika Kar is működik. Az intézmény 1959-ben jött létre a Victor Babeș és a Bolyai Egyetem összevonásával Forrás: Wikimedia Commons

Milyen változtatásokat tervez a KAB kommunikációjában?

A honlapunk struktúrája szerintem rendben van, de szeretném, ha áttekinthetőbben nézne ki, mert most olyan, mint egy ház, amelynek a tervezéséből kihagyták a műépítészt. A másik fő változtatás a facebookos kommunikáció jelentős erősítése, mert a fiatalokat jó eséllyel csak ott tudjuk elérni. A tudományos eredmények mediatizálását is nagyon fontosnak tartom, ennek az az eszköze, hogy a Itt olvashatók tudományos hírek Erdélyből a KAB oldalánsajtóhoz közérthető nyelvezetű közleményeket juttassunk el. Szerintem a matematikai eredményeket is be lehet mutatni úgy, hogy arra valaki felkapja a fejét. Végső soron azt szeretném, ha az erdélyi társadalom a jelenlegi szintnél sokkal jobban ismerné és szeretné a tudományt.

A KAB vezetése és az oktatói munka mellett mennyi ideje marad a kutatásra?

Középtávon ahhoz szeretném tartani magam, hogy az időm 80 százalékában kutatok. Statisztikai fizikusként főleg interdiszciplináris problémákkal foglalkozom, általában sok elemből álló, komplex módon kölcsönható rendszereket vizsgálok. Ezekben a fizikai, társadalmi vagy biológiai rendszerekben érdekes, nem triviális kollektív viselkedések jönnek létre, amelyeket analitikusan modellezek. Olyan modellekben gondolkodom, amelyek papíron ceruzával megoldhatók, ha pedig ez nem megy, vagy szükség van a kiegészítésre, akkor következnek a komplexebb modellek és a számítógépes szimulációk. Vannak kutatók, akik világéletükben egy témával foglalkoznak – én az a típusú kutató vagyok, aki a maga módszereit minél több témában akarja használni. Tipikusan fizikusi gondolkodásmódot alkalmazok: a fizika azért lett roppant sikeres tudomány, mert művelői mindig különbséget tudtak lenni lényeges és lényegtelen között. Ha van egy egyszerű modellem, amellyel egy jelenség lényegét megértem, és a modell segítségével meg tudom mondani, hogy lényeges paraméretek módosításával hogyan tudunk változtatni az adott jelenségen, akkor ezzel többet érek el, mint egy sok paraméterrel rendelkező, nagyon finom beállításokat igénylő, komplex modellel, amely így általában gyengébb leírását adja a valóságnak.

Habár elméleti fizikus vagyok, nem riadok vissza a kísérletektől sem, de nem kell hatalmas labort, szuperszámítógépet igénylő dolgokra gondolni. Romániai kutatóként meg kellett találnom azt a szűk szakterületet, amelyen kis költségvetésből is számottevő eredményt lehet elérni egy-egy jó ötlet segítségével. Az ilyen típusú kutatás előnye a szabadság. Nem függök semmilyen támogatástól, és immunis vagyok a tudománypolitikai változásokra – általában van támogatás, amelyet igénybe vehetek, de engem például – a nagyberendezésekkel dolgozó kollégákkal ellentétben – nem érintett az sem, amikor a román állam egy időre leállította a kutatási pályázatok finanszírozását. Ezt a gondolkodásmódot szeretném érvényesíteni a KAB keretében is, vagyis a szerény anyagi forrásokat koncentrálva érjünk el minél többet, emeljük ki a programok sokaságából azokat, amelyek támogatásra érdemesek.